Kötözködő anyós vagy én reagálom túl? (beszélgetős fórum)

"halihó, mi a hányás, nagymutter:)"

Ez nagyon jó! :D

Vagy az se rossz, hogy "Csá' nyanya!" :D

Más esetben én is visszategezek, ha valaki letegez, ha az illető mondjuk 80 év alatti:) Viszont a szervusz nekem tegeződő ködzönés, az hogy szervusz Mari néni, hogy van? nekem furcsán hangzik.

Legközelebb, ha megint ez lesz, közlöm velük,ha a csókolom nem megfelelő, ezután úgy köszönök, hogy halihó, mi a hányás, nagymutter:) na jó, ez csak vicc volt.

Hát én úgy látom, hogy nem igazán vannak veled megelégedve, lehet más típusú nőt képzeltek el a fiuk mellett, és ezért szúrkálnak oda neked folyton valamit. Csakhát ugye ehhez végülis semmi közük nincs, hiszen a pároddal ti egymást választottátok. Én továbbra is azt mondom, hogy ne próbálj "haverkodni" velük, mert nincs értelme, és inkább kerüld őket, amennyire csak tudod. Valaki említette korábban, hogy próbálj meg folyamatosan eltávolodni tőlük, hátha akkor végre észreveszik magukat. Nos szerintem is ez lenne az egyik legjobb megoldás a problémádra.

Ja és én se tegezném őket, pláne így nem, hogy folyton piszkálnak. Az összetegeződést az idősebbekkel amúgy se tartom valami jó dolognak, esetleg csak akkor, ha nagyon jó a kapcsolat a felek közt, dehát nálatok ez nem így van.

Ha az idősebb személy egy felnőtt embert letegez, az etikett szerint azt jelenti, hogy visszategezheted.

És igen, nyugodtan lehet mondani, hogy: -Szervusz, Laci bácsi, Mari néni!

Egyébként, ha így fogadnak, ahogy mondod, akkor kérdezz rá viccesen. -Miért, mit mondjak szia Juliska néni??........rövidre zárod a témát. Nem szabad őrlődni, mindent ott és akkor muszáj megoldani.

de. ha nem tegeződtök, akkor anyós és após felé a legmegfelelőbb köszönés a csókolom.

engem nem zavart, amíg magáztam őket, nehéz volt anno megszokni a tegeződést... mondjuk én szeretem magázódni :)

anyukám egyébként apai nagymamámat egy életen át magázta (ha jól emlékszem, a papát is). anyának szólította, és magázta ("csókolom anya!"). ezzel szemben apukám papának és mamának szólítja anyu szüleit és tegezi őket.

Bocsi, de nem fogom végigolvasni a hozzászólásokat. Ha valakit ismétlek, akkor mi scusi.

Én nem hiszem, hogy bárkinek tűrnie kellene a másik sértéseit. Szerintem normális hangnemben el lehetne neki mondani, hogy ezek a dolgok bántóak számodra. Nálunk sem anyósomék (most már csak ő, mert szegény apósom meghalt), sem édesanyámék nem szólnak bele a dolgainkba. De hát mi sem szólunk bele, hogy ők mit csinálnak, hiszen már külön család vagyunk. Természetesen van, amikor kikérjük a tanácsukat, de ha nem az általuk adott javaslat szerint döntünk, akkor sincs sértődés belőle.

Egyébként nem hagynám, hogy a szüleim így beszéljenek a férjemmel és ez dettó így van a férjemmel. Ne haragudj, hogy megkérdezem, de ő ezeket a beszólásokat nem hallja? Ha hallja, hogy reagál rájuk?

de ez a példa részedről is kötözködés :) nekem is van olyan, hogy nincs kedvem sütni-főzni, de megcsinálom, és attól még a vendégeknek örülök :)

csak már téged is annyira irritál az anyós, hogy mindenben rosszat és ellened irányulót látsz :)

Nem, jópofizni én amúgy sem tudok, meg kedvem sincs. Sajnos a nyár tele van családi ünneppel, így most valószínűleg sűrűbben fogom látni.

Múltkor a névnapomkor ugyanúgy áthívtak minket, mint most, hogy lesz a párom névnapja. Sütött após tárcsá húst, anyós meg mondja, hogy reggel após panaszkodott neki, hogy nincs kedve sütni. Akkor meg minek hívtak? Én meglettem volna itthon is. Szóval ezek a családi ünnepek is olyanok, hogy igazából senkinek nincs hozzá kedve, de azért csináljuk.

én abból, amit írtál, nem azt látom, hogy veled lenne baja az anyósnak, vagy direkt veled lenne rosszindulatú. szerintem teljes mértékben családtagnak tekint, ő ilyen típus, ez a mindent jobban tudok, és majd megmutatom, hogy tökély felesége legyél a fiamnak :)

nem hiszem, hogy bármi értelme lenne belerángatni a párodat, hogy tegye helyre, vagy neked ellenségeskedned. ami zavar és bánt, azt mond meg egyszerűen, ennyi. valószínűleg mindig idegesíteni fog néhány dolgával, beszólásával, de alapvetően nincs köztetek olyan nagy baj

Na nehogy már még ő lobbizzon a mamánál, hogy az meg ne haragudjon már rá. :S

Még ő alázkodjon meg előtte folyton?! Próbáljon mindig minden dolgot úgy tálalni a mama előtt, hogy az a mama kedvére legyen?!

Na tudod ki jópofizna egy ilyen anyóssal! :S

"Erre azt mondja, hogy na ugye, mennyivel jobb a párom lakása, mint az enyém, ahol hajléktalanok vannak (nyaranta néha a padon tanyáznak a hajléktalanok)."

Na erre nekem tudod mi lett volna a válaszom neki? Az hogy: "Örüljön neki mama, hogy maga nem hajléktalan!" :S

Ez aranyos:) Mármint a nagyapás sztori:)

Tudom, hogy nem egyedi ez a dolog. Igazából nekem nem is kéne ezzel foglalkoznom, de akaratlanul is feljön bennem, főleg, ha mennünk kell hozzájuk.

Az a baj, hogy már nincs kedvem hozzá szólni se, mert valahogy mindig kiforgatja a szavaimat. pl. múltkor mondtam neki, hogy láttam őzikét az erkélyről (a párom lakásában lakunk, de nekem is van lakásom). Erre azt mondja, hogy na ugye, mennyivel jobb a párom lakása, mint az enyém, ahol hajléktalanok vannak (nyaranta néha a padon tanyáznak a hajléktalanok). Szerintem meg mindkét lakásnak vannak előnyei meg hátrányai is. Párom lakása pl nagyon hangos, mivel több főút csomópontjánál épült. Régebben valahogy ez feljött, mire ő kijelentette, hogy a lakás egyáltalán nem hangos. Múltkor itt volt, akkor meg döbbenten mondja, hogy jéé, ez a lakás ilyen hangos?? Na mindegy, állandóan hasonló dolgok vannak, amik nekem nem hiányoznak.

Régen szerettem, ezt írtam is korábban. Az első pár évben nem volt ilyen, vagy nem emlékszem. De így visszagondolva néha régen is megfordult a fejemben, hogy nem tudom, hányadán állok vele. Mármint régen kedves volt, de akkor is néha úgy éreztem már, hogy ez álarc.

Ők például sose veszekszenek előttünk a férjével. Mindig kedves vele szemtől szembe. Viszont volt, hogy kettesben voltunk, és kifakadt. Akkor esett le, hogy ő valójában gyűlöli apósomat, megdöbbentő dolgokat mondott rá. Szóval nem tudom, mit jelentett az, hogy régen kedves volt velem, lehet, hogy már akkor sem kedvelt.

Én nem mondtam soha, hogy nincs jó oldala, vagy hogy ő nem ember. De én is az vagyok, ha én nem sértegetem őt, akkor szerintem neki se kéne.

A 8 év alatt pedig már hozzászokhatott volna, hogy a fia nem érte rajong (de egyébként nagyon is rajong érte, mégha sokszor nem is ért vele egyet, nagyon szereti az anyját, ami természetes).

De egyet nem értek. Miért kéne összetennem a két kezem, hogy egyáltalán érdeklem? Ha nem érdekelném, nekem az is jó lenne, nem miattam tartjuk velük a kapcsolatot, hanem a fiuk miatt. Nekem nem különösebben hiányzik, hogy találkozzunk, meglennék nélküle is.