Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Diéta & Fitness témák » Kilépés a megszokásból cikk

Kilépés a megszokásból


22 éves lány vagyok, 185 cm, jelenleg kb. 129 kg. Iskolás koromban kezdtem elhízni, de óvodában is kicsúfoltak a termetem miatt. Arra már pár éve rájöttem, hogy a tinédzserkori élmények egy része a súlyom miatt kimaradt, a fizikai korlátokat is éreztem mindig, ezeket igyekeztem az élet más területein kompenzálni. A fiatal felnőtt kornak is egy részéről/oldaláról lemaradtam, de most eljutottam arra a szintre, hogy nem sajnálom azt, aki nem voltam, mivel azért szeretnék most az lenni, aki. Hiszem azt, hogy minden okkal történt. A történetem szeretném veletek megosztani, remélem lesz akinek segíteni fog az elhatározásban, és egy idő múlva már a sikertörténetekhez írhatok cikket.
Kilépés a megszokásból

Diétás cikk lévén először a súlyomról beszélnék. 6 éves korom után kezdtem elhízni, fokozatosan, évente kb. 10 kilót. 14 évesen már 120 kg körül volt a súlyom. Ebben a tartományban maradtam középiskola alatt végig, főiskola alatt évente kb. háromszor álltam rá mérlegre, az albérletemben nem is volt sosem. A legutóbbi ilyen alkalommal 138 kg voltam. Szerintem ez egyben a legnagyobb súlyom is.


Természetesen próbálkoztam már diétákkal az évek során. Két módszerre emlékszem amivel eredményeket tudtam elérni: Az egyik a 90 napos diéta 14 évesen. Ezzel kb. 15 kg-ot fogytam, de nem csináltam végig a három hónapot, 98 kiló volt a legkisebb súlyom. A diéta március-április környékén volt, nyár végére visszahíztam a leadott kilókat. Nem sokkal később próbálkoztam 1200 kalóriás diétával, előre összeállított étrendet követtem. Ez nem mindig jött össze, tekintve, hogy napi legalább kétféle étel főzését jelentette kizárólag saját részre, egy sok gyerekes családban, korlátozott férőhelyű konyhával. Szerintem így is leadtam pár hét alatt kb. 8 kg-ot, de a "normális" étkezéssel nyilván ez is visszajött hamar. 19 évesen próbálkoztam utoljára, de az is a könnyen jött, könnyen ment kategória lett végül. Mondhatni nem sokat tettem a súlyom csökkentéséért korábban. Néhányszor próbálkoztam a mozgás különböző formáival (konditerem, csapatsportok, szobabicikli, videók), de nagyon hamar feladtam a napirendet, a csapatsportokban pedig gyengén teljesítettem. Persze gondolatban mindig holnap-jövőhéten, stb. kezdtem a fogyókúrát, diétát, életmódváltást. Szerintem lényegtelen melyik szót használjuk.


Általános tény, hogy a túlsúlyt legtöbb esetben a túlzott (és helytelen) táplálkozás okozza. Ez lelki okokra vezethető vissza, valamit hiányolunk adott életszakaszban és ezzel próbáljuk "pótolni". A kövérség egész életemet végig kísérte, ezáltal lettem aki, ám továbbra már nem kielégítő az a kompenzáló életforma,amit eddig folyattam, és ennek a felismerése adta meg az itt a fórumon is sokat emlegetett kattanást.


És mi változott? Az érdeklődési köröm fiatalabb koromban mindig is túlmutatott néhány évvel a kortársaimén. Már általános iskolában elkezdtem rendszeresen bulizni, inni, cigizni, lógni az iskolából, stb. (persze ehhez kellett az akkoriban nem túl szoros szülői gyeplő, de hát mivel mindig is jól tanultam, így ezzel különösebben nem foglalkoztak). A tevékenységem a pénzkeresettel kiegészülve (leginkább ösztöndíjak a jó eredmények miatt) mostanáig meg is maradt ezen a szinten. Vannak barátaim, tanulmányaimban sikeres vagyok, (így) alapvető anyagi gondjaim sincsenek, ám az utóbbi másfél évben azt vettem észre, hogy ennek ellenére nem érzem jól magam a környezetemben, az életstílusommal nem vagyok elégedett.


Miért kilépés a megszokásból a cím? Mert hozzászoktam, hogy akik szeretnek nem bántanak a súlyom miatt, hogy nem fogják megkérdezni mi a helyzet a pasikkal (mert tudják, hogy nincs), nem fognak futni hívni, stb. Vagy hogy a méretezett termékeket áruló (ruha,fehérnemű és nekem cipő is sajnos a 43 és feles, széles lábammal) boltok többségébe be se megyek, mert nincs rám való, vagy nem olyan amit szeretnék. Az egész életem egy nagy kompromisszum volt eddig, alig van olyan ruhám amilyet igazán szeretnék, az életemből hiányzik a másik nemmel való kapcsolat, fizikailag rendkívül korlátolt vagyok és állást is nehezebb találnom, hiszen ahol emberekkel is kell dolgozni, ott elvárt a mai szemmel "esztétikus" megjelenés,amibe sok munkáltatónak (és fogyasztónak) a túlsúly nem fér bele.


Már így is hosszú ez a cikk, de végül leírom a kb. következő másfél évben követni kívánt diétás módszerem. A glutént tartalmazó gabonákat így az élesztőt is és a cukrot hanyagolom az étrendemből, ami a főzést,sütést illeti. Feldolgozott termékeket fogyasztok(pl. felvágottak), így teljesen nem iktatom ki őket. Reggelire csak gyümölcsöt eszem, ezen kívül még kétszer étkezem naponta. Az olajban, zsírban sült dolgok beleférnek az étrendbe, persze mértékkel. A főételekhez igyekszem mindig nyers zöldséget (is) enni. Almaecetes vizet iszok napi háromszor, ha nem felejtem el. Ahogy időm engedi gyalogolok hosszabban, ha el kell jutnom valahova, vagy napi 30 - 40 percet tornázok. Bár ekkora túlsúlynál megy a súlyvesztés mozgás nélkül is, de a bőr feszességének megőrzése miatt fontos már eleinte is mozogni szerintem.


Jó tanácsok a cikk végére: ha megszeged a diétát, ott folytasd, ahol abba hagytad. Néha az ilyesmi elkerülhetetlen, illetve a vékony emberek is esznek pizzát, tábla csokit, de nem minden nap. Írd le a saját történeted, oszd meg hozzád közel álló személy(ekk)el az aggályaid, gondolataid, sokat fog segíteni. Remélem nem volt unalmas a cikk. Ha bármi kérdésed van, várom üzeneted, kommented, szívesen segítek.




Írta: barara, 2013. június 14. 09:08
Fórumozz a témáról: Kilépés a megszokásból fórum (eddig 72 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2019, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook