Kikészít az anyám! :( (beszélgetős fórum)

Kinek az eletet akarod elni. Ez koltoi kerdes volt :) Asszerint viselkedj, aztan majd muszaj lesz belatnia, mert ez van es kesz.

Nekem is ilyen az anyam....tudom mirol beszelek.

eddig még nem volt igazi próbálkozása és valszeg nem is lenne.. de hogy zsarolhatja ezzel a saját gyerekét, csak azért, mert az nem "engedelmeskedik" az ő óhajának.. és ezek az óhajok nem egyszerű kérések.. hanem olyanok, amik az én életemet nagyban befolyásolják..

valamint válaszolva még a kérdésedre csikil4ny.. igen, ezt tervezem, hogy elfogok menni egy pszichológushoz, hogy segítsen nekem ebben.. mert ez változni nem fog.. Ő legalábbis nem! és nekem kell

Évekkel ezelőtt volt egy pánikbetegségem.. 4 évig küzdöttem vele, akkor jártam kineznél és pszichológusnál is.. és mindig az anyámmal való kapcsolatnál kötöttünk ki..

jaaa az is vicces volt.. minden alkalom után, amikor eljöttem felhívott, hogy mi volt, miről beszéltünk.. sokszor azt sem tudtam mit kamuzzak.. mert nem mertem szembe szállni vele és bevallani, hogy milyen nehéz eset.. tudom hülye vagyok :(

Ráadásul, most hétvégén az volt megbeszélve, hogy jönnek hozzánk a párjával.. de mivel egész héten ment a vita így nem is beszéltünk róla, hogy jönnek e vagy sem.. vmelyik nap a hét elején azt mondta nem jön.. azóta nem került szóba.. itt a hosszú hétvége.. nem akarom, hogy balhéval teljen.. de ha feljön úgy sem bírja ki szó nélkül ezt az egészet, akkor jobb lenne, ha nem jönne.. :(

de persze majd biztos azt várja, hogy könyörögjek, hogy feljöjjön.. de nem fogok.. amiből aztán megint balhé lesz.. :(

szóval ördögi kör

Fogalmam sincs mit tegyek..?!

a, verzió: meghunyászkodok, behódolok és még én kérek bocsánatot, hogy beleszól az éltembe és tiltakozni mertem ellene... és folytatjuk azt, amit már 32 éve csinálunk..

b, verzió: kitartok a saját magam igaza és az életem mellett és addig fog fajulni a dolog, hogy megint jön a takarodjak, vigyem el azt a pár cuccom, ami még nála van és felejtsem el, Ő pedig megöli magát.. (ezt 10 éve egyszer már eljátszottuk)

Őszintén? egyiket sem szeretném.. de egyszerűn nem tudom vele megértetni, hogy nem akarom elveszíteni, de attól, hogy nem ugrálok neki mindenben még szeretem és fontos nekem, de ez az ÉN ÉLETEM!! és nem kell mindenben neki megfelelnem.. így is túl sok dologban megfeleltem eddig..

Igen és ezzel semmi gond.. különböző emberek vagyunk.. különbözőképpen látjuk a dolgokat.. különböző a véleményünk, de mindenkinek joga van a saját véleményéhez és az szerint élni a saját életét.. és utálom, hogy Ő rám akar erőltetni olyan dolgokat, amikkel én nem értek egyet.. fogadja el, hogy én máshogy csinálok dolgokat, mint azt ahogy Ő kigondolta és elképzelte..

és lehet, hogy tragikusan fogom fel és felnagyítom.. de ha bárkinek azt mondja az anyja, hogy Ő most felköti magát és üvölt és őrjöng, akkor nyugodtan hátra tud dőlni és lerakni a telefont..?

mert ezt már eljátszotta velem... és ez lesz most is, ha nem hunyászkodok meg.. mert egy igazi terrorista.. :( mindenkit terrorizál..! :( a család egy része fél tőle, a másik pedig nem beszél vele..

Kértem, menjen el, kérjen segítséget..mivel nem tud elengedni és jobb lenne mindkettőnknek, ha ezen tudna változtatni.. de még egy kineziológushoz sem hajlandó, mert Ő szerinte nem vele van a baj.. "menjek én" jön rá a szöveg..

Régen más okból járt pszichológushoz.. addig még a pszichológus olyat nem mondott neki, ami nem tetszett.. azt mondta a doki, hogy nem kéne mindennap beszélnie velem.. nah többet nem is ment, mert szerinte bolond volt a doki és, hogy mondhat ilyet. :/

latod, neked is megvan a sajat velemenyed, kozlod is anyukaddal, hogy te maskent csinalnad. ahogy o is neked

nem tudsz egy felnott embert megvaltoztatni, csak a sajat hozzaallasodat. nem kell tragikusan felfogni a dolgokat. a telefont sem mindig kotelezo felvenni. attol, mert o mondja a szoveget, nem kell ugy erezned, hogy azt neked rogton teljesitened kell. igen anya, igen anya, szia anya, ennyi. vagy ha annyira zavar, megmondod, hogy errol tobbet nem akarsz beszelni, es nem beszelsz tobbet

Nem tudom. en is szeretnem tudni az okat.

Aki nem volt ilyen helyzetben, el sem tudja kepzelni, milyen nehez egy ilyen anyaval kuzdeni hetrol-hetre.

De vajon miért?

Ezen más okból is gondolkoztam: egy nagyon jó barátnőm így neveli a fiát. Agyonfélti, állandóan ott áll mellette, mert nem bízik benne, hogy a gyerek önállóan is meg tud csinálni dolgokat. Jó anyának tartom ettől függetlenül, de ennek meglesz a következménye, szerintem kb. olyasmi, mint amiről a fórumindító is beszél.

Értelek. Igen, birtokolni szeretne, úgy tűnik.

Érdekes lenne kideríteni, vajon mitől fél, vagy mi van annak a hátterében, hogy ennyire magához akar láncolni.

De szerintem szeret, csak nagyon nem jól.

Lehet, hogy már írtad, csak nem figyeltem, van testvéred?

Amikor a szulo nem tud levalni a gyerekerol.

Amikor a nagymama "gyerek"-et meg mindig iranyitani akarja, mint valami kisovodast.

Engem ez a sztori is kikészített:

Évekkel ezelőtt anyám férjének a gyereke odaköltözött hozzájuk.. én kértem anyámat, hogy szerintem ne menjen oda.. gondolják át.. egy kamaszt nem ráncigálhat, hogy odaköltözik és, ha nem jó akkor meg visszapasszolom az anyjához..

anyámat ismerve jobbnak láttam, ha nem megy oda.. de persze odaköltöztették.. és mi lett? anyám kb. egy, másfél évvel később őrjöngve kivágta.. mert szerencsétlen lányban minden zavarta.. "mindent azért csinált, hogy anyámat bosszantsa.. "

"őt mindenki csak bosszantani akarja.. "ha vki nem jól veszi a levegőt, az is azért van hogy őt bántsák és bosszantsák... :(

Persze a mamlasz férje meg hagyta.. szeretem a párját, de nekem egy ilyen pasi nem kellene, aki egy nő miatt képes lemondani a gyerekéről.. :(

a páromat ezért is szidja mindig, mert az Ő két gyerkőcük minden második héten nálunk vannak.. és együtt neveljük őket.. és anyám mindig mondja, hogy mert "minek hozta oda a gyerekit..?" "miért nekem kell róluk gondoskodnom?"

De nem érti, hogy én ezt választottam, és szeretem őket és szeretek róluk gondoskodni és nem érzem terhesnek..

de őt ez is bántja, mindenkire irigy, ha nem vele foglalkozok.. :( ((

Igen vannak.. de az utóbbi időben sokat átértékeltem.. évekig azt hallgattam, hogy nála tökéletesebb anya nincs és örüljek neki, mert ő mindent megtesz értem és mindenben számíthatok rá...és a tökéletes!! és ezt én elhittem gyerekként.. és szépen lassan kezdtem meglátni a dolgokat, ahogy felnőttem és telket az évek..

pl. amikor gimis voltam, mindig ő jött velük osztálykirándulásra kísérő szülőként.. és mindig megmagyarázta, hogy nekem milyen jó, mert Ő nem olyan, mint a többi szülő.. Ő engedi, hogy cigizzek.. stb.. Ő milyen jó fej.. jobban járok/járunk, ha Ő jön.. én persze mindig feszélyezve éreztem magam.. de erre csak később döbbentem rá.. vagyis ismertem be magamnak.. :/

és pár éve kezdem látni, hogy mennyire rám akar telepedni.. és ez nem szeret! ez birtoklás! persze biztos szeret.. de nem úgy, mint egy anya a gyerekét.. hanem, mint egy tulajdont..

Én megértem, hogy szeretné, ha összeházasodnánk már a párommal és, ha lenne gyerekünk (neki unokája).. és, ha többet találkoznánk.. én ezt mindet megértem.. de ezt olyan erőszakosan, zsarnoki módon.. követeli.. nem kéri! követeli! havonta többször.. sírva vagy emelt hangon vagy zsarolva..

Apám is szokta mondani, hogy jó lenne.. évente 2-3 alkalommal elmondja, de még sem támadólag..

És ezt anyám nem érti.. ő szerinte ő csak elmondja a véleményét és kész.. de szerintem ez úgy működik, hogy ha vki véleményt is mond, utána elfogadja, hogy a másik, hogy dönt.. és nem ráerőszakoljuk a mi akaratunkat.. vagy, ha nem úgy tesz, ahogy tanácsoljuk, akkor megharagszunk és lelkileg zsaroljuk, bántjuk..

És ez az esküvő dolog is.. évekig azt hallgattam anyámtól, hogy mikor kéri meg a kezem .. megtörtént.. még az nap rákezdett az esküvőre.. elkezdte keresni a helyeket.. ruhákat néz.. tortákat.. díszítési ötleteket.. :/ én örültem, hogy elvagyok jegyezve és ezt akartam élvezni.. majd lesz esküvő, de nekem ez nem olyan eszetlen módon fontos.. vagy már lehet csak anyám öli meg bennem ezt az érzést..

úgy gondolom, hogy neki már volt kettő esküvője, akkor az enyémet, hagy szervezzük már mi.. persze segítsen benne, mint egy normális anya.. jöjjön el velem ruhát választani.. vagy segítsen dönteni, ha nem tudok vmiben.. de ne ő erőszakolja és sürgesse a dolgot.. abból is már volt balhé, hogy kinézett vmi helyet és mondta, hogy menjünk el.. de nem mentünk.. persze popp volt ebből is.. mint mindenből, ha nem ugrálok..

Köszönöm.. igen, jól látod.. én felnőttnek érzem magam 90%-ban.. és az a 10% pedig, ami hiányzik, azaz, hogy anyámtól az ellenkezőt kapom, mert úgy viselkedik velem.. és lehet le kéne húznom a rolót, de azt nem tudom megtenni, mert az anyám.. :/

de megváltoztatni sem tudom.. megszakítani vele a kapcsolatot sem szeretném.. de azt sem akarom, hogy ez így menjen tovább.. mert még 10-en és 20-on évesen elment.. nehezen, de elment.. de így már 30 felett.. sok(k!)

Persze, mivel anyámtól rendszeresem azt hallgatom, hogy szidja szerencsétlen anyját.. vagyis a nagymamámat.. régen jobb volt köztünk a viszony, de mióta papa meghalt kb 5 éve, azóta anyám mindennel támadja csórit.. előtte papám volt a mumus.. mióta Ő nem él, azóta meg a mama.. és, ha kimerek állni mama mellett, akkor aztán megtanulom a magyarok istenit.. szóval inkább elengedtem.. lehet önző dolog, de nincs energiám mindenkivel foglalkozni..

És mivel 5 éve az megy, hogy a mama milyen gonosz és zsarnok és stb.. hozzáteszem anyám az igazán.. de persze ezt nem látja be.. és ha összemerem hasonlítani a mamával akkor ... kapom az ívet.. pedig esküszöm mamám még jobb, mint Ő.. de anyám semmilyen negatív kritikát nem visel el.. senkitől..

Nem értem, miért írják többen a fórumindítónak, hogy gyerek és nőjön fel. Szerintem teljesen felnőtt módon éli az életét, ezt a helyzetet is úgy látja, csak tehetetlen, mert az édesanyjáról van szó. Azért is kér tanácsot, mert mások kívülről látják a helyzetet. Aki nem volt még ilyen helyzetben közeli hozzátartozóval, fogalma sincs arról, milyen tehetetlen tud lenni az ember, akármennyire is felnőtt.

Hangoska, te pedig légyszíves és fogd vissza magad. Már másik fórumban is előfordult, hogy olyan alpári módon bunkóztál le valakit, hogy közfelháborodást okoztál. De az már mindennek az alja, hogy más anyjáról így beszélsz. A hoxán is sok bunkó beszólogatás van sajnos, de ez azért itt sem szokás. Bár jó érzésű embernek ez zsigerből jön, nem kell külön szólni érte.

Tudom, hogy nehezebb. A tágabb családban, van egy ilyen anya, sajnos.

Neked kell megtenned az első lépést azzal, hogy kevesebbszer hívod fel! Ha annyira akar beszélgetni, várd ki, míg ő hív. Egy kis taktika... Nem biztos, hogy így is minden nap akar esetleg beszélgetni.

Ritkítani kell a kommunikációt, mert máshogy nem lesz változás.

Ha nem teszel semmit, nem történik semmi, változás meg pláne nem.

Az nem szeretet, hogy beleszól az életedbe, te meg hagyod. :(

Állj a sarkadra! Attól még szeretheted!!!

szelektiv hallas uzemmod bekapcs;

amikor megakad a tu, kikapcs, haritas, elkoszones;

Tehát ha beteg, akkor minimalizálja a kontaktot?

Ezzel nem értek egyet. A mentális-pszichés probléma is betegség, és inkább segítséget kellene nyújtani, mint elfordulni tőle.