Közös hang a felnőtt gyerekkel (beszélgetős fórum)

Én se tenném. Mondjuk én ritkán látom, nem napi, heti szinten mint más, így jóhogy nem tölteném veszekedéssel azt a kis időt sem, de lekopogom, az árnyéka sem vetődik fel. Viszont szerintem nâluk sem az anyjával van baja, hanem a vilâggal, az életével, sajnálom,hogy az anyukáján tölti ki, de biztos vagyok benne, hogy nem direkt csinálja, hanem elkeseredett, ezért írtam a fórumindítónak,hogy ne hagyja magára mégsem.

Ja, gondolom,el is üldöz mindenkit mert nem akarja, hogy szarul lássák, de ha rányagyják, még jobban meg fog zuhanni.

Azert nem rugnek anyamba, mert hozott tortat es felkoszontott a 40. szuletesnapomon.

Az eletben ne legyen nagyobb problemaja, mint az, hogy szaporodnak a kepzeletbeli gyertyak a szuletesnapi tortan. Meg 50-t legalabb ra!!

Nem veled van baja, hanem az élettel. 40 lett. 40 évesen mindenki számvetést csinál önmagával, hogy mit tud felmutatni. Ha nem azt, amit elképzelt magának, hogy annyi idősen megvalósul, akkor természetes, hogy rosszul érzi magát emiatt. Ezért nem akarta a tortát. De nem rád mérges, csak sajnos (vagy hálistennek!) te vagy még közel hozzá,így óhatatlanul is belecsúsztál ebbe, hogy neki mindennel baja van. Legyél egy kicsit elnéző, türelmes, bocsánatot fog kérni. Mondd el neki, hogy bánt, hogy így viselkedik veled és az okot próbáljátok orvosolni, ha tudsz segíteni anyagilag. Másra most gondolom, nem számíthat, legyél mellette.

Felnőtt gyerek vagyok én is, anyukám még kislányomnak hìv, de nagyon szeretem, ha sütit süt nekem mikor meglátogat minket. Olyankor az sem érdekel,ha nem diétás:) cseppet sem érezném úgy a helyedben, hogy baj volt mégis ünnepelni együtt, meg tortát csinálni neki, jól tetted!! Csak neki gondolom,ez most olyan időszak, hogy nem tudja megköszönni mert szarul van. Majd jobban lesz és akkor menni fog.

Miért akarjátok rákényszeríteni a saját véleményeteket?

Elhiszem, hogy aggódsz, de van amikor azzal tudsz segíteni, hogy kivársz és nem mondasz semmit. Ha tényleg jó a kapcsolatotok, akkor tudja, hogy rád számíthat. Segíteni, bármennyire is fájdalmas egy anyának, csak azon lehet, aki kéri. Aki kézzel-lábbal tiltakozik, azt hagyni kell.

Abból amit leírtál a lányodról elég karakán nőnek tűnik, próbálj meg bízni benne!

Nagyon jól látod és jól összefoglaltad azt, amiről írtam. Valójában én is félek attól, hogy depresszióba fordul ez a viselkedése, épp ezért szeretnék neki segíteni, csak nem tudom, hogy hogyan. Ha van rajtam sapka az nem jó, ha nincs, akkor meg az. Nagyon nem jó érzés lábtörlőnek lenni, különösen amikor az ember a szeretett gyerekétől kapja ezt. Ez most itt nem önsajnálat, hanem aggódás, féltés. Na, nem mondom, van benne egy kis sértődés is, de ha rájövök arra, hogy lehet ebből a helyzetből kijutni, elmúlik a sértettségem.

Az itt leírt válaszokból elég vegyes képet kaptam. Nem akarok rátelepedni a lányomra, nem lakunk együtt, csak így idős korban már nagyon gyorsan múlik az idő és jó lenne ha nem sértődéssel, sértettséggel telne el.

Egyébként a testvérek egymásoz való viszonya jó, kisebb vitákat leszámítva, csak a nagylányom nagyon nehezen fogadja el (illetve nem fogadja el) mások véleményét, a testvéreiét sem.

Csak azt hitted, hogy nagyon jó a kapcsolatotok, szembe kell nezned vele, hogy mégsem. Különben a lányod eléd állt volna, hogy anyám, ez és ez a bajom, tudjál róla, beszéljük meg. Nem csak a hiszti, hogy ez meg az nem kell..

Ajándékot visszautasítani pedig szerintem egy olyan otromba gesztus, ami senkinek sem esik jól, pláne egy anyának nem.

Mindenképpen meg kellene kérdezned, hogy konkrétan mi a baja. Egy jó kapcsolatban ez alap.

40 lett és nehezen viseli.

Te pedig nem könnyítetted meg neki ...

Kicsit erőszakos voltál, nyomulós.

Van az az élethelyzet, lelkiállapot, amikor az ember minden igyekezete ellenére sem tud jó képet vágni a dolgokhoz. Ha szarul érzi magát a bőrében, az életében éppen, akkor iszonyúan idegesítő az, aki erőszakosan ünneplésre próbálja rávenni.

Hagyd lenyugodni, finoman érdeklődj, segíthetsz-e valamiben. Javul majd a helyzet idővel.

Esetleg kérdezősködj a másik két gyermekedtől, hogy ők tudnak-e valami közelebbit a lányodról.

Kívánom, hogy mielőbb kiderüljön, mi a helyzet és találjatok megoldást is rá.

Nem hiszem, hogy ebben a történetben a torta lenne a probléma. ;)

Nagyon szeretném, ha az indoklást is olvashatnánk, mert az is volt. S ha csak a saját sérelmeimket szajkózzuk, s a másik felet nem hallgatjuk meg, nem lesz jobb a helyzet. Kritikát elfogadni a saját gyerekünktől nagyon nehéz, ilyenkor megkérdőjeleződik sok évnyi munka, szeretet, stb. Nehéz ezzel szembesülni. S teljesen mindegy, hogy kinek van igaza, a sérelmek ha megvannak, akkor megvannak, nem az a kérdés, hogy jogosak vagy sem.

Már bárki bármit mond is, szerintem a 40 éves életkor előtt jóval abba lehet hagyni a tortasütést.

Akinek már saját gyerekei vannak, annak nem szokott torta járni a mi időnkben. Esetleg egy jelképes kicsi torta, az is a férjtől vagy a már nagyobbacska gyerekektől. Akkor még nem volt ennyire szokásban, hogy akár erőnkön felül is kényeztetjük a csemetét. A születésnapi torta a gyerekkor egyik csodája volt. Aki már felnőtt, annak nem spórolta össze a hozzávalókra az anya, hisz nem is egy háztartásban éltek már rendszerint.

Egy olyan szokás, ami az egyik félnek fontos, nem biztos, hogy a másik félnek is jó, még ha habos, akkor sem.

Az is kérdés, hogy miért írta ki a fórumot a kérdező? Tényleg meg akarja érteni a lányát, oldani a problémát, vagy csak közösen szidjuk a lányát?

Valahol szomorú az érem bármelyik oldalán lenni. Egyiken már vagyok, másikon még lehetek.

Legfeljebb most lenyeled ezt a bekat es a 41.-en nem koszontod - hallgatsz.

Aztan majd kiderul, hogy van vagy nincs kalapja.

"Nem értem, miért nem tudja elfogadni a szeretetemet."

Valószínűleg ő sem érti, te miért nem tudod elfogadni a kérését.

Nem extrém eset, teljesen általános.

Egyre kell figyelni, hogy ha ez a viselkedés forma még soha nem jött elő, nehogy depresszió előjelzője legyen.

A lány sem az anyját hibáztatta, csak nyugalmat kért.

Én is láttam sokféle kapcsolatot.

Nálam sok problémának anyám volt az oka, és még azt sem állíthatom, hogy akaratlanul tette. Azt hiszem, másképpen ítélte meg, mi lenne nekem a jó.

Ez a problémakör sem általánosítható. Ahogyan általában az emberi kapcsolatok nagy része nem az.

Láttam már embereket, akik elmartak maguk mellől másokat. A saját hisztijük miatt, igen. Mert úgy bántak az emberekkel, mint akit a s..gükből rángatták volna ki, ha a kedvük (valós vagy vélt problémáik miatt) olyan volt.

Sokszor a szülővel ilyenek, holott nem a szülő az oka a problémáiknak.

Szerinted ha a lány 60 éves lesz, akkor is az anyja tortáját kell ennie?

Éppen hogy nem akarja az anyját ugráltatni.

Nem hepp, hanem egy felnőtt ember saját döntése. Ha a későbbiekben mégis szeretne tortát, akkor majd nem kap és kész.

Értem. Tehát az a helyes, ha úgy ugrunk, ahogy ő fütyül? Ha éppen az a heppje, akkor nincs szülinap, ha meg az ellenkezője, akkor pattanjunk?

Szerinted tehát az a helyes, ha -mivel már felnőtt - dróton rángathat?

Ha megkér jó előre szépen és udvariasan, hogy nem kér tortát, még ajándékot és látogatást sem, akkor azért, mert az anyja vagy, rátukmálhatod a tortát is meg magadat is az anya jogán?

Kérdezem így: nem lehet saját akarata, csak mert a világra hoztad?

Mi az, hogy elmarni? Tudod egyáltalán?