Körmendi Jánossal készített interjúm és élete

1927. október 21-én született Szegeden.

Lehotay Árpád növendéke volt szülővárosában.

1946-tól 1951-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója.

1951-ben a Madách Színházhoz szerződött.

1989-től a Mikroszkóp Színpadon játszott.

Elismerései:

1963-Jászai Mari-díj

1978-Érdemes művész

1983-SZOT-díj

1989-Kíváló művész

1996-Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje

2003-Köztársasági Elnök Érdemérem

2005-Kossuth-díj

Fontosabb szerepei: Svejk (Brecht: Svejk a II. világháborúban), Ephesusi Antipholus (Sh: Tévedések vígjátéka), Bobcsinszkij (Gogol: A revizor), Sylvester (Moliére: Scapin furfangjai), Miska (Kálmán I.: A csárdáskirálynő), Postás (Görgey G.: Galopp a vérmezőn).

Önálló estje:

- Mikroskóp Színpad: "Körmendi kabaré"

- Radnóti Színház: "Ami a szerepeimből kimaradt"

Filmek: Életjel; Egy pikoló világos; Napfény a jégen; Így jöttem; Patyolat-akció; Büdös víz; Tanulmány a nőkről; Egri csillagok; Az örökös; Imposztorok; Krebsz, az isten; Történelmi magánügyek.

TV: Jaguár; Beszélő; Egy, kettő, három; VII. Olivér; A revizor; A 1416-os szökevény; Pillangó; Vidám jelenetek.

Megjelent művei: Levelek az urológiáról, Életrajz két felvonásban, Nyakig a színházban, cikkek, tanulmányok, humoreszkek, bohózatok, kabarétréfák.

Könyveiben, cikkeiben a színházról, művészi törekvéseiről vallott gondolatait foglalja össze.

Interjúm

Mostanában sokat gondolkodtam a magyarországi színészetről, művészetről, sztárvilágról. Igazából sajnálatos, hogy a mai világban nem azt becsülik meg igazán aki arra érdemes. Fiatal korom ellenére sok színészt ismerek és vannak nagy kedvenceim. Közéjük tartozik Körmendi János is, aki mindíg lenyűgözött nagyszerű játékával. Vettem a bátorságot és megkerestem egy interjú erejéig, hogy ezzel együtt felköszöntsem születésnapja alkalmából. Egy kávéházban találkoztunk, ahol amint megjelent, döbbent csend lett. Aztán elkezdett mesélni és a körülöttünk ülők hangos nevetésbe kezdtek velem együtt.

- Tisztelettel köszöntöm születésnapja alkalmából! Szeretném megkérni, hogy meséljen a színészmesterség rejtelmeiről, tapasztalatairól a jövő reménységei számára.

- Nagyon szívesen, de csak azzal a kikötéssel, hogy nem veszik komolyan minden szavamat.

- 1951-ben a Madách Színház tagja lett. Milyen emlékei maradtak a pálya kezdetéről?

- Keveset tudtam a színészetről, de fokozatosan megismertem és engem is megismertek a kollégák és a közönség is.

- Mi a véleménye a kis szerep, nagy szerep kérdéséről?

- Én mindíg a karaktereket szerettem. Kisebb terjedelmű, de fajsúlyos alakítással emlékezetes a színész játéka. A legnagyobb dícséretet egy rendező kollégától kaptam, amikor egy három mondatos szerepem után azt mondta: "Gratulálok mindahhoz, amit elhallgattál!" Ez az ember igazán értette az egészet.

- Mégis mit tanácsol annak, aki fel akarja hívni magára a figyelmet?

- A színészeknek a szerep a legfontosabb. Volt olyan, aki betört a színház irodájába és kijavította a szerepét, mert szerinte hiányzott belőle a poén. Ez annyira bolondság, hogy már tiszteletre méltó.

- Szóval bármit és mindent el kell követni a sikerért?

- Természetesen ez a cél, ez az értelme életünknek. Ha sikerem van, az mindent igazol. Mindenféle, a szerephez illő, vagy nem oda illő tárgyat és gesztust használni kell. Például egy esernyőt sokféle dologra lehet használni. Botként, rátámaszkodni, kinyitva beleakadhat valamibe, kinyitni, becsukni, számtalan játéklehetőség van. Elrejthet benne valamit, vizet rázhatunk ki belőle, ott lehet felejteni, visszamegyek érte, stb. Egy kabátzseb, nadrágzseb vagy mellényzseb érdekes tárgyat rejthet magában. De azt tanácsolom, hogy mindezt ízléssel és a színház iránt érzett alázattal kell és lehet használni.

- Szeretném, ha kicsit bővebben kifejtené a sikert. Mit jelent a színésznek és a nézőnek?

- A színésznek kutya kötelessége, hogy sikeres legyen! A siker bátorrá tesz, elszánttá, erőssé. Egy sikeres színész ha belép, belép vele egy világ. Vonzása, hitele van.

A sikeres színészt mindenki szereti, kivéve a sikertelen rendezőt és a kritikusnak ment elfuserált írót. Védenünk kell tehát sikereinket és gyanakvással fogadni mindent, ami csorbítaná.

- A színész van a színházért, vagy fordítva?

- Nem szabad elfelejteni, hogy sikert akar aratni a rendező, a jelmez- és díszlettervező, a maszkmester, a világosító, a zenekísérő és mindenki aki a színházcsinálásban benne van. Tehát rajtuk is múlik, hogy minden simán menjen.

- Került már szerepe közben váratlan helyzetbe amit gyorsan meg kellett oldani?

- Természetesen volt ilyen eset. A Kaviár és lencse című bohózatban a szövegkönyv szerint kinyílik az ajtó, a közönség megpillant, pisztolylövés, a szívemhez kapok és felkiáltok: "Meglőttek!...Gyilkosok!..."- és összeesem. Az egyik előadáson a pisztoly csütörtököt mondott. De hát nekem el kellett hunynom ott a helyszínen. Mit tehettem? A hasamhoz kaptam és így kiáltottam: "Gyilkosok!...Megmérgeztek!"- és összeestem. Ekkor bepattant a kolléganőm és felsikoltott: "Mi volt ez a lövés?"- Szegénykém ma sem érti, miért csattant fel akkora nevetés rémült, együttérző kiáltásán. Bár ott állt mellettem két lépésnyire, nem hallotta meg, hogy nem volt dörrenés, és hogy én más végszót mondtam.

- Köszönjük a nyagyszerű tanácsokat, jó egészséget kívánok, viszontlátásra.