Hatfelé szakadni, mindenkinek megfelelni? (beszélgetős fórum)
azt, hogy hülyeség még egyszer ezen végigrágni magukat, mert az anyósod azt fogja hinni, hogy szenilisnek, vagy debilnek nézitek...inkább hívjátok fel, hogy van, vannak, és majd alkalomadtán egy könnyed beszélgetés közben ha feljön a téma tisztázzák a dolgot...
A párom egyenlőre nem megy át megbezsélni vele, de tervbe van..mostmár csak attól félek, ebből megint balhé lesz...vagy lehet megkellene szoknom h úgysem jó semmi?Vagy most jót tesz neki, h nem megyünk?Cska ugye én szerdán letárgyaltam vele a dolgokat erre nagy szünet most meg..s az is baja lesz, h a párommal én nem fogok átmenni, mert a párom 4 szemközt szeretne vele bezsélni, s egyébként sincs kedvem újból ezen idegeskedni ott..Vagy te mit gondolsz?
egész jó volt, míg a pofavágásig el nem jutottam(( azért adj egy lehetőséget, 1 perc alatt ő sem tud a bőréből kibújni...lehet, hogy nem is tudatos, hanem beidegződött dologról volt szó...
ha lesz időd, néha írd meg ide, hogy alakulnak a dolgok, engem őszintén érdekel))
Pozitívnak mondható a tegnapi beszélgetés mérlege.Azt mondta nagyon bántotta a dolog s alig aludt s félt, h nem megyünk hozzá.Beszélt arról, miért ilyen a természete, (tény, h eddig csak rossz dolgokgon ment keresztül), s ne haragudjunk a nyaralásért, akkor sem velünk volt baja hanem a férjével.Igen mondom, de abba is gondoljon bele h mi meg hogy érzetük magunkat abban a bizonytalanságban h épp mi a baja...Az átmenéssel kapcs.azt beszétük meg (férjem nem volt ott ő még nem volt erre kész), h telefonon leegyeztetjük kinek mikor jó, ELŐRE!Ugyanis sógornőmék előszeretettel beállítanak bármikor, s nekik borul a program, de mondtam neki ezt beszélje meg velük.Meg azt is mondtam, kicsit ellentmondásos h jó ha megyünk, de közbe mégse...ezért lesz a telefon!Azt is mondtam, h gondoljon bele mennyire elfoglatak vagyunk s magunkra is alig marad időnk, s később se lesz több.Azt mondja megérti, h tényleg sokat vagyunk távol..Téves gondolatai is vannak, mert h egyszer látott minket hazajönni egyik barátuntól, holott azt mondtuk azért nem megyünk aznap mert tanulunk..mondom ne feltételeze, h hazudunk és néha a barátainkhoz is talán átmehetünk, mert oda se megyünk sűtűn, sztem ő azt hiszi...a fő baja a férjemmel van, h kevesebbet hívja stb, neki elég lenne néha egy telefon is, azt mondja,ebben mondjuk van valami,és azt is mondta nem gondolta,h ezt a konfliktust igy magamra vállalom, a férjemnek kellett volna ezt lebeszélnie vele, de jó, h ilyen tudatos vagyok szte és nem söpröm a dolgokat a szőnyeg alá.Azt is mondtam, rossul esett, h azt mondta mi sosem hívjuk át őket, holott ez nem igaz, elismerte nem volt igaza.Mikor elváltunk a házuknál, kérdezte nem e megyek fel, mondtam nem, majd a férjemmel, s vele is bezsélek még.Erre arcvágás...de úgy voltam vele, nem, aznap még nem láttam a férjem, mert dolgozott még mire elmentem.Szóval ez volt, lehet arra a jövőben is számítanom kell,h mindig ilyen mártír lesz, s marad az elfogadás..
várjuk a beszámolót feszülten!
Ma találkozom vele, és kértem beszéljük meg nyugodtan.Azt mondta rendben.Elmondom mit gondolok s próbálom nem figyelembe venni a reakcióit.Legalább megnyugszom, h elmondtam!Ha így is úgy is fő a levében..Sajnos sok az önző ember, ő is az, s csak azt nézi neki mi fáj stb.
Felnőtt ember vagy.Azt hiszem minden embernek lehet az az elvárása egy másik emberrel szemben,hogy eként is kezelje.
Lényegtelen ,hogy az a másik 45,60 vagy akárhány éves.
Ha az a másik ember nem így tesz,akkor családi kötelékek ide vagy oda,meg kell húzni a határt.
és akkor mi van? a flegmaságba nem halsz bele..add ki ami benned van, neked jobb lesz..ő meg így is úgy is fő a saját levében...az a tipikus drámázós alkat, ezzel pedig nem tudsz semmit kezdeni...akkor érzi jól magát ha szenvedhet....
Egyébként szerintetek ha megkérném, h beszéljük meg ezt a dolgot h viselkedne?Nem ismerném el az igazát, nem azért.Csak h érezze a határokat.Bennem van a félsz, h akkor is flegma lesz!
Köszönöm a hozzászólásokat, egyenlőre képlékeny még hogyan fogom kezelni.Párom úgy döntött, neki betelt a pohár, ő egyenlőre nem megy át!
Rossz, h ez így van...annyi könyv irja, h az őszinte beszéd stb..de akivel nem lehet mert nem néz magába??Súlyos bajai lehetnek magával az ilyen embernek!
Én nagyon-nagyon remélem,hogy nem ilyen anyós leszek!A lányom eleve 400 km-re él tölünk,1-2 havonta találkozunk velük egy hétvégére.De elötte mindig megbeszéljuk,pont kinek melyik hétvége jó.Azt is együtt döntjük el,hogy a közös hétvégét mivel töltsük el,hogy mindenkinek pihentetö is legyen és egy kis élmény is legyen(kirándulás,mozi,séta stb.közösen).A fiam még velünk él,de nem akarok neki sem a nyakára mászni.Alkalmazkodunk,vele még egyszerübb a szituáció.
El olvastam! Én ugyan eben voltam {vagyok.}Mi el megyünk és meg mondjuk neki,hogy mibe ne szol jón bele.Ha meg sértődik az az Ő baja nekünk meg van a saját életünk.Egy levél nem old meg semmit.ITT gyökeres változás kel.A hoz meg a szembe nézés és nem a kőntör falazás .A mama addig úgy se veszi a lapot még a szemébe nem mondják.
Most vettem észre,hogy az előző hozzászólásomban (3-as számú)nem írtam helyesen.
Nem "hejtelenítem", hanem helytelenítem.
Elnézést.
Annyit még elfelejtettem a hozzászólásomban leírni,hogy nyílván van mindkét félnek telefonja,nektek és a szülőknek is.
Ne menjetek váratlanul (az ilyesmit senki nem szereti)egyeztessetek időpontot telefonon.
Akkor senkit nem ér kellemetlen meglepetés.
Sőt,egy telefonon való érdeklődés a hogylétük felöl pótolni tudja a hetenkénti látogatást.Mondjuk,ennyi törődést a szülők is érdemelnek,jól esik nekik.Nekem legalábbis igen.
az én párom se engedi hogy küldjek mondjuk egy sms-t mert az nem személyes, bár egy alakalommal bejött mert még ha veszekedtek is de legalább meghallgatot.
sajnos mi már túlvagyunk jó néhány beszélgetésen, és anyós ilyenkor nekünk esik, amit rá mondunk azt egyből megfordítja hogy szerinte mi vagyunk olyanok.
És ha kérdezünk, úgy csinál mintha meg se hallaná, vagy mintha nem figyelne mert nem akar válaszolni.Én attól félek nálunk már csak az indulatból megmondom lesz.De szurkolok nálatok csak simán lemenjen ez az elszakadás otthonról! anyumékkal ez nekem sikerült.
Nem olvastad el amit írt?:))
Nem hallgatja meg őket,vagyis meg sem hallja az ő okaikat,és megsértődik?
Szerintem jó megoldás egy őszinte ,nem bántó ,higgadt levél.
hat nem konnyu helyzet, de elottem is irtak mar ezt, es azt is hogy nem lehet mindenkinek megfelelni..
en is hasonlo vagyok, nem akarok senkitz megbantani, de kozben rajottem, arra viszont senki nem figyel, hogy nekem hogy a jo, mert megszoktak, hogy ha futtyentenek en ugrok.
es akkor mar mas se vagyok, csak 1 bohoc,akitm droton lehet rangatni.
szerintem is hanyagoljatok oket egy darabig, es ha nem fuggtok toluk,se anyagilag, se sehogy,akkor ne ok szabjak mar a jatek szabalyokat meg.
kozos nevezora kell jutni, es elhiszem, hogy nem rajatok mulik a dolog,de nekem is hasonlo az anyos+apos company:))
en meg is szakitottam veluk a kapcsolatot,a parom jar meg hozzajuk, de en nem voltam mar 3. eve.
sokkal nyugodtabb az eletem azota,de ez egy masik mese, hogy ok milyenek...
szornyetegek...
A levél nem jó meg oldás.Azzal csak olajt öntesz a tűzre.A pároddal együtt menve beszéljetek vele.A párodnak ősszintének kel lennie az anyukájával és nem veszekedve mert olyan kor az ember indulatból olyat mond amit később bánhat.Ezt a heti vizitelést addig még tanultok nem lehetne rítkázni ha soha nem jó neki-Van már telefon is.Sok sikert.
mi csak annyit teszünk, hogy kerüljök őket.Se telefont se a látogatásokat nem erőltetjük most már, és nem pattogunk nekik, nem úgy csináljuk ahogy ők szeretnék...nem érdekel hogy ezen megsértődik...amit nem tudunk kezelni az pl. mikor lejött a gyerek szülinapján és nem hozott neki ajándékot...mi meg meg se tudtunk szólalni...mert végülis nem az ajándék a fontos, az ára értéke...ezért egy lufit hozhatot volna...szóval nem tudtuk neki ezt elmondani,mert nekünk volt kínos esetleg félreérti hogy mi csak kapni szeretnénk...de a gyereknek jó lett volna, hogy kap valamit ami tőle van, amivel ha játszik eszébe jut a mama...
Bátran küld el a levelet!:)))
Szia!
Úgy veszem észre, hogy Te olyan Én szüleim típusú szülő vagy!:)
Rengeteg ilyen ember kéne mint Ti!
Szia!
Én már évek óta úgy élek, hogy ne más mondja meg hogy mit csináljak!
A szülők meg majd megbékélnek!Nehéz nekik feldolgozni, hogy van saját életetek!
Bár az Én szüleim már rájöttek pár éve a párom szülei még akadékoskodnak néha!De majd Ők is megszokják!
Az Én véleményem, hogy éljetek úgy hogy ne másnak akarjatok megfelelni mert észre sem veszitek és elmúlnak úgy az évek hogy mást se tettél csak azt nézted, hogy másnak mi a jó!
A Te kis családoddal közben mi van!?!
megoldás lenen a messzire költözés, de gondolom a suli, meló mellett a mai világban számításba sem jöhet((
Nehéz ügy, de muszály az elején elmondani neki a véleményeteket.Persze a párod teljesen természetes hogy nem akar vitát, ő már lehet megszokta milyen az anyja,de sajnos ha mindent ráhagytok a helyzet csak rosszabb lesz ahogy telik az idő.Lehet nem fog változni sohasem, de ne némuljatok meg.
Én ugyanígy jártam és már 14 éve hallgatom, mert soha nem akarom megbántani.És anyós ugyanúgy kritizál mindent és egyáltalán nem tudja magát a mi helyzetünkbe beleképzelni és van egy 3 éves unokája azt hittem felé majd nyit, de nem ugyanazt csinálja vele is, kb. 2-3 havonta találkozunk vele egy félórára, a gyerek csak azért hívja mamának mert a fényképekről megtanítottam, és mi is sokszor megkapjuk hogy ne menjünk mert nem ér rá, uánna másnak panaszkodik hogy nem törődünk vele-bár ezt inkább azért mondja mert mi nem szoktunk neki ajándékot vinni, csak ha alkalom van(karácsony stb).Szóval még az elején rendezzétek, mert nagyon nyomasztó évekig ezzel élni,néha totál kivagyok...szerencse hogy 120 km re van
egy percig sem vergődnék vele tovább...hosszasan hanyagolni kell, előbb megsértődik, de előbb utóbb megtörik....sajnos az ilyen emberrel máshogy nem tudsz bánni((
Szerintem nem is vágyik annyira utánatok az anyósod,inkább uralkodni szeretne felettetek.
Ezt nagyon hejtelenítem,mert tönkre fogja tenni a házasságotokat.
Nekem két házas gyermekem van,de soha egyiktől nem várom el,hogy menetrend szerűen látogassanak.
Saját önálló életük van,ők döntik el,mikor mi a jó nekik.Pedig még unokám is van,és gyakran előfordul,hogy a programjaik miatt két hétig sem látom az unokámat. De megértem,mert ez az élet rendje.
Meg kell magyarázni az anyósodéknak,hogy hagyjanak élni benneteket,szálljanak le rólatok.
"A siker kulcsát nem ismerem, de a bukáshoz vezetõ út az, ha mindenkinek a kedvében akarunk járni!" Bill Cosby Színész és humorista
Az anyósommal volt egy kis összetűzésünk a férjemmel, s a segítségeteket kérném, hogy lehetne őt kezelni.A fő problémája a találkozások ritkasága.A férjemmel napi 12 órát távol vagyunk a munkánk miatt s mellette tanulunk.Sokszor arra nincs időnk, h rendesen kitakarítsunk..de a heti egyszeri családlátogatást betartjuk,de ez sem elég.Ez most kimaradt a héten mert nagyon későn értünk haza, és a hétvégét a tanulásnak szenteltük.S ő robbant, h velük nem foglalkozunk.Holott:volt, h mikor mentünk mondta h nekik épp nem jó, mert programjuk lenne, rosszkor jöttünk...rosszul esett ez nekünk..., volt olyan, h hívtuk őket át, de azt mondták épp nem érnek rá....magyarán akkor találkozzunk mikor csak nekik jó, s azt nem veszik észre, h ők sem sűrűbben kiváncsiak miránk.Ma reggel megint rosszkor mentünk fel, s ezt megint megkaptuk, és azt miért nem délután megyünk, de nekünk az a tanulás miatt nem jó.Megbeszélni nem lehet vele, sértődötten elvonult mikor mi a fentiekkel érveltünk.Rosszul esik nekünk, h alig marad szinte egymásra is időnk, de még valaki számon is tartja hozzájuk mikor megyünk, miért ez kötelesség?Sajnos mindig ilyen sértődékeny volt a természete, s azt ő észre sem veszi ha ő bánt meg minket pl közös nyaraláson bedurcizik és nem jön ki hozzánk, holott senki nem bántotta!Ezt mi se akkor se utólag nem mondtuk, nem akartuk megbántani.(de már bánom, mert ő sem kímél minket)Úgy érzem mi lehetnénk megsértődve nem ő, s mégis ő az aki állandóan magát sajnálja, minket senki, mennyi erőfeszítést teszünk nap mint nap.Nincs már kedvünk kedvesnek lenni, akkor még jobban feljogosítva érzi magát a viselkedésére.Az a baj, h nem panaszkodunk sosem mi milyen fáradtak vagyunk?Ő 3kor otthon van a munkájából, s erre is panaszkodik, holott mi este 7!Mi a véleménye errőL?Miért nem tisztelt minket?Tegnap a párom odammondogatta jól neki, h neki semmi nem jó, én csak annyi vegye észre h egész héten estig dolgoztunk.. és leléptünk...irtam neki itthon egy levelet, h értsen meg minket is,benne van miben van nekünk mibe neki igaza, de férjem nem engedi elküldeni, szte az csak olaj a tűzre, s ő soha nem ismerné el az igazunkat.De engem meg bánt belülről nagyon ez az igazságtalanság.Ti mit tennétek?
További ajánlott fórumok: