Kötözködő anyós vagy én reagálom túl? (beszélgetős fórum)

szerintem rosszindualtu, nem is kicsit, de neme ri meg tul sokat foglalkozni vele.

enegedd ela fuled mellet az epes megjegyzeseit, annyi kajat egel, amennyi neked jolesik, ne annyit, hogy o elegedett elygel es a sajat lakasat takaritsa... :-)

szerintem.

Nem ér meg az egész annyit, hogy ezzel kapcsolatban fórumot írjál ki. Én meg ütődött vagyok anyósom szerint, mert életmódot váltottam, lefogytam 20 kg-ot és azóta is edzem.

Sz@rni rá. (mondom én, akit szintén megvisel :DDD)

Az abyósod egy nagyon egyszerű kifejezéssel élve: büdös bunkó.... mutasd meg neki a térképen merre van Tajgetosz :D

én felvenném a kesztyűt a helyedben és epésebbnél epésebbeket szólnék vissza.. (jó az én temperamentumom nem tűrné az ilyeneket...)

Anyós. A legjobbat akarja a fiának - elvileg.

Ha neked beszólogat, beszéld meg vele. Éreztesd, hogy felnőtt ember vagy, és kifejezetten bántóak egyes beszólásai.

Egyébként meg ritkítsátok a találkozást, az jót fog tenni - nagyon rátok van telepedve, így feljogosítva érzi magát, hogy beleszóljon mindenbe.

A gyerek-kérdés meg nagyon egyszerű: mondd meg neki, hogy ez a kettőtök dolga, magatoknak fogtok gyereket vállalni, senkinek semmi beleszólása.

Nem fog változni semmi, ha nem állsz a sarkadra, kénytelen leszel felvállalni a konfliktust!!

Párom anyukája eleinte nagyon kedves volt, viszont 8 éve vagyunk együtt, és az utóbbi pár évben szinte mindig odaszúr valamit, ha nála vagyunk, vagy ő jön nagy ritkán. Én mindig nagyon udvarias voltam vele eddig, egyébként pedig mindig meglepetésként értek a beszólogatásai.

Íme néhány péda a teljesség igénye nélkül:

mindig elém tesz fél tepsi süteményt, amit persze nem bírok megenni. már mondtam neki, hogy majd én veszek, amennyit szeretnék, de náluk minden ki van porcíózva. Ha nem eszem meg az egészet, minden alkalommal megjegyzi, hogy nem is érti, mitől vagyok ekkora darab. megsértődik, ha nem eszem meg nála az általa elképzelt mennyiséget, de ha ő jön, abból amit én sütök, nagy kegyesen megeszik egy vékony szeletet, azt is úgy, mintha szívességet tenne, pedig jól sütök.

Párom szülinapjára sütöttem egy tortát, megjegyezte, hogy minek sütök ilyen tömény édeset..ő mindig több tábla csokival, süteménnyel tömi a párom (rajta is van jócskán plusz), közben meg hangoztatja, hogy mennyire aggódik, mert a párom biztos cukorbeteg lesz, mint a nagyanyja.

Múltkor rámnéz, és csodálkozva megjegyzi, hogy jéé, ezt a nadrágot még nem híztad ki?! Kb. 15-20 kg felesleg van rajtam, és igen nehéz évek a hátam mögött, amikor a külsőmmel nem tudtam úgy foglalkozni. Csinosan, vékonyan ismert meg.

Állandóan a gyerek témával jön, hogy milyen önző dolog, hogy nekünk még nincs, és mit akarok én, majd ötven évesen akarok szülni?! Értsem meg, hogy úgyse egyből jön össze a gyerek, úgyhogy álljunk neki most próbálkozni.

Többször hangoztatta, hogy minden nap kell ám főzni, mert mit eszik a család. néha egy két kifli a kukában landolt, erre elbeszélgetett velem, hogy kevesebbet kéne főzni, és hogy a száraz pékárut daráljam le zsemlemorzsának. Egy évben kb 1 csomagot használok, nem fogom azért tárolgatni, meg darálgatni. Különben meg a fia rengeteget eszik, ha nem veszek mindenből bőven, nekem nem jut. Inkább kidobok két kiflit, minthogy én ne tudjak mit enni. nem tudom, ki az, aki grammra pontosan ki tudja számolni, mennyi kaja fog fogyni.

Anyukám az utolsó évét egy otthonban töltötte sajnos, amit szociális alapon intéztek neki. Előtte is mindent megtettem érte, amit tudtam, amíg otthonban volt, addig is mindent vittem neki, látogattam, amennyit csak tudtam, de a havi díjat nem tudtam volna fizetni (nem is kellett). erre anyósom azt mondja, hogy majd meglátom, hogy nekem kell fizetni, meg apámnak mennyi esze volt, hogy időben elvált tőle, így neki nem kell fizetni. Tudta nagyon jól, hogy nem állok úgy, hogy ki tudnám fizetni havonta a 63 ezer forintot. amikor ezt mondta, amúgy is a padlón voltam. Amikor látta, hogy elcsendesedek, közölte, hogy a másik fia éppen vizsgázni fog és látom, mindenkinek milyen nehéz az élet, szegény fiának most munka mellett tanulnia kell (kb. azt éreztette, hogy mik ehhez képest az én problémáim, amket mellesleg ő hozott fel. én sose szoktam neki panaszkodni.) erre én annyit mondtam, hogy a tanulás jó dolog, ezenkívül önkéntes is, örüljön, aki manapság tanulhat.

Múltkor reggel fél 8-kor jöttek ide, a páromat műtötték, így ő nem volt itthon. Éppen mostam, rend volt, csak a konyhában volt előző estéről egy-két mosatlan. Erre elkezd mosogatni, mondtam neki, hogy legyen szíves ne tegye, mert én szeretném megcsinálni. persze elmosogatott, aztán az edénycsepegtetőt kezdte lóbálni apósom előtt, amit már rég ki akartunk dobni, hogy milyen vízköves. Szépen levízkőtelenítette.. egyébként soha nem szokott itt takarítani, nem is szeretném.

Ezzel kapcsolatban is volt már megjegyzése: itt voltak nálunk, mindehol rend volt, csak a hálóban nem volt elpakolva az ágynemű. Párom behívta a hálóba, mert mutatni akart neki valamit, erre én mondtam neki viccesen, hogy ok, menjen, de ne nézzen körül.. erre ő epésen, hogy márpedig ő nem fog idejárni hozzánk takarítani. Megjegyzem, hogy erre senki nem is kérte. A másik fiánál és annak feleségénél évekig ő takarított hétvégén, és vitte nekik a megfőzött ételt. Én ezt nem hiányolom, tudok gondoskodni magunkról.

Amiért kiírtam ezt a kérdést, az az, hogy még mindig nem tudom eldönteni, hogy én látom-e rosszul, vagy tényleg kissé rosszindulatú? Én sose bántottam, ezekre a dolgokra is mindig igyekeztem udvariasan reagálni, de most megint mennünk kell hozzájuk, és ha megint ilyesmivel jön elő, szeretném valahogy lekezelni a helyzetet, mert nem szeretnék mindig én lenni az, aki úgyis mindig hagyja, hogy belerúgjanak.