Külön alvás (beszélgetős fórum)
Gratulálok nagyon ügyes fiú. Ő most hány éves? Lehet, hogy még nem érett meg az én fiam a külön alvásra, de nem igazán díjazza még az ötletet sem, hogy van szobája és ott van ágy is. Már várom, hogy majd egyszer Ő is azt mondja, hogy most ott alszom az ágyamba.
visszanéztem azért hogy leírjam, tegnap a kisebb fiam magától átment az ágyába és ott aludt reggelig. eddig elalvás után tettük át és időnként ha felébredt éjszaka visszajött. szóval szép fokozatosan haladunk vele is akár a bátyjával azelőtt :)
Ugye Ő már 18 éves felnőtt nőnek mondható, de nagyon imádja és mégsem alszik el vele sem. pedig beköltözött a pici szobájába, hogy vele aludjon és mégsem.
Sógoromék ugyanezzel a gonddal küzdöttek és vettek a lányuknak egy csúzdás ágyat és kapott egy tv-t azóta külön alszik. Mi is megpróbáltuk a saját tv-t, de annyira nem szeret egyedül lenni, hogy abban a pillanatban, hogy kilépek a nappaliból már kiabál, hogy anya hol vagy? Az igazság az félek, hogy ekkora korkülönbség miatt majd tipikus egyke lesz, de ilyen anyagi körülmények között nem merek bevállalni neki egy tesót.
Esetleg a tesóval egy szobába?
Igen kérdeztem, hogy fél-e valamitől, de mindig csak azt mondja, hogy nem akar egyedül aludni. Hiába mondom, hogy a tesója is egyedül alszik és nagy fiúk mind egyedül alszanak, de semmi eredmény.
Az ágyát pedig már többféle képp is próbáltuk rakni, de semmi.
Igen,ebben a korban már a félelem is jelen lehet bármitől.
Nem lehet,hogy fél valamitől,ezért nem mer egyedül aludni?Esetleg álmodott valami rosszat és azt hiszi,hogy a valóságban is van olyan.Vagy erről már kérdezted?Mert keresztfiam nézett valami sárkányos mesét és arról álmodott és utána alig mert egyedül aludni,mert azt hitte,hogy van a szobájában egy sárkány,ami előjön,ha sötét van.Ma már szerencsére nem fél,7 éves :)
Nem lehet,hogy nem jó helyen volt az ágya?Mi is költöztünk gyerekekkel,de nem viselte meg Őket.Viszont nem tudtak mindenhol aludni,többször rendeztük át a szobájukat,tettük máshova az ágyakat.
Lehet, hogy tényleg megzavarta a költözés. Egyébként nálunk nem volt ilyen, hogy költözés, nem volt semmi változás, és mégis kisfiam is kb. 1 éves korától már nem akart aludni a kiságyában (nagyon sírt), pedig én is külön szoktattam. Tehát nem minden szoktatás kérdése.
Az igazság az, hogy amikor megszületett külön ágyban aludt, de nem volt lehetőség a külön szobára. Ez miatt költöztünk amikor 4 hónapos volt, de ez nagyon megzavarta, mert a kiságyban sem akart utána megmaradni.
A szobájában 2 ágy van tehát az nem gond, hogy ott alszik vele valaki, csak az, hogy be sem akar oda menni. már azt is felajánlottam, hogy szobát cserélünk. A beszélgetéssel nincs gond, mert szinte minden nap megbeszéljük, hogy a nagyfiúk már nem alszanak az anyukájukkal. De lehet, hogy valami célt fogok neki kitűzni, hogy esetleg akkor megkapja, ha ott alszik. Igaz ez eddig nem jött be nem zsarolható, de hátha lesz valami amit nagyon szeretne.
Egyszer azt is megkérdeztem, hogy amikor majd jönnek hozzá a csajok akkor is az anyával alszik-e? Azt felelte, hogy akkor is.:-) Igaz még nem tudja mit jelent, de hosszú távra tervez az anya mellett.
Igen,nekem is az a véleményem,hogy egy gyereket az első naptól külön szobába kell helyezni(ha megoldható) és később nincs átszoktatási probléma,meg egyéb problémák...De amúgy te vagy a felnőtt,ne engedj neki,mert akkor megszokja,hogy az van,amit ő akar.Mondod neki,hogy akkor is külön fog aludni.Szerintem inkább te vigyél át egy matracot és legyél vele amíg el nem alszik és utána feküdj vissza a helyedre.Ha odamegy melléd,akkor vidd vissza.Lehet,hogy lesz ebből sírás,de nem aludhat örökké melletted.Aztán lehet könnyen megy majd.Szomszéd kislány rettentő anyás volt és 4 éves koráig ő is a szülei szobájában aludt(külön ágyon).Aztán elkészült a saját szobája és első éjszaka is simán ott aludt egyedül.Az már más dolog,hogy a szülei állandóan veszekednek és külön alszanak,aztán az anyuka visszaszoktatta maga mellé a kislányt,azzal a kifogással,hogy nem szeret egyedül aludni és szereti átölelni a kislányát.Én ezt elhiszem,de akkor is inkább a gyereknek a saját szobájában a helye,ahol most jelenleg apuka alszik.Egyszer lett visszaküldve a kislány,amikor álmában kifejelte anyuka fogát :)Amúgy 6 éves és talán 1-2 hónapot aludt külön,de mint írtam,simán megszokta.
Beszélgessetek el vele róla,hogy már ideje a saját szobájában aludni,mert nagyfiú.Talán nálatok kicsit hosszabb folyamat lesz,ha nehezen veszi a változásokat.Jelöljétek ki a napot,amikor költözik,és minden nap beszéljetek vele róla,hogy szokja a gondolatot.A szobájában minden úgy legyen,ahogy neki tetszik,hogy jól érezze magát ott.De a legfontosabb, Ti elhatározásotok,és,hogy egyet értsetek benne,mert ez így már egyikőtöknek sem kényelmes ahogy most van.Nekem volt ágy a gyerekek szobájába amikor születtek,és amíg szopiztak,többször keltek éjszaka néha ott aludtam.Talán próbáljátok ki,hogy tesztek egy matracot az ágya mellé magatoknak.Valahogy meg fog oldódni szerintem,csak türelem kell hozzá.
oké nálad a pont :) de a fórumindító megoldást keres és az nem a késő bánat, nekünk bejött az átrakós módszer, mert a gyerekeknek se kényelmes a szülőknek sem. a kellett volna nem segít :)
Abban valóban igazad lehet, hogy amit erőltetünk az sokkal nehezebben megy. Ha visszagondolok a cumiról és a pelusról is csak akkor szokott le amikor ő úgy gondolta eljött az ideje, de akkor szerencsére szinte egyik napról a másikra sikerült minden.
Abban valóban igazad van, hogy nem kellett volna beszoktatni, de sajna már megtörtént. 4 hónapos volt mikor lakást cseréltünk és ott kezdődtek a gondok. Biztos megzavarta a kis megszokott életét.
Azért,mert eleve azt a helyzetet keresi a gyerek amikor felébred éjszaka,ahogy elaludt.A kézben altatott gyerekek,az anyukát,hiszen úgy aludtak el.Ha a saját ágyában alszik el,akkor az alvás olyan fázisában amikor kicsit megébred,ugyan abban a környezetben van,ahogy elaludt.Így legtöbbször észre sem vesszük ez mikor van,mert visszaalszik.Ha Te elalszol valahol,és máshol találod magad amikor felébredsz,Te is meglepődsz,hogy kerültél oda:D Én a sajátjaimnál azért szorgalmaztam,hogy mindig a saját helyükön aludjanak,és mindig ébren tettem le őket az ágyukba.Nekünk ez nagyon bejött,sosem volt gondunk az alvással egyiknél sem.Pedig a középső nagyon rossz alvó,keveset is alszik,és nehezen is alszik el.Ez születése óta így van.Meg kettő nagyon hasfájós volt az elején,de nem vettem az ágyunkba,mert azt tudtam,onnan nem egyszerű kiszoktatni ha rászoktatom.Persze mindenki maga dönti el mi a jó a gyerekeknek és a családnak,de nem kell meglepődni,ha nem akar lemondani a gyerek a szülők által kialakított szokásain.Van gyerek aki könnyebben veszi a változásokat,vannak gyerekek akik meg nem.
miért is? én most költöztetem a másodikat egy ággyal arrébb, még nem panaszkodott :)
A lehető legrosszabb megoldás az alvó gyereket "költöztetni".Olvass csak utána.Ott ébredjen,ahol elaludt.
Dehogynem,biztos lesz megoldás.De ezt szerintem először nektek kell eldönteni,hogy mit akartok.A gyerek érzi a bizonytalanságot is.Ha az apja igazából nem is szeretne változtatni,akkor nehezebben megy a dolog.
Ezt is mint sok mindent,mindenki másképp csinálja.
Szerintem egyáltalán nem kell a szülői ágyba szoktatni a gyereket semmikor sem,akkor nincs átszoktatási probléma.Én mindhármat az első naptól fogva a saját szobájukban,a saját ágyukban altattam.Sosem volt vita tárgya,hol aludjanak a gyerekek.Ennyi idősen lehet,hogy nem lesz egyszerű átszoktatni.Miért mondana le arról,amit eddig megszoktattak vele?Csakis a szülőkön múlik,hogy milyen szokásokat alakítanak ki a gyereknél.
Sok választása nincs a fórum indítónak,mint amit javasolsz,hogy fokozatosan szoktassa a szobájába,eleinte legyen ott vele,aztán meglátja mennyire lesz egyszerű.Az is lehet,hogy simán átszokik,csak kellően határozottnak kell lenni vele.
Szia!:) Az én fiam is most lesz 4 éves.:) Pár hónapja alszik külön. Az igaz, hogy én nem is nagyon erőltettem a külön alvást, mert mindenki nyugalma érdekében inkább együtt aludtunk és így mindenki kipihenten ébredt. Kb. 3 hónapja viszont külön alszik, az igaz, hogyha felébred, akkor hív át a szobájába, de szerencsére gyorsan visszaalszik.:)
Szerintem idővel magától kinövik a gyerekek, (6 éves korig van a testközelségre igénye általában a gyerekeknek), illetve amikor már oviba/iskolába mennek, egyre önállóbbak lesznek, maguktól fogják igényelni, hogy már ne aludjanak a szülőkkel.
Sokkal rosszabb megoldás szerintem, ha valaki mindenáron erőlteti a különalvást. Általában minden erőltetés az ellenkezőjére szokott fordulni gyerkőcök esetében:). Úgyhogy én a helyedben nem erőltetném, majd idővel, sok-sok türelemmel megoldódik ez a "probléma":)
Sajnos nem szigorúbb. Valahol neki köszönhető, hogy most itt tartunk. Nekem van egy 18 éves lányom is vele minden simán ment. Néha átjött, de ha elaludt vissza lehetett rakni a helyére. Most minden teljesen más és ha más meséli és is el tudnám mondani mit kell csinálni, de most ezzel kis manóval nem tudok mit kezdeni. Pedig tapasztalatom már van:-)
Azért üvölt, mert tudja, hogy ezt nem bírod elviselni, azaz tudja, hogy ezzel a módszerrel feléd tud kerekedni, és bármit el tud érni.
Ha eldöntöd, hogy nem engedsz az akaratodból, akkor le fog erről szokni, mert látja, hogy felesleges üvölteni, az nincs rád hatással, mert üvöltés miatt nem fogsz változtatni a döntéseden.
A mi szobánkba berakott ágyat már próbáltuk azt gondoltam az megnyugtatja, ha legalább egy légtérben vagyunk, de nem vált be. Az, hogy valaki befekszik az Ő helyére nem izgatja, mert ha lehet még játszani sem megy be, mert hátha ott kell aludni. pedig még mindenféle szuper ágyat is ígértem neki ha ott alszik. Sőt azt is mondtam, hogy én is ott alszom vele, de nem jött be!
4évesen nagyon jól tudják már mivel lehet a szülőre hatni, tudom tapasztalatból. hagyd az apjára az altatást néhány napig és megoldódik a gond, ő biztos szigorúbb vele
11 és fél hónaposan vittük át a saját szobájába. Minél kisebb, annál könyebb az új szokások kialakítása.
Ne halogasd!
Az igaz, hogy én vagyok a felnőtt, de az eddigi próbálkozásaim nem jártak sikerrel. Amikor elalszik és átviszem a helyére mintha félig éberen aludna kipattan a szeme és addig sír amíg vissza nem mehet az én ágyamba. Tudom, hogy kicsi korában rontottuk el, de most tanácsot szeretnék kérni. Az nem megoldás, hogy had sírjon majd megnyugszik, mert képes akár reggelig is üvölteni az pedig nem megoldás. Elég érzékeny lelkű és semmi változást nem visel könnyen, még egy új ruhát vagy cipőt is nehezen vesz fel, mert az nem az övé még nem látta. Pedig azt soha nem mondtuk neki, hogy ez nem szép, vagy nem jó.
Nálunk az vált a 3 éves fiamnál ha azt mondjuk neki, hogy anya apa a kistesó vagy a cica beköltözik a szobájába az ágyába ha ő nem alszik ott. Ilyenkor rögtön megy, hogy az az ő ágya és ő fekszik benne és senki más nem aludhat ott:-)
További ajánlott fórumok: