Középiskolai felvételi (beszélgetős fórum)

Azt nem csodálom. :-)

A mi osztályunk extrém módon nem (volt) normális ilyen szempontból. :-)

Szerintem nem az ördögtől való, hogy ha már osztályozzák a tesit ill. rajzot, legyen valamilyen standard elvárás, amihez lehet viszonyítani.

Tehát a reménybeli "kitűnők" legalábbis ne essenek más elbírálás alá.

Volt év, mikor rajzból, volt, mikor tesiből volt négyese a most érettségiző fiamnak. Egyik esetben sem éreztem, hogy megérdemelte volna a jelest (sőt, a tanár rá is kérdezett nála, hogy igazságosnak érzi-e, és ő mondta neki, hogy igen). Az meg, hogy franciából nemcsak görbül a jegy, hanem még nem is katasztrofális, az egyértelműen a tanár jófejsége, amire egyikünk sem számított (mindenkivel ilyen volt, szóval egységes az elbírálás ez esetben is).

Azért nem lehetetlen. :) VMG-seknek remekül ment. :P

E5-ben egyébként mi két gyerekkel beszélgettünk, az egyik pont ezt a mentalitást hozta (a ti osztályotokból), a másik nagyon nem (hatosba járt).

De ez is hülyén hangzik, mer akkor szegény mindig-kitűnők már nem is normálisak? Szerintem le kéne akadni erről a témáról mind pozitív, mind negatív felhanggal, és elengedni aa kitűnőt de főleg a dicséreteket. Talán aaz jó megoldás lenne, ha titkosak lennének az osztályzatok. Nem tudnák a többiek a másikról, hogy mit kapott, így nem haajszolnák versengésbe egymást. Borzasztó ezt még olvasni is, de komolyan...

Apiban a mi időnkben volt állítólag az, hogy kint volt egy táblán mindenkinek az eredménye, és havi vagy heti vagy nemtommilyen verseny volt gyerekek között, ami egészen vérre ment. NE.

Azt nem hagyom, hogy ő legyen a legjobb:-DD

De komolyan, olyanok a legjobbak, pl. volt osztálytársam lánya 100 pontot írt, ő úgy került be a Radnótiba nyolcosztályosba, se külön tanárhoz nem járt, se a szülők nem foglalkoztak külön vele. Ő találta ki eleve, hogy elmenne a Radnótiba nyolcosztályosba, a szülők mondták, hogy jó, ha akarsz, menj. Aztán 8.-ban gondolt egyet, hogy ő a matekkal szeretne komolyabban foglalkozni, úgyhogy felvételizett a Fazekas spec.mat-ra, fel is vették, át is ment. Matek és kémia OKTV győztes, és a Nemzetközi Junior Diák Olimpiáról aranyat hozott el most télen. Na, ilyenek, akik a legjobbak. Mi ilyen babérokra nem törünk:-))

Nálunk úgy állnak hozzá, hogy azok a normális gyerekek, akik nem mindig kitűnők vagy nem azért, mert ettől függ az értékük, önbecsülésük.

Ésszerűen priorizálni (is) tanítják őket. Éljen ez a fajta liberalizmus!

Ezzel együtt nem kell szégyenkezzenek az eredményeikkel, sőt.

Vajon csak nekem ugrott be a Radnótis sztori kapcsán a rosszértelmű versenyistálló kifejezés?

Én erről a tantárgyi docséret meg jeles helyett kitűnő értékelésről komolyan itt, a fórumon hallottam először, és borzadok. Bár utólag ellenőrizve előfordult, hogy a gyerekeimnek egy-két tárgyból 1-2 évben csak ötöse volt, soha nem kaptak tantárgyi dicséretet, még akkor sem, amikor adott tárgyból versenyen indultak és eredményt is elértek (ez sem gyakori, de volt rá példa).

Amit Könyvmoly a Radnótiról írt, azt meg egyenesen beteg dolognak tartom. Brrr. A többi top suliban is ez megy? A VMG-ben hála az égnek, nem. Ha mégis, akkor gyerekem legaalábbis nem vett részt benne.

Egyszer már leírtam itt, de most még egyszer leírom, mert most értettem meg ennek fényében. Egyeskével volt egy körünk Radnótiban, ötödik végén, afféle pótfelvételi, egy szabad helyre pályázott több gyerek, mi is megpróbáltuk. Az OK, hogy nem őt választották, de kaptunk hozzá egy levelet, miszerint "nem tudná pótolni a hiányosságait". Hát na, lehet, hogy ha ez egy ilyen iskola, akkor tényleg nem tudta volna. Most nem ismertetem itt gyerekem pályafutását, szerintem a többség tudja, hogy utána hová vették fel, milyen ereedménnyel végzett és most hová jár egyetemre, cserébe gyomorgörcs nélkül. De most ezen komolyan ledöbbentem.

Én is egyetértek, nem is értettem, amikor először mondta a gyerek, hogy mi a baja (kistanártól kapott egy négyest, röpire, ezért nem kaphatott dicséretet az egyik tárgyból), és ki is vagyok amúgy ezen akadva, és kicsit féltem a kisebbet is...

Megértettem Lackfit, aki mesélte, hogy volt olyan gyerekük, akinek azért volt célprémium kilátásba helyezve, ha hoz végre egy négyest:)

Pont azért nincs is értelme az osztályozásnak, mert nem összehasonlíthatók a jegyek. Így nincs értelme a vitt pontok számolásának, amikor a tanár kedvence a majdnem ötösre megkapja az ötöst, a másik meg, órai dumálás miatt négyest kap az ötös tudására. Egy másik tanárnál ugyanezek a gyerekek megint máshogy lennének osztályozva, mert könnyebb felmérőket állítana össze. De ha éppen nem abba az iskolába járnának, akkor meg teszem azt a sok röpdolgozat miatt gyengébb osztályzatot kapnának, mert könnyebben becsúsznának rosszabb jegyek.

Szerintem félévente, évente kellene vizsgalapokat íratni, amiket országos szinten állítanának össze és azonos módon értékelnének százalékosan. Így lenne értelme pontokat számolni és rangsort felállítani a teljesítmények alapján. Csak engem erről sose kérdez meg senki :D

Igen. Az írásbelin már megmutatta a tudását, a szóbelin mást akartak látni.

Különben pedig valóban iskolája válogatja, mit ér az a bizonyos jeles vagy jó osztályzat.

Tökéletesen egyetértek.

Ez a kitűnőmánia szólhat a szülőről, szólhat magáról a gyerekről, de bizony az iskoláról, a pedagógusról is.

Nálunk persze örülnek a gyerekek ha úgy alakul, hogy épp kitűnők, némi plusz erőfeszítésre hajlandók, ha egy-egy tárgyon múlik, de nem dőlnek kardjukba, ha nem. Idén az alsós lesz egyedül az. :-D

Az osztályfőnökök is hajlamosak némi nyomást gyakorolni, hogy jobb legyen az osztály átlaga (emlékszem, hogy meglepődött a hatodikos szülőin az ofő, mikor mondtam neki, hogy ha a gyerek nem teper razból, akkor nem lesz ötöse, nem elvárás náluk a kitűnő).

Szóval egyetértek Leviával: jó, ha a gyereknek fontos a tanulás, jó, ha jól teljesít, ha tud. De emelje föl a kezét, akinek akár a diploma minősítését megnézték egy munkahelyi felvételin.

Így kell hozzáálni.

Nyilván (jelen felállás szerint) a magyar, matek, töri, egy nyelv és egy termtud tárgy 11. és 12. év végi jegye számít. Ezen kívül a többi valóban nem.

Hááát, rajzból még csak-csak igazat adok neked.

De általános iskolai testnevelésnek az lenne a feladata, hogy segítsen mindenkinek megtalálni azokat a mozgásformákat, amiben örömét leli, és szerintem az lenne az igazságos, ha a gyerekek igyekezetét, szorgalmát osztályoznák.

Aki élsportoló lesz, az úgysem a suliban fog kitűnni. Akinek viszont nehezebben megy, annak garantáltan elveszik a kedvét a mozgástól, ha akkor is kettest, hármast, négyest kap, ha mindent kiad magából.

Minket ez sosem érintett, de mindkét lányom több barátnőjét is, és a gyerekek (enyémek) nagyon ki vannak ezen akadva. Ők - versenysportolóként - nem tudják beemelni azt a tanári magatartást, amikor pl valaki becsületesen, magához mérten mindent beleadva végigküzdi magát a futótávon, aztán kap rá egy kettest, mert lassú volt... (Miközben azt be tudják emelni, hogy ha ők mindent beleadva versenyeznek, akkor is lehetnek utolsók :)

Igen, hajlamos elég hajtós lenni, ha van ilyen irányú nyomás. Erre akkor majd külön figyelek. Sőt, akkor is hajlamos hajtós lenni, ha nincs is külön nyomás rá:-))

Az viszont jó hír, és szerintem is kifejezetten üdítően fog hatni rá, hogy nem ő lesz a legjobb. És hogy azt a mérhetetlen érdeklődését lesz, aki kielégítse:-) Tegnap pl. etikából volt egy házi, hogy írják vissza a tanító néninek, hogy mi érdekli őket a legjobban, és azt írta, hogy az állatok és a biológia, kémia, fizika. Nem is tanult még ilyen tárgyakat. Akkor honnan? Nem is értem.

Most már nagyon kíváncsi vagyok a Radnótira, hogy válik be nekünk, mik lesznek a tapasztalatok:-)

Halkan jegyezném meg, az egyetemi felvételin (az angolszász rendszert nem ismerve) nulla jelentősége van a gimis évek során gyűjtött tantárgyi dicséretek számának. És a gimis bizonyítványt, miután a gyerek megszerezte az érettségit, kb. többet talán ki se kell nyitni.

Szerintem nettó butaság a kitűnő tantárgyi értékelések hajhászása. Persze jó, ha a gyerek minden számonkérésen jelest kap, mert az azt jelzi/jelezheti, hogy elsajátította az adott anyagrészt, és ráépülős tárgyalják (matek, fizika stb) ennek van jelentősége, de ennyi.

Nálunk az általános volt versengős. Volt olyan szülő, aki bement reklamálni, hogy miért nem kapott a gyereke kitűnőt HéN-ből, amikor csak ötöse volt. Mert az is jár neki. Akkor ő lenne a győztes. (Nem volt ritka a 10-12 dícséret sem, így "komoly" verseny volt)

Agyrém. Gimiben is van több tanár, aki akkor is csak jelest ad, ha a gyerek Kréta átlaga 5,00. És akkor mi van? Ötöst ér a jeles és a kitűnő is. Tényleg nem szabad(na) ennek jelentőségét tulajdonítani.

Attól nem tartok, hogy a képességei nem megfelelőek (sokkal jobb mindenben, mint a testvére, aki mindig jól teljesített és bejutott volna egy elég jó gimibe is, ha azt választottuk volna), egyszerűen nem szeretném, hogy 10 évesen arról szóljon az élete, hogy hány gyereknél tud több dicséretet tud összeszedni.

Mi alternatív sulit választottunk neki, így nem fog versenyhelyzettel, kemény hajtással szembesülni, bízom benne, hogy nyugodt, vidám, stresszmentes évek várnak rá :)

Ha pedig kiderülne, hogy tévedtem és a gyerek született versengő, majd jövök tapasztalatokért 4 év múlva :)

Nem tudom, a többi osztály milyen. És az is biztos, hogy ebben az osztályban is vannak lazább gyerekek. Csak azt akartam mondani, hogy ha hajlama van rá, akkor sajnos ebbe az irányba is van nyomás.

Ugyanakkor az én gyerekem azt felszabadítónak élte meg, hogy itt nem ő a legjobb. Alsóban magasan kiugrott az osztályából, és ha valamit véletlenül mégsem tudott, akkor a gyerekek nagy hűhót csaptak, hogy ilyen hogy lehet, hogy ezt még ő, a legjobb tanuló sem tudja. Azt mondta, ez nagyon nyomasztotta. A mostani osztályban a jobbak között van, de csak úgy átlagosan, és azt mondja, ez neki sokkal megnyugtatóbb. A dicséretekkel való versengés meg inkább a szűkebb baráti körében alakult ki.