Kisgyermekes anyukaként lehetetlen párt találni? (beszélgetős fórum)

Az én gyerekem, meg a te gyereked veri a mi gyerekünket?

Lehet, hogy amit kérdést felvetsz a többség nem eléggé nyitott?

Ezen gondolkodni fogok.

Az még hagyján, hogy van egy gyermeke. De azzal együtt még megkapnánk a volt férj összes gondját-búját-baját... Láthatás, gyerektartás, pereskedés, stb. Ehhez még már végképp semmi közünk.

Ezek olyan problémák, helyzetek, amire a legtöbb család nem tud megoldani. És itt mindenki kiszolgáltatott válik, akár akarja, akár nem.

A figyelmetekbe ajánlom a másik fórumot... Én gyerekem, te gyereked, mi gyerekünk...

Ez jó fórum!

Nem vagyok illetékes, de két tesóm is az.

Nővérem elvált, 2 már nem kicsi gyerekkel.Nem talál párt már 4 éve!Valahogy a pasik frászt kapnak, az önmagát kereső, anyukához haza költöző, magától elszálló, diplomáját fitogtató nő(k)től.Ráadásul egy kiadós fogyókúra -inkább torna, vagy hasműtét- ráférne.Ilyen hozzá állással csodálkozik, hogy csak dumálásra használják a pasik.(Persze ugyanúgy elváltak.)Mondom neki, ne direktbe keres, csak hagyd, hogy megtaláljon aki akar!Nem érti.

Másik a bátyám.Anyuci főz rá, magas az elvárása a nőkkel szemben.Zsarolja a szüleinket, hogy "tőlem nem lesz unokátok", majd egy elvált többgyerekes nővel fogok összejönni, stb.Anyám erre ugyanúgy reagál, mint Zsóka54 és Noarashi.(Megértelek titeket is, én is anya vagyok, leszek anyós is...)Valahogy érthető.De:(Az, hogy egy kisgyermekes egyedülálló nő is lehet normális, szerető ember, miért nem jut az eszükbe?)

A kedves felmenőimnek eszébe sem jut, hogy mindkét tesókám kezét el kéne már-, vagy megint engedni!

//Ja, én vagyok a fekete bárány!(Házas vagyok, több gyerekkel.)//

Úgyhogy, hajrá minden kisgyermekes egyedülálló anyukának, én drukkolok!

Gyakran nézeteltérés van abból a helyzetből, ahol a nőtlen fiatalember családos anyukába esik bele...

Mert bizony elhangzik az a mondat, hogy édes fiam, ha gyereket akarsz nevelni, akkor csinálj egyet magadnak! A sajátodról gondoskodj, ne a máséról!

És itt nem az özvegy családi állapotról beszélek...

Nem véletlenül van az a közmondás, hogy "suba a subához, guba a gubához!"

Mindenre van ellenpélda az biztos.

A lényeg, hogy lehet párt találni, de nem úgy, hogy behúzódok a kuckómba és várom, hogy egyszer betoppan az ajtón. Ma már a net világában könnyebb mint régen volt. Van sok társkereső oldal, nem kell szégyellni és keresni kell kitartóan.

A környezetemben volt olyan férfi, aki nőtlenként kimondottan a jólszituált egy gyermekes elvált anyukákra utazott, mondván, annak már van lakása!

Viszont fordítva nem működött a dolog. Egynek sem kellett ő - megjegyzem, nem ok nélkül.

Nekem is van ilyen ismerősöm, 40 éves, van egy lánya, sok vállalkozó szellemű pasi megkörnyékezte már, mert okos, szép, de neki magasak az elvárásai, pl. a pasinak ne legyen gyereke (persze az nem baj, hogy neki van), ne legyen ilyen, olyan, amolyan.

Nem azt mondom, hogy teljesen alább kell adni, és hozzámenni az első jöttmenthez, mert az sem vezet jóra, de talán lehetne mérlegelni, hogy oké, ő elfogadja az én gyerekemet, én meg elfogadom, hogy ő izzadósabb, vagy klepa a füle, esetleg nem olyan munkát végez, ami nekem bejönne, ilyen "apróságokat".

Nem lehetetlen, de pl. az én férjem azt mondta, hogy ő sosem jönne össze gyerekes nővel (ha én nem lennék), inkább egyedül élne. Ha férfi lennék, én is így tennék.

Nem lehetetlen, de bizonyára sokkal nehezebb, mint gyerek nélkül.

Nekem is van egy haverom, egyedülálló, próbálkozott gyerekes anyukával, de most már messziről kerüli őket. Talán ha neki is lenne már gyereke, akkor más lenne a helyzet. Emberfüggő természetesen.

Szerintetek, egy gyerek mentes pasi jobban tolerálja egy nő gyerekét, mint egy gyerekmentes nő a pasi gyerekét?

Pont erre gondoltam én is. A lista hosszú az igényeknél, de az "ellenérték" sokszor kevés, én azt látom.

Meg elég logikus, hogy szűkebbek a lehetőségek. Ha tényleg jó pasi, akkor könnyedén válogathat, és értelemszerű, hogy inkább a koloncmentes terepen ismerkedik, és inkább szeretne saját családot, mint egy összetákolt valamit, ahol jó eséllyel plusz egy férfi megy egy páros nagymama és a többi mindig képben lesz. Aztán ha a jó pasi tényleg okosan választott, akkor kiesik a játszmából, mert marad a saját családjával. A szintén szétesett családdal a hátuk mögött ringbe visszaszállók nagy százaléka selejtes, hiszen ha nem lenne az, akkor talán szét sem esett volna az első család.

Mondjuk azért, mert két gyermek mellett nem kellene a hercegről álmodni. Rengeteg nőismerősöm teszi ezt, nm egy-kettő gyerekkel.

Perzse, miért is kellene leadni az igényeikből. A férfi legyen jóképű, sportos, gazdag, stb.

A kérdés megfordítva: ha ő ezt mind adja, akkor a nő mit tud neki nyújtani egy csomó nyűgön kívül, amit egy másik férfi gyerekének/gyerekinek felnevelése jelent? Miért is kellene ezt vállalnia?

Egy nőismerősöm most 41 éves, jó nő a szó bevett értelmében, van egy kislánya. Szeretne férjet, de eddig mindenkiben volt hiba. A baj az, hogy amit elnéznek egy 20 évesnek, legyintenek egy 30 évesre, az 40 felett már tragikus, 50-hez közel pedig tragikomédiába fordul...

Egy kicsit most elgondolkodtam! Miért gondolják azt a nők, hogy csak ők szerethetik a gyereket??? Tényleg így gondoljátok??? Esetleg meg sem fordul a fejetekben az, hogy egy férfi is jó szívvel nézi azt, hogy amit ő tanított egy gyereknek azt visszakapja?? Miért van az, hogy mindenáron csak a nők akarnak gyereket nevelni?? El sem tudjátok azt képzelni, hogy egy férfi is szeret neveleni??

..ezek a gondoltok csak úgy jöttek...és tényleg várom a választ!