Kisgyermekes anyukaként lehetetlen párt találni? (beszélgetős fórum)

Köszi.Csak nem vagyok illetékes, bár érdekel a téma.

<Arról nem is beszélve, hogy 30-40 közötti férfiak is nagyobb eséllyel találkoznak olyan számukra tetsztős nőkkel akinek már van gyermeke, mint 20 évesen. . .> ezt kellene mondanom nekem is a szüleimnek, hogy ne aggódjanak a bátyám miatt.

De mit mondjak a nővérem esetében?Vele szemben még mindig elvárás, hogy találjon valakit, és ő is ezen görcsöl?..

Végül is társra leltél.

Akkor egy kérdés: azért nem lennél elragadtatva, ha a fiad (bocs fiad van?) egy gyermekes anyukát választana, mert te is egyedül csináltad végig, vagy egyszerűen így is gondolod teljes meggyőződésből?

Az én környezetemben - családomban az anyák társ nélkül maradtak, egyedül (családi összefogással) nevelték fel a gyermek/eik/et... És itt mindegy, hogy háború vagy fiatalkori halál miatt maradt özvegy.

25-30 évvel ezelőtt még nem így éltek a fiatal anyukák, mint mostanában.

Ez nagyon jól hangzik!!

A gyerekes nő gyereke is nő, változik,és felnőtté válik...

Olyan jókat írsz:)

Szerintem egy nő,ha szül,akkor azt úgy tegye,hogy vállaja annak a rizikóját,hogy lehet egyedül marad a gyermekével. Ez az anyai elköteleződésnek egy nagyon felelősségteljes része.Nem lehet tudni mit hoz az élet, de nekünk minden körülmények között anyának kell maradni,akkor is ha apa kikerül a szerepéből.De egy anya is nő és egyéb más szerepeket is betölt...sok intelligens férfi jól tudja ezt kezelni.Arról nem is beszélve,hogy 30-40 közötti férfiak is nagyobb eséllyel találkoznak olyan számukra tetsztős nőkkel akinek már van gyermeke, mint 20 évesen...

Engem az tud kiábrándítani,ha egy felnőtt férfit anyuka cumiztatja otthon és vigyáz rá...

Az nem,ha már van gyermeke,de egyébként egy életre való, önálló felnőtt férfi.

Ebben sok az igazság.

De ha azt nézzük: egyik felfogás szerint az anyának egyedül KELL maradnia (előre elnézést mindenkitől aki saját magától döntött így, én inkább a társadalmi felfogásokat feszegetem!)

A másik szerint meg: akkor teljes az élet, ha van melletted egy TÁRS.(Gratuláció azoknak akiknek ez sikerült!)

Ezek szerint mégis csak a társadalmi vélemények határozzák meg az egyedi döntéseinket?

Te erős voltál, mert úgy döntöttél folytatod, felvállalod egy új társ mellett.

Az is erős aki ezt egyedül teszi.

Én csak azt nem értem miért bírálunk?

Természetesen szerettem volna családban élni.

De nem találkoztam akkor olyan férfival, aki jó apa és férj lett volna, akire feltétel nélkül rábizhattam volna az életünket. Vagy minden, vagy semmi. Így maradtam az utóbbinál.

Nem feltétlen beteges, sajnos egyre gyakoribb :S

Én láttam 1-2 esetet, aminek kapcsán elgondolkodtam, hogy ha én egyedül maradnék a gyerekkel (most 4,5 éves kislány) akkor vajon beengednék-e egy "idegen" férfit az otthonunkba, kettesben merném-e hagyni a lányommal, akár még kislány, akár kamaszlány korában... és nem tudnék határozott választ adni. De azt tudom, hogy hiába viselem rosszul a magányt, inkább azt választom, minthogy bármilyen mértékben is "veszélyeztessem" a lányomat.

A boldogsághoz mindenkinek joga van, így vagy úgy.Párral, gyerekkel, vagy egyedül.

Hangoztatom, nem vagyok illetékes, de érdekes a véleményetek.

Senki nem tudhatja mit hoz a jövő, ki mellett találja meg a boldogságát, (gyerekkel vagy anélkül.)

Én sem tudhatom hány évig maradok boldog házasságban, nem fog történni valami?Igyekszem kihasználni a nap minden pillanatát, és megdolgozni érte.

Próbálok mindenkit elfogadni olyannak amilyen, úgy ahogy van.

Ez is igaz. De én ezeken pikk-pakk túl voltam. (na jó azért nem percek alatt :)) Született egy gyerekem, apa lelépett, mikor feldolgoztam a történteket megcsináltattam a bírósági papírokat és éltem tovább az életem. Nem szerencsésnek érzem magam, hanem erősnek.

Én nem értek azzal egyet hogy egy anyukának egyedül kell maradni, nem látom be azt hogy vannak ilyen körülmények! SAjnálom. Nem akarok ezzel senkit megbántani, de ez van.

Az anyaságnak örömnek kellene lenni, nem élethosszig tartó bánatnak. Mert a TErmető csak úgy készített el bennünket hogy kell egy társ az ellenkező neműek közül és akkor teljes az élet.

És én úgy gondolom hogy a gyereknek is jó az ha van apa és anya, még akkor is ha az csak nevelő , úgymond.

Na azért ne legyünk már ilyen szigorúak.

Sok minden vezethet váláshoz. Az ember nem tud mindig helyesen dönteni.

Hát itt mindig fújunk kígyót békát :)

Mindegy mi a téma :)