Kinek akarunk megfelelni valójában (beszélgetős fórum)
Szerintem azt kell elérni, hogy legkevésbé a nekünk idegen személyek véleménye fusztráljon.
Egyiknap nekem is számít, hogy mit mondanak rólam, még egy másikon felveszem a batikolt rikító nadrágom és mellé egy narancs felsőt és mosolygok mindenkire akinek tekintetével találkozok.
Most inkább az utobbi hangulat uralkodik rajtam. Ilyenkor bátran köszönök az idős néniek is az utcán, mégha nem is ismerem, hiszen szabad világban élünk. Ha mi nem tudunk önmegunknak örülni, akkor ki tudna?
Egy dolog, hogy ki mit gondol, de vajon az az illető ismer is minket valójában? Nem! Akkor pedig csak törődjön magával.
A saját mércénknek kell megfelelnünk és mással nem törődni, csak annyira, amennyire azt ő is megteszi velünk szemben.
(Remélem nem voltam túl érthetetlen.:))
Ne is mond... ami gatya feljön a csípőmre (46-48) az fix, hogy 20 cm-rel szélesebb a derekamnál...
Miért gondolják a gyártók, hogy derékatalanak a kövérek? :((((
Ez ördögi kör szerintem. Mert mindig felállítunk egy ideált, amit elérni szeretnénk, persze boldogok leszünk, ha elérjük, ha elérjük egyáltalán. Nem?
De ha nem érezzük jól magunkat a bőrünkben? Akkor máris ott van az, hogy nem felelünk meg, és akkor már senkinek nem felelünk meg.
Itthon egy nőn kívül nem láttam még husit/kövér csajszit, aki meg lett volna magával elégedve és tetszett volna önmaga magának... (na ezt megcsűrtem...)
Hm, ha nem akarnánk megfelelni senkinek, akkor fogyni sem akarnánk, mert ugye akkor elfogadjuk olyannak magunkat, amilyenek vagyunk, nem?
Viszont sajnos a társadalmi normákba pl. a kövér/husi már nem fér bele. A minap egy srác nekem ecsetelte, hogy ráförmedt a barátnőjére (aki mellesleg 170 cm magas és 55 kg általában, szerintem nagyon gebe), mert 58 kg volt és mondta neki, hogy milyen hájas... mondja nekem a srác... pont nekem. Kicsit hülyén nézhettem rá, mert rögtön visszavett a nagy arcából és szabadkozni kezdett, hogy nem célozni akart az én súlyomra, és úgy vagyok jól, ahogy vagyok. Kissé felpaprikáztam magam másodpercek alatt, mikor is beszóltam neki, hogy jaja, persze jó vagyok így is, de azért nem kettyintenél velem, bár ezek után még ha az egyetlen pasi lenne akkor sem kéne.
Szóval valójában kinek akarunk megfelelni? A társadalmi elvárásoknak. Ha elfogadott lenne a husi/kövér nő, akkor jóval kevesebb ember lenne rosszkedvű, magányos, magába fordult, mert nem kéne megfelelni...
Nagyon nehéz tökéletesnek lenni!; mindenhol-mindenkinek megfelelni (munkahely, család, barátok ...) ezért néha egy kicsit szinjátszunk is;
de ezek is mi vagyunk ;-) .