Segítsetek! Hogyan segíthetnék a kisfiamnak megszokni az ovit?! (tudásbázis kérdés)
Sziasztok!
..ha ilyen lesz nálunk is az oviba járás, hát nem tudom mi lesz velünk.
Addig még van majdnem egy év. Adagolom Neki már most a dolgokat, de nem tudom mi lesz, ha odakerülünk..
Szia!!!Nahát akkor nektek sem fenékig tejföl, nem ment zökkenőmentesen az eleje!!De legalább már ti előrébb vagytok!!!!Hogy ez nálunk mikor fog bekövetkezni..hmmmmm ez nagy kérdés!!Nálunk nincsenek dührohamok, csúnya viselkedés sem, bár egy kicsit hisztisebb mint azelőtt, de ez sok mindentől lehet!!És az a "furcsa", hogy kezdés előtt (jóval) el lett neki magyrázva (bár nem tudom mennyit értett meg belőle és hogyan is képzelte el), hogy járni fog oviba!!Azután egész nyáron azzal nyúzta az agyamat, hogy mikor lesz már szeptember, mikor mehet már oviba!!HÁt szerintem nem így képzelte, bárhogyan is magyaráztuk neki a dolgokat - pedig többször is hangoztattam, hogy én nem leszek ott!!Akkor azt mondta:jó!!!Hát most nagyon nem jó!!!!!:S:(
Szia! Mi is szept. elején kezdtük az ovit. 3 éves a fiam.1 hónappal ovi előtt már rágta a körmét, és csúnyán beszélt velünk, mióta jár oviba azóta is.Dührohamai is vannak, haragszik rám.Nem is eszik ott, bepisil délben alváskor.Én már Ranschburg Jenőnek is írtam kétségbeesésemben, aki azt válaszolta, hogy ő "óvoda értelenségre" gondol, valószínűleg pszichológiai probléma nincs.
Azóta már egy picit javult a helyzet, ha elmegyek már nem sír, játszik is és eszeget is.A körmét rágja, és a csúnya beszéd is van, de remélem elmúlik ez is.Ez szeparációs félelem (fél az elszakadástól)Valószínű, hogy én tápláltam bele a szorongást, nem akartam elengedni.
Ő sem társasági lény, nem volt sok gyerek körülötte eddig, és ez furcsa neki, fél a hangoktól, mindentől ott.
Tegnap már azt mondta, hogy jó volt az oviban( az óvónéni is azt mondja semmi gond nincs vele, csak nekem szól a reggeli műsor, egy kis érzelmi zsarolás.Öklendezés, hányás, időhúzás.
Látszik rajta, hogy hiányzook neki, de nem tudja kifejezni az érzelmeit,így szereteből hátbavág, meghúzza a hajamat, de puszilgat, ölelget közben.Teljesen össze van zavarodva szegénykém.
Én sajnos nem tehtem meg, hogy nem viszem oviba, dolgoznom kell, de Ranschburg Jenő azt javasolta, hogy ha lehet maradjon még otthon 1 évet.
Én bízom benne, hogy komolyabb lelki törés nélkül átvészeljük ezt az időszakot.
Szorítok nektek is!!!
Remélem minden ok lesz. Szurkolok!
Köszi szépen csajok az eddigieket, nagyon hálás vagyok mindanyiótoknak!!!Most megyek mert felébredt a kiscsaj!!Megebédeltetem aztán megyünk az én kis drágámért!!!!Később majd még visszanézek!!!
Jó-jó tudom!! Ilyenkor nem látja, és jó egy kicsit kisírnom magam!!!!Meg aztán annyira aranyosak vagytok!!!
A tízórait egy az egyben visszautasítja (olyankor szerintem még görcsben van a pocija, mivel előtte hagyom ott), de az ebédet megeszegeti!!Főleg a valami fogára való van!!Ha viszont olyat adnak amit nem szeret, vagy nem ismeri természetesen nem eszik egy faltot sem!!!És el is mondja, hogy mikor eszik és mikor nem!!Tehát lényegében étvágya az van (bár soha nem volt valami nagyétkű gyerek)!!!
Sziasztok.Én egyetértek veled.Szerintem is várni kellene még,érjen meg az ovira.Nekem van ismerősöm,akinél bevált.Neki is ilyen tüneteket produkált a gyerkőc.És 5 évesen imádta az ovit.
Temészetesen már az első perctől be van vonva a napi teendőkbe a kiscsaj körül!!Sőt olyannira megbízok benne, hogy Ő vigyáz rá ha kiteszem az ágyra amíg én (nem sok időre) kiszaladok a konyhába!!!Ha nagyon az ágy szélére mászik akkor kiabál, hogy "anya Nóra mindjárt leesik, de én fogom a lábát és vigyázok rá"!!És tényleg nem engedi, hogy leessen, pedig van ám erő a kiscsajba!!!
Ne sírj ! Nem te vagy az ovis!!!:)
Ha ilyen érzékenyen viseled,vegyél magadnak patikában ORBÁNCFŰ teát,az megnyugtat.
Szerintem várj még. Azt hogy a gyerek látványosan szenved az unalomtól,azt egy pszichológus sem fogja megoldani, csak te!.Sokkal több közös program, és foglalkozás. Ha 5 percig akar rajzolni akkor, rajzoljon addig, ha mást akar, játssz vele mást. nem hiszem, hogy a számítógép előtt ücsörgés egy 3,5 évesnek való. Ennél vannak sokkal jobb elfoglaltságok;)
Az, hogy most nyűgösebb, azért van amit írtál, mert úgy érzi már nem ő az első, és erre még rájön az ovi is…
kajál az oviban?van étvágya?
Sajna a családban nincs vele egykorú gyerkőc, hiszen én vagyok a legidősebb gyerek, unoka!!!
Írtam az előbbiekben, hogy a szomszéd kisfiúval jár egycsoportba akivel együtt nőttek fel - na ha ő átjön hozzán, vagy mi megyünk át szépen eljátszanak, viszont az oviba nem megy oda hozzá, nem játszik vele!!Hogy ez miért van?????!!!!!!!!Fogalmam sincs!!!Így tiltakozvna??!!Pedig mondjuk neki, hogy az oviba is játszanak együtt, erre az a válasz, hogy "Bencével csak itthon jó játszani"!!Na tessék........ezt hova tegyem???!!!!
Na most mondtad ki a kulcsszót!!!!!!!!!!!!!
SOK most neki az ovi és az osztozás egyszerre!Próbáljátok őt is bevonni a tesóka napirendjébe és dicsérjétek meg ha vmit segít és legyetek rá büszkék! Éreztessétek vele,hogy ő már nagyfiú és ő már nem kakál be mint a tesója és milyen jó ,hogy van,mert annyi mindent segít neked a tesójával kapcsolatban .
Csak mióta gyerekeim vannak, előtte nem nagyon "lelkiztem"!!Tettem a dolgom, elfogadtam, ha valami nem úgy sikerült!!Na ez mára már eltűnt!!!!Akkor még várjak a pszihológussal??Meddig???
Jajj annyira aranyosak vagytok, hogy próbáltok segíteni!!Köszönöm szépen a tapasztalatcseréket, a bátorítást, és azt, hogy átérzitek a problémámat, a tehetetlenségemet!!Na puff.....már megint sírok!!!!
Nálatok nem volt "beszoktatás"? Normális esetben az első héten ott van az anyuka is, egyre rövidebb ideig, míg fokozatosan növelik az egyedül töltött órák számát. Talán segít az is, ha először csak félnapokra adod be - már ha megteheted (nem tudom dolgozol-e). Mi a bölcsit heti 2 délutánnal kezdjük, épp most fejeződött be szoktatási hét kislányom számára. Elolvashatod a naplómban, hogy bizony nálunk sincs nap óriási sírás nélkül... Állítólag ez normális, sok gyerek hónapokig nagy sírást rendez búcsúzáskor (és akkor is mikor megy érte a szülő!), persze ennek ellenére remekül érzi magát a közösségben. Vigyetek saját játékot magatokkal és mikor otthagyod, siess elhagyni a terepet, mert annál rosszabb - mindkettőtöknek - minél többször vissza-vissza kukucskálsz, integetsz. A férjem egyik kolléganőjének fia hányt minden reggel oviba menés előtt, tisztán pszichológiai alapon, de nem tudta nem beadni, mert vissza kellett mennie dolgozni. Szerencsére egy pár hét után abbamaradtak a hányások. Ha az ovis kis barátok közül meghívsz játszani hozzátok hétvégenként párat, az biztosan segít.
Olyan rokon,vagy barát van-e a közeletekbe,akinek kisgyereke van kb.olyan idős mint a kisfiad? Hétvégi proginak gondolom,hogy vagy ő jönne el hozzátok ,vagy a fiad menne hozzájuk,amíg ti meg a szülőkkel dumcsiztok. ?
szerintem nem kell pszihológus.egyszerüen nem szeretne elválni tőled.de idővel belátja és megnyugszik a kislelke.gondolom te is lelkisebb tipus vagy?!
Lényegében olyan mint régen, egy kicsit hisztisebb de ez annak is betudható, hogy osztoznia kell!!Amíg nem volt testvére ez sem volt rá jellemző!!Ez mostanában kezdődött!!!Na meg, hogy pátyolgatni "kell" (ez a KELL olyan hülyén hangzik,hiszen imádom mikor oda bújik, simogani a hajót, fogni a kezét amíg elalszik stb.
Természetesen ő azt szeretné ha itthon lehetne!!De viszton az első kérdésedre a válasz: IGEN, kevés vagyok!!Sokszor ha "kénytelen":) itthon marad pl betegség, vagy mosst, hogy őszi szünet volt látom rajta, hogy unatkozik!!!Ha épp nem érek rá pont akkor vele foglalkozni, leül a számítógép elő és csak nyomogat!!!!Amíg a kicsi alszik játszunk, rajzolunk, de 5-10 perc után szól, hogy most csináljunk valami mást!!Az oviban viszont, állítólag leül gyurmázni, festeni - természetesen ezt is már olyan csütörtök, péntek körül!!!De visszatérve, tényleg látványosan "szenved" az unalomtól!!Ha úton vagyunk valahol azt nagyon szeretni pl vásárolni a városba, a szupermárketbe, na de annyi pénzem nincs, hogy állandóan oda járjunk!!!:D
mint írtam pont így voltunk a bölcsibe.én is gondolkodtam rajta,hogy kiveszem.de a gondozó nénik azt mondták azzal megkeverem a gyereket és nem fogja tudni mit tett amiért eddig idekellett járnia és most mit nem tesz hogy kivett az anya.biztos be fog szokni csak idő kérdése.pfu....de átérzem amit érzel.azt hittem beledöglök.most könnyü az ovi már csak pár rosszabb napunk van de akkor visszatér az a tehetetlen fájó érzés.
Ha otthon olyan mind régen ,akkor nem sérült meg a kis lelke,de ezt beszéljétek meg pároddal,de ha ez téged megnyugtat,vigyétek el.Lehet én is ezt tenném a végső elkeseredésembe.
Észrevettél olyan jeleket,hogy már nem elég az amit te adsz neki és igényelne más társaságot,kevés vagy?
Mert ezt ha jelzi,akkor bejön az ovi,de ha még jó otthon veled(tek) ,akkor még ráérsz vele . Majd esetleg jövőre kezdi.De ha látsz rá esélyt ,hogy sikerül beilleszkednie,akkor ne vidd haza.Kérdezd meg ő mit szeretne?
Még a 22-es hozzászólásomhoz írjatok már javaslatot légyszi!!!!
Igen, ez ma jutott eszembe, a hazavezetrő úton, hogy talán megkérem az óvónőket hagy maradjak ott vele egy kicsit!!!!Remélem rugalmasak lesznek és ebben is segítenek!!!
Nekem is ezt mondták. Gyerekfüggő a dolog, amelyik nem akar elszakadni, az 2 évvel később sem akar majd, csak esetleg időközben még több időt tölt Anyuval és még nehezebben válik majd el.
Azt írtad, hogy előtte sem szerette a gyerektársaságot...Most meg úgy érzi, hogy még rá is van erőltetve.
Igen , szerintem 5 évesen már okosabb,talán jobban fogja igényelni a hasonló korúak társaságát mint most.
Nem biztos, hogy az ovónők tapasztalata za ami most neked segít, hanem az amit te gondolsz agyerekedről;)Hisz te ismered
Szeptembertől járunk!!Kezdtük azzal, hogy csak elmentünk mikor kint játszottak a gyerekek az udvaron, aztán be is mentünk, aztán 1-2 órát ott töltöttünk, majd egyszer-egyszer kijöttem a folyosóra, következő lépés az volt, hogy ottmaradt pár órára!!Most reggel fél 9-ra viszen és ebéd után hozom!!!!
Kérdezd meg az óvónőt ,hogy lehetne-e arról szó,hogy ott maradj vele,vagy csak rövidebb időkre járnátok be.Bevinni 1 órára és hazavinni.
További ajánlott fórumok: