Kisebbik gyerekek (beszélgetős fórum)
ne ijeszgesd már... :)
én is egyedül voltam, de egy más mint 2
De én a nap 24 órájában (8 éve)
de már meggyógyultál..
hogy sikerült?
:))))))))))))
és képzeljétek ez nem tanítják még sehol iskolában...
ereszd mély levegő és lazíts egy pillanatot..
Meglátod segít...
férjem reggeltől estig dolgozik
szülésnél tört el
hogyhogy nem tud a párod segíteni?
mikor tört el a farokcsontod?
szerinteted (etek)
kit érdekel hogy dühöngtök :)9
néz egy tükörbe és kezdj el vele dühöngeni...
rájössz :)
és elkezdesz majd nagyot nevetni (örülsz majd annak amire rájöttél ;) )
még kiabálni is elfelejtesz :)
én is vagy kicsit vagy nagyon nagyot akartam (nálunk 6 év különbség volt a testvéremmel), de inkább a kicsi mellett döntöttem (több oka is volt)
az 1 év különbség nagyon kevés. Azt nem vállaltam volna, sajnos a férjem nem tud segíteni velük. Meg törött "farokcsonttal" nem lett volna kellemes teherbe esni
nem
nagyon szerettek a testvéreim, az egyikkel egy év különbség van, vele nagyon jól megértjük egymást, (de ahányan vagyunk annyi felé élünk már így nagyként...)
de anyu mindig azt mondta maradék vagyok engem már nem akart...
és mindig én voltam a legkissebb, a maradék, a nagyszamár, stb...
pedig a báty engem is túltett.
ez a különbség köztem és a topik indító közt :)
én tudtam hogy nemkívánt vagyok...
ő viszont mindkettőt szereti...
és őt és a testvérét a szülei is ugyanúgy szerették :)
nagyon igazad van, ahogy egymásra néznek az mindjárt elfeledtet velem mindent.
a kiabálásról meg a dühöngésről nekem is jó lenne már leszoknom.
Ezért jó a kis korkülönbség! Mert ha túl messze vannak egymástól a testvérek - korban -, nincs közös érdeklődési pont, nem tudnak együtt játszani. (A férjem és 7 évvel fiatalabb öccse is így voltak sajnos.)
mamcili, lehet, hogy azért érezted, hogy felesleges vagy, mert nem tudtál úgy részt venni a nagyok "programjában", ahogy ők, és mindig le akartak rázni magukról?...
Kis korkülönbség? Az én két nagyom közt nincsen 1 év (11 és fél hónap), a 2. és 3. közt pedig 3 év van. Képzelheted nálunk mi lehet, miközben etetem a kicsit. Van mikor szépen esznek a nagyok, de van mikor én sem mondókázok a kicsinek, mert a középsőt az asztal alól húzom ki már ki tudja hányadszor, a nagy (aki még csak 5 éves) meg éppen a levesét borította ki az asztalra... Ez mind hozzátartozik az élethez. Én már nem kiabálok, nem dühöngök, mert az se a gyerekeknek nem jó, se nekem.
A kicsit nem kell sajnálni. Sokkal jobb neki, mint az elsőnek. Sok jó hozzászólás érkezett már, nem akarok ismételni, a lényeg az, hogy a kicsinek már van(nak) nagy testvére(i), akivel/akikkel nemcsak veszekedni lehet, de jókat játszani, közösen pancsizni...stb. És ahogy óvják, védik a kicsit pl. játszótéren - azt olyan szívmelengető látni. :)
a másodiknak lenni is jó:)
én negyedik voltam...
mindig úgy éreztem felesleges vagyok
többet tanultam a tesóktól, mint a szüleimtől...
mert ők csak próbáltak mindannyiunkkal ugyanúgy foglalkozni
egy kérdésre kell csak válaszolnod...
és meglesz benned a válasz is...
Ugyanúgy szereted mind a két gyermekedet?
én tudom hogy rávágod :)