Kisfiamnak dühkitörései vannak az óvodában, mi válthatja ki? (tudásbázis kérdés)
Az én fiam is ugyanilyen. De őt ha faggatná az óvónéni (mert nálunk azért sokkal kedvesebbek) sem mondaná el, csak nagy könyörgések árán. :)
Konkrétan azt írtam, hogy nem hinném, hogy autisztikus, akkor már inkább aspergeres lenne - és utána írtam, hogy egyébként szerintem az sem, csak simán egy érzékeny fiú. :)
A visszabeszélést mi sem engedjük már nagyon rég óta és nem is teszi. Ha valamire "kötelezem" pl: ott kell hagynia a mesét többet nem nézhet, mert vacsi vagy fürdés van, van egy iciri piciri hiszti a nem akarok, de két mondattal lezárjuk, hogy okos nagyfiú ilyet nem csinál hanem szótfogad. Ez nálunk hat az oviban vsz nem így állnak hozzá, pedig mondtam, hogy ez a kulcs a gyerkőchöz.
Köszönöm mindenkinek a hozzászólást és a segítséget. Nem tudom még mi lezs, de nagyon hajlok az oviváltás felé. Ma ilyen volt a napunk az oviban:
Roganok a buszról a törpéért. Beérek a csoportszobához az Én drágám vígasztalhatatlanul sír kérdezem az óvónénit, hogy mi a baj, erre szinte teljesen flegmán közli, hogy fogalma sincs mióta felkelt a délutáni alvásból ilyen és nem mondja meg, hogy mi a baj hiszitik meg sír enni sem evett. Én leültem mellé a padra kértem, hogy vegyen egy mély levegőt és nyugodjon meg. Beszélgettünk egy kicsit a napjáról közben felöltöztünk amikor kijöttünk az oviból akkor mondta el, hogy rosszat álmodott és nagyon félt ezért sírt. Nem hiszem hogy az óvónéninek ne mondta volna el mi a baj ha lett volna ideje arra, hogy egy kicsit babusgassa :-((
Azért a szimpátia hiány, hiába kicsik még, de az életben nem mindenki lesz szimpatikus és nem mindig lehet megválogatni, hogy csak szimpatikus emberekkel legyen dolgunk, ezért eleve arra kell felkészíteni minden gyereket, hogy amikor nem tetszik valami, akkor is meg kell csinálni, és mindezt hogy is lehet kezelni egy úgynevezett jómodorral vagy ilyesmi. A kicsik is fogékonyak erre sztem
Ezzel egyetértek, nálunk ugye van egy kiskamasz is és elkerülhetetlenek a veszekedések, viták a nagytesóval aki ráadásul "tanítja" káromkodni is, hát nem egyszerű, meg már eleve a középső gyerekeknek nem egyszerű mert van egy kisebb és egy nagyobb tesó, a szülők viszonyáról nem is beszélve de azért egy nyugis családban is előfordulhat sztem, elég annyi, hogy otthon más van megengedve mint az oviban és a gyerekek nem tudnak kétfele alkalmazkodni ezért valahol ki kell ereszteni a gőzt (adjuk hozzá, ha még a nagyszülők is bekavarnak mert ott megint más a módi)
Lonci, mi ugyanezzel küzdünk, de a lányom váltogat, pl. van olyan, hogy az oviban van a dühkitörés és itthon kisangyal, van olyan, amikor az oviban kisangyal és itthon szinte megőrjít mindenkit.
Mi folyamatosan beszélgetünk erről az ovónénikkel mert jó a viszony és engem ők sokkal jobban megnyugtattak erről, nem küldtek szakemberhez egyáltalán, inkább folyamatosan meg szoktuk beszélni az aznapit és így együtt dolgozunk rajta:) Az ovónéni azt mondta, hogy ez is hozzátartozik a fejlődéséhez, hogy most tanulja kezelni a konfliktusokat.
Leginkább itthon is ráálltunk arra, hogy ha visszabeszél, már nem nevetjük ki, akkor sem, ha nagyon vicceseket mond, hanem rögtön mondjuk neki, hogy ezt nem szabad mondania a nagyoknak és kész. Akármennyire is nekem vicces amikor cserfes a lányom és mondja, hogy ki mit csináljon, meg maradjon csöndben mindenki, amikor így kirobban, akkor megmondom neki, hogy nem, az anyu nem marad csöndben mert a nagyok akkor maradnak csöndben amikor akarnak és a gyerekek nem mondhatják a nagyoknak, hogy maradjanak csöndben csak fordítva.
Ez így most hülyén hangzott gondolom, de amióta így csináljuk, azóta nem beszél vissza az óvónéninek sem. De amúgy változó, van, hogy itthon nyugisabb, van, hogy ott, mindenképpen nem szabad hagyni a dühkitöréseket és nagyon fontos együttműködni a pedagógussal (ha ez lehetséges, könnyebb is lenne mint pszichológust keresni egy egyszerűbb problémára, más az, ha ennél komplexebb, akkor én is elvinném, de mi láttuk egyből a változást).
Más dolgokban is, kézmosás, kötelező feladatok, stb. ugyanezt a mintát követjük és működni látszik, mellesleg a lányom nagyon karakán, úgyhogy elég sokáig fog tartani
Akkor jó :), de te írtad azt, hogy nem hiszed hogy autisztikus, hanem inkább Aspergeres, viszont a kettő szerintem meg ugyanaz.
Tisztában vagyok vele. :)
Hm...sajnos vidéken nem egyszerű a helyzet :(
Mindenképp megér egy kivizsgálást, ha szükséges kaptok megfelelő fejlesztést. Mi a Vadaskertbe jártunk kivizsgálásra, ill. járunk és az ott leírt javaslatnak megfelelően járunk tornára 2 éve, jár hozzá utazó gyógypedagógus 2. éve és most már ott tartunk, hogy szeptember óta gyakorlatilag az oviban sincs eget verő nagy probléma. Ami még sokat számít szerintem, az a mozgás, hogy hetente 2x jár úszni, heti 1x focira és 1x sakkra.
Amúgy az Asperger szindróma az autizmus egy enyhébb formája.
Miben nyilvánul meg a dühkitörése?
Agresszív, autoagresszív?
Korai Fejlesztő Központot keress fel, biztosan van a környéketeken, ott megvizsgálják és ha szükséges plusz foglalkozás, akkor javasolni fogják.
Igen, az ilyen gyermekeket sokat kell dicsérni - kell nekik nagyon-nagyon a pozitív visszacsatolás.
beszélges el vele sokszor és játékosan, biztos kiderül
a gyermek egy membrán, otthon minden rendben közted és a párod közt?
a gyermek a játékon keresztül tanul, és a környezeti mintákat veszi át
tv-ugye nem néz, maradandó károsodást okoz a kicsi gyereknél az a sok negativ minta
Köszönöm a véleményed. Amikor először előjöttek a problémák akkor az oviban ami egy iskola tagóvódája kihívtak egy fejlesztő pedagógust és Én is elvittem a gyerkőcöt pszicho pedagógushoz. Mind a ketten azt mondták ilyen a gyerkőc sokat kell dícsérni. Az óvónő ebbe nem nyugodott bele 1 évre rá kerített egy másik szakembert akivel megbeszélték, hogy a gyerek autista vagy legalábbis autisztikus tünetei vannak. Természetesen a magánrendelséét felajánlották. Ezután kétségeim vannak, hogy tényleg az a baja a gyerkőcnek és csak pénzlenyúlás a dolog ezért szeretnék egy független véleményt. Egyébként az autizmus ilyen jellegű tüneteit mindt nem barátkozik, nem tart szemkontaktust egyáltalán nem észlelhető sőt nagyon hamar kapcsolatot teremt másokkal akár a szülők számára is vadidegennel.
Mi faluban lakunk ahol csak egy csoport van abban van az összes gyerkőc együtt. Másik oviba szeretnénk vinni, de egyenlőre nem nagyon akar ez tart vissza tőle.
De egyébként sztem nem is nagyon asp. szindrómás a gyermeked, csak egyszerűen egy érzékeny gyermek. :) De azért leellenőrizheted, és akkor meg is bizonyosodhatsz róla magad is. :)
Nem hiszem, hogy autisztikus lenne a gyereked......Bármennyire is tág az autisták megfogalmazásának a leírása, egy autisztikus gyermek(ember) nem keres kapcsolatot, nem kezdeményező, nem keresi a szemkontaktust......
Én inkább asperger szindrómára tippelnék (viselkedés zavar), ennek utána olvashatsz akár neten is, hogy leírásában hogyan illik a fiad viselkedésére. Egyébként az én fiam is hasonló, csak enyhébb formájában, és ő tavasszal 6 éves lesz. És van az ovis csoportban egy szintén 5.5 éves fiú, aki hasonló problémákkal küzd, mint a te fiad, és ott is az anyja nem tud mit kezdeni a gyerek dühkitöréseival. Ő most azon van, hogy halasztják az iskolát, annyira nem tudják, hogy mi van a gyerekkel, hogy így viselkedik. :S
Feltételezéseim szerint nagyon sokat árt az érzékenyebb gyerekeknek ez a teljesen felgyorsult világ. :( És állítólag jó befolyással bír a gyerekre - az iylen gyerekekre - a sok egyensúlyozással kapcsolatos játék/feladat: hinta, mérleghinta, gimnasztikalabda (az a nagy), stb.
Próbáld meg mesében szőnni a viselkedését, kitalált mesében, kitalált névvel, és akkor kérdezd meg tőle, hogy vajon mit kéne tenni azzal a gyerekkel, aki úgy viselkedik. Egy óvónő soha sem mondhatja egy gyerekre,hogy autista, vagy autisztikus jeleket hordoz, mert nem szakembere a területnek. Írtad, hogy egy másik óvónővel szemben ritkábbak voltak tünetek, lehet, hogy szimpátia hiány is okozhatja, meglehet próbálni egy másik csoportba vinni, ha nem ragaszkodik túl sok gyerekhez/baráthoz/ a jelenlegi csoportjába.
Nem tudom mire gondolsz: 3. de könnyen meglehet, hogy otthon van a baj
Nincs gyerekpszichológus a környékünkön csak 80 km-re azt nem tudom vállalni, hogy oda vigyem a gyerkőcöt. Bárcsak megtehetném.
Mindenképpen szakember kell, mert:
1. Nem kizárt, hogy autista - az autizmus tünetei és súlyossága nagyon tág
2. Lehet, hogy az óvónővel van a baj
3. de könnyen meglehet, hogy otthon van a baj
Mivel beszélni nem hajlandó róla, csak egy jól képzet szakember tudja kideríteni.
Keress egy jó gyerekpszichológust!
Gondolkoztunk ovi váltáson, mivel a gyerkőc nem oda jár majd suliba ahova Tőlünk a nagytöbbség viszi a gyerekeket, úgyhogy ha más nem lesz ehhez kell folyamodnunk.
Köszi, nevelési tanácsadó nem foglalkozik Velünk pedig már soron kívüli fogadást ígértek, gyerekpszichológus sajnos nincs a környéken. Megint zsákutca és mindig ebbe csöppenek. A felnőttekkel foglalkozó orvosok nem szívesen fogadnak gyerekeket főleg nem akkorát mint az Én Manókám.
LEhet nem ártana akkor egy babusgatóst keresni.
Szakember? pszichológus, és/vagy nevelési tanácsadó.
Az óvoda, és/vagy gyerekorvos, és/vagy védőnő tudja kihez kell fordulnod.
Erre indulhatsz
Az értelmével nincs baj. Sokszor leülünk elbeszélgetünk vele, hogy ez így nem jó Ő már okos nagycsoportos fiú stb, stb. Nincs semmi változás. Kb. 1 évvel ezelőtt beadták a vizsgálati kérést a viselkedéskutatóba azóta se keresett minket senki. Már nem tudom merre menjek. Egy évig jártunk pszichopedagógushoz, de az sem hozott változást. Most ott tartunk, hogy megkérdeztem, hogy ma miért viselkedett megint így, a válasz a szokásos: ne tudom. Kérdezgetem, hogy akkor amikor csinálja mit érez, de csak hallgat. Mindent el szokott mondani, de erre soha nem tud akar váalszolni. Félek, hogy nagy baj van. Az Óvónők szerint autista, de nem produálja az autistákra jellemző tüneteket kivéve a dühkitörés ami ha tart nem tudják belölle kibillenteni.
Milyen szakembert keressek? Nem is Tőeletek várom a "gyógyítást" hanem mégis merre indulja el. Időszakos hol hosszabb hol rövidebb ideig nincs vele baj aztán kezdődik minden előről. :-(. Ma pl az volt a probléma, hogy véleménye szerint egy olyan feladatot adott neki az Óvónéni amit nem tud megcsinálni, ilyenkor sír és hisztizik. Amikor egy másik óvónénik volt akkor is voltak gondok de jóval kevesebb. A mostani óvónénik nem egy babusgatós fajta az Én kicsim meg azt szereti.
További ajánlott fórumok: