Közös hang a felnőtt gyerekkel (beszélgetős fórum)

Hát nem tudom. Nálunk ez nem divat. A nagymamám 80 évesen halt meg, ekkor a legkisebb gyereke 42 éves volt és nem volt olyan, hogy azt mondta volna az anyjának, hogy ne csináld ezt vagy azt, nincs közöd hozzá, stb. Pedig ezt a gyerekét már egyedül nevelte 4 éves korától, és ekkor már családja volt 4 gyereke és felesége.

Én a gyerekemmel ugyan így vagyok. Nehogy már ne mondjon el valamit, nehogy már megsértődjön rám, vagy azt gondolja, hogy én nem értek hozzá. Ha vendégséget akarok, akkor azt csinálok, ha tortát akarok sütni neki és meg akarom ünnepelni, akkor azt teszem. Az én gyerekem. Ha elviselt x évig, akkor viseljen már el még x évig, nem?

De. DD Csak néha rossz nézni, ahogy nekiállnak, vagy nekiindulnak valaminek, és kényszert érzek, hogy megszólaljak. :((

Férjem nem ilyen, irigylem is, mert soha nem töpreng a kölkökön, csak én. D

Pedig ez van, Channám, hidd el! Az enyémek is mintha még titokban járnának, semmit nem akarnak megosztani, ha kérdez valamit, másik percben visszavonja...nincs semmi....

CSAK ŐK vannak, számítanak.:(((

Abszolút nincs meg az a nyíltság, amit nálunk és szüleinknél látott.

Én most itt szinte senkivel nem értek egyet! Egy gyerek ne tegye ezt! Mi az, hogy húzza az orrát? Azt gondolja, hogy csak ő öregszik? Az anyja talán nem? És szerinte meg itt sokak szerint tényleg rátelepedés, amit az anyja tesz? Tényleg azt gondolják legtöbben, hogy a család arról szól, hogy a gyereket kidobjuk 18 évesen és boldoguljon, ahogy tud!? Nevetséges! Miért ne süthetné a tortát az anyja mindnek, ha azt szeretné? Miért ne hívhatna vendégeket, ha azt szeretné? Ha eddig így volt, akkor miért kellene változtatni?

Nóri! Kérdezd meg a lányodat, hogy mi a baja és mi bántja, mert segíteni csak így tudsz! Ne hagyd, hogy eltávolodjon. 40 évig jó volt a szereteted most meg nem? Ki hülyítette meg?

Én tuti, hogy nem hagynám annyiba és elmondanám neki a véleményemet. Ha okos és szeret téged, akkor azt is figyelembe fogja venni, hogy te is szeretnél valamit és nem önző módon csak magára gondol majd.

Sejtésed sincs, hogy mi történhetett? Nem hinném, hogy te sértetted meg és azt sem, hogy rátelepedsz, hiszen külön családja van, akkor is, ha épp nincs társa, de ez meg nem miattad van, ugye? Gondolom nem együtt laktok, így igazán nem értem, hogy miért gondolják itt, hogy nem hagyod felnőni...

Persze! Negyed annyi dolgot, ne adj isten tanácsot nem lehet nekik adni, mert ők tudnak mindent!

Nem a levegőbe beszélek, viszonylag normális fiam van, ugyanolyan feleséggel, de ha már látja, hogy tanácsot akarok adni, "köszöni szépen".

És már lassan az sincs, hogy "mi így szoktuk", mert jön a válasz, hogy ők meg így szokják....:(((

Nem lehet, hogy nem veszed észre a valóságot? Nem tudom, nem látok bele a családod életébe, csak kérdezem. Haragban van az egyik a másikkal, illetve a születésnapján sem teljesítetted azt az egyszerű kérést, hogy nem kell neki se torta, se semmi.

Lehet hogy ő erőltetettnek érzi, meg kötelező jópofizásnak, amihez nincs kedve. Békén kellene hagynod egy kicsit

A szulot ki erti meg?

Nagy divat lett a pizitiv gondolkodas nar ki sem ejtheti a szulo,hogy vigyazz magadra,mert minek?

Ha valamirol nem akarunk tudni,akkor az mar nem is letezik...

Tudod, csak a saját tapasztatalom alapján tudok véleményt alkotni.

Szerintem a lányod 40 évesen már szeretné maga alakítani az élete szertartásait.

Komolyan, eddig mindegyiknek Te sütötted a tortát? Anyánk hármunkat nevelt egyedül, és rendelte, de ahogy önállóak lettünk, már nem! Illetve már az én (még otthon lakóként) 18. szülinapomra is hidegtálat rendelt, mert tudta, hogy szeretem!

Ha a lányod szeretne esetleg saját "szertartást", vagy ha akár nem is akar tudatosan 40 éves lenni, mert ezt sokan traumaként élik meg, akkor hagyd, hadd tegye!

Az is lehet ám, hogy a lányod érzékeny, és nem szereti az "összevezetéses" erőltetett ünneplést, a kötelező vigyorgást! Mi lenne, ha legközelebb kipuhatolnád jó előre, hogy az összeszervezésed nélkül összejönne-e "a banda" ugyanígy?

Nem történt a lányoddal semmi, csak szeretne felnőni...

Én nem értem ezt a "mai fiatalságot", minden korban van valami, amiért "békén kell hagyni", "meg kell érteni" stb. Mindig találnak valamit, hogy a szülővel bacakodjanak.:((

Mert tehetik!

Most ne tegyél, ne erőltess semmit, sőt próbáld kivárni amíg ő keres!

Majd helyrejön a kapcsolatotok, amikor ő megbirkózott a saját helyzetével!

Biztosan az bántja, hogy eljött a 40-es :(

Légy türelmes, ne erőltess semmit, kicsit vonulj vissza!

Idén, a lányom 40. születésnapján kezdődött: Három felnőtt gyerekem van, eddig (szerintem) nagyon jó volt a kapcsolatom velük, de az idén a nagylányom 40. születésnapja előtt minden elromlott.

Már napokkal a nagy nap előtt kért, hogy ne legyen semmi ünneplés, ne jöjjön hozzá senki, nem szeretne ajándékot sem kapni. Amióta megszülettek, minden évben én készítettem nekik a születésnapi tortát és természetesen ajándékot is kaptak. Az idén sem terveztem másként, már meg is volt az ajándéka, aminek -úgy gondoltam- örül. Eljött a születésnapja, kérésének megfelelően nem hívtam senkit, csak én, az édesanyja mentem felköszönteni egy tortával és ajándékkal. Az ajándékot nem is bontotta ki az elején, a tortát sem kóstoltuk meg, csak a szemrehányásokat kaptam amiért nem úgy tettem ahogy kérte. Nem értem, miért nem tudja elfogadni a szeretetemet.

Ez karácsonykor is érezhető volt: egy hétig készültem, hogy kis családomat legalább egy évben össze tudjam terelni, hogy együtt lehessünk.Sütöttem, főztem (sajnos nem tudok keveset főzni) készültem az ünnepekre. 26-án jött össze a család, mindenki jól érezte magát, csak a nagylányomtól kaptam meg utólag, hogy borzasztó volt az az összejövetel, minek csinálom már, nem kellene. Nem értem, miért nem akarja, hogy együtt legyünk, miért nem tudja elfogadni a szeretetet? Ha bármilyen mondatára reagálok, az csak rossz lehet, szóval nem értem mi történt a lányommal.

Van valakinek hasonló tapasztalata a felnőtt gyerekével?