Ki mennyire tudja kezelni tini csemetéi problémáit? (beszélgetés)

Borzasztó.

Én is menekültem, sokat.

De csak most, 30 év múltán értem, mit miért tettem.

12 éves koromtól mentek a cirkuszok, utáltam otthon lenni.

Na ezért értem, ha egy tini kiakad, és áldom a jó sorsot, meg a férjemet, hogy a mi lányunk rendesen tanul, mindenfélével foglalkozik és nem vágyik el itthonról.

Viszont a szája neki is megvan.

Néha nem is tom, melyikünk üvölt jobban:)

Nagyon sajnálom,tényleg.Őrülök viszont annak,hogy van olyan ember aki mellett megtaláltad a boldogságot.Erős kis csajszi lehetsz,ha ilyen körülmények között nem törtél meg.Anyukád nem érdemel meg téged.A helyedben felteném a kérdést anyukának;- Ki fog gondoskodni róllad,ha majd megöregszel én csak annyit tudok adni amennyit tölled kaptam.Egyedül maradsz...stb.Bár lehet ez sem fog rá hatni.Kitartást kívánok neked és tanulj,az nagyon fontos.

Én 16 évesen albérletbe költöztem. Az én szüleim szerettek csak nagyon ittak/isznak és nem vizet.15éves korom óta dolgozom,19 éves voltam mikor az ikreket szültem.

Múlt évben érettségíztem.Ekkor már a harmadik manóm is megvolt.Neked is menni fog mert melleted van akit szeretsz nekem is a párom segítet(15 voltam amikor össze jöttünk.)

nem hagyott rossz emléket.. sőt.. azzal a fiúval még ma is együtt vagyok, és megadja mindazt a szeretetet, amit itthon nem kapok meg.

alkalom mindig lenne, csak anyum közbeszól, hogy most hagyjam, most nem ér rá, megy a pasijához, vagy épp csak nincs kedve velem lenni. ha belekezdek valamibe, általában ezeket a válaszokat kapom. úgyhogy egy idő után felhagyok a próbálkozásokkal, és úgy döntök, fölösleges odaállni elé, úgysem hallgat meg. ő sosem keresi a társaságomat. naponta kb. 5 percet beszélünk, abban benne van, az igyekezz már, a nekem is kell a fürdőszoba, és egyéb csodás felszólítások.

Pedig általában azt mondják, összetehetné értem a kezét, mert annak ellenére, hogy régebben bátyáim testi fenyítésének voltam kitéve, ill. anyum nem törődött/dik velem, normális tinédzser vagyok. Nem drogozom, nem iszom alkoholt, és nem dohányzom. egyedül csak a szeretetet kerestem máshol. azt megtaláltam, és valamennyire pótolja, hopgy itthon nem kapok belőle semennyit.

Anyukád helyében én sokkot kapnék. Nekem 11évesek az ikreim egyikük lány és vele is nehéz beszélgetni. Szerintem kijózanítaná a hír vagy mégjobban elfordulna tölled (mondván megint csalódtam benned.) Én bízom az elöbbiben én nagyon magamba szállnék,hogy mit rontottam el.Nagyon nehéz szülőnek lenni,szerintem meglehet törve a lelke lehet úgy érzi megbukott egyes feladatokban,értem ezalatt a házasságot a gyerek nevelést,talán a gyerekkorát vagy az életét. Nemlehet tudni mi a gond egy ember lelkében addig míg megnem tudjátok beszélni.Sajnálom,hogy igy alakult.Remélem a szűzességed elvesztése nem hagyot rossz emlékeket benned.

Ha lesz alkalmad ,mond el anyukának egy nagy beszélgetés alkalmával(csak ketten legyetek otthon ne zavarjon be senki)

A másik nagy probláma ,hogy nincs barátnője,igaz két fiú.hawer az van az egyik ráadásul az egyik uncsitesó.

Nem jár sehova,hozzá sem jön senki....nézem az ismerőseit a myvipen és összeszorul a szívem hogy látom hogy mindenki szórakozik,diszkózik,barátokkal van.Neki semmi ilyen nincs, én talán jobban aggódok ez miatt,mert tudom hogy milyen rossz ez.Én sem jártam soha sehova. és sokat sírtam ez miatt,Gondolom neki se jó ez,bár nem mondja.

Nem is lehet nagyon ilyesmiről vele beszélni,én meg sírok helyette is...csak meg ne tudja..

Valaki tud ebben tanácsot adni,hogy mit csináljak ?

Sajnálom,hogy ilyen anyukád van.

Szerintem ne mondd el,hogy nem vagy már szűz,mert beszélgetés helyett szidást kapnál.

Anyukádnak csak elvárásai vannak és az nem érdekli,hogy te mennél apukádhoz és mi a véleményed.Neki lehet,hogy csak az számít,hogy jól tanuljál meg ilyesmik.

Mit szoktál kapni szülinapra,karácsonyra?

Mindig tudtam kezelni.Nagyon fontos az őszite beszélgetés.Mai napig mindent megbeszélünk,így könnyebb a megoldást megtalálnia,ha épp bizonytalan a probléma megoldásában.

(Elszaladtak az évek,lassan 24. éves :)... )

Nagyon sajnálom, hogy anyukád nem figyel rád.

Nem ezt érdemelnéd tőle.

Sajnos megváltoztatni nem tudod őt, de a saját életed a te kezedben van. Te döntesz abban, mibe mész bele, mibe nem. Nem könnyű ma fiatalnak lenni, könnyen bele lehet keveredni rossz társaságba. Én a helyedben az apukádhoz fordulnék. Mert bár lehet, hogy nincs ott mindig, mint anyukád, de amikor tőle kérdezel, szerintem ő választ ad. Legalábbis a leveledből úgy érzem.

Az én lányom nemsokára lesz 16 lesz ,az elmúlt egy év elég nehéz volt.

Nem nagyon beszél velünk,behúzodik a szobába.Most csak a zene van,kicsit le is rontotta a bizijét.

Remélem hamar túl leszünk ezen a nehéz időszakon

A fiam 13 éves pont az ellenkezője mintha nem is lenne.egyenlőre

Bár, én még csak 15 éves vagyok, hozzászólnék a témához. a legfontosabb szerintem, hogy sokat beszéljen valaki a gyermekével, és szeresse. mert külömben az a gyerek elkallódik, és eltávolodik a szüleitől. sajnos én vagyok a példa rá. kezdődöttott, hogy kb 7 éve elváltak apék, és én apával akartam maradni, de nem engedte anya. pedig nagyon apás vaoltam(vagyok), és ő is inkább felém húz(ott), anya viszont a 2 bátyjámat "istenítette" mindig. és igazából nem beszélünk egymással semmiről.. ha én odamegyek hozzá, hogy vmi gond van, elküld, hogy most hagyjam békén, nincs ideje. és mikor ezt egy hónapban kb minden harmadnap eljátsza, még szép, hogy nekem is elmegy tőle a kedvem. sokan mondták, legyek türelmesebb, de én 8 éves korom óta ezt csinálom, és soha semmire nem kapok választ tőle, és ebből kifolyólag, bár nem bántam meg teljesen, de 13 évesen lefeküdtem akkori szerelmemmel, és ezután még majdnem 2 évig együtt voltunk. de ha anyával jobb a kapcsolatom, szerintem nem történik meg, mert akkor annyi idősen, még kapok elég szeretett, és nem másnál kerestem volna. azóta eltelt ugye 2és fél év, és a mai napig nem tudja, hogy már nem vagyok szűz. nemrég volt egy kritikus pontunk, mikor meggyanusított, hogy elvettem tőle vmennyi pénzt, pedig nem voltam a szobája közelében sem, és akárhogy is... az anyám, és nem lopnám meg. és ekkor nagyon sokat veszekedtünk, írtam neki egy levelet, és elmentem itthonról.nem is tudom már ennyi idő telt el, de nem láttam rajta azt az aggódást, amit más szülő ilyenkor érzett volna.

szóval, szerintem nagyon fontos, hogy sokat beszélgessetek gyermeketekkel, és szeressétek őket!!!

Megpróbálok több türelemmel és szeretettel közeledni felé, remélem sikerül.

Abban is reménykedem, hogy mindjárt vége a sulinak, és ha többet van velem, akkor jobban kezelhetem a hangulatingadozásait.

Nagyon féltem attól, milyen lesz egyszerre 3 tini anyukájának lenni.Még emlékeztem arra, h én milyen nehéz eset voltam anno.

Ezek tündérek! Bár segíthetnének többet, s nagyobb rend lehetne a két szélső körül.

Érdekes, az apjukkal igazi tiniként viselkednek. Velem normálisak. Pedig nem várom el egy tinitől, hogy normális legyen. Most próbálgatja a szárnyait, ez mindig furcsa helyzeteket ad.

Nagy ajándék ez most nekem.:))) KB mint mazsi-drazsi gondolkodok a témáról.

Úgy gondolom, nekünk jeleznünk kella gyerekünk felé, hogy mi az, amit nem csinál jól. És ezt azért kell, hogy amikor kikerül a közösségbe, úgy tudjon viselkedni, hogy elfogadják és szeressék őt. És hogy ő is el tudja fogadni a másikat és szeretni tudjon.

Amikor ezt hegyibeszéddel, otthon nem tudjuk elérni, akkor megteszi ezt helyettünk az a közösség, amiben él a gyermekünk. Mert onnan kőkemény visszajelzéseket kap! Ezért szerintem nem szabad nekünk túlzottan nyomulni a véleményünkkel, mert félreértik. És tényleg úgy jövünk ki belőle, mintha állandóan, dirrekt piszkálnánk. Ez a "megint én vagyok a hibás", már az én lányomtól is elhangzott. Úgy gondolom neki kell belátnia, ha valamit elszúr, de ehhez neki több idő kell alkalmanként. Szeretet, türelem és meglesz a gyümölcse.