Ki mennyire tudja kezelni tini csemetéi problémáit? (beszélgetős fórum)

Hát a rockyt nem engedtem hogy abbahagyja! De biztosan sok pofont fog kapni az élettől és párt találni is nehezen fog a szeszélyes természetével.

Néha úgy érzem, hogy nála a gyereknevelés állandó küzdelem (a kisebbik lányom sokkal kezelhetőbb), 2 éve minden nap hegyi beszédet tartottam neki a toleranciáról, viselkedésről, stb. Szegényt állandóan cseszegetem, már tudja amikor kinyitom a számat, hogy neki akarok valamit mondani és már mondja is - " tudom, megint én vagyok a hibás! "

Csak sajnos ez a viselkedése sem vezet jófele. Ha sokat piszkálom szó szerint elmegy az élettől a kedve. 5 évesen, amikor mindennap szapultam, hogy nem ütjük a kistesót ököllel, viselkedünk, köszönünk, nem vágunk pofákat, stb, egyszer azt mondta, hogy ő nem jó semmire sem, és meg akar halni. 5 éves volt, azt hittem megnyílik alattam a föld, muszáj volt visszavennem a piszkálásból, mert látszott rajta, hogy komolyan mondja.

Az én lányomnál is periódikus a dilihopp. Olyankor elég sűrűn kell rászólnom, olyan mintha dirrekt piszkálnám, aztán kis idő elteltével meg simán megy minden.

Szerintem a lányod, ha mindig abbahagyja az adott dolgát, amikor nem tetszik neki valami, akkor sose tanulja meg, hogy a világ nem igazodik majd mindig őhozzá. Ezt már én is vázoltam a lányomnak. Amúgy meg idővel, az nagy életben ezt úgyis megtanulják majd. Csak később nehezebb.

Igaz! Van olyan, hogy próbálok vele őszintén beszélni és akkor veszi az adást, ideig-óráig rendben van a dolog, de aztán visszaváltozik. Olyan, mintha a kedves, aranyos gyerekemet (mert amúgy az) "eltakarná" valami undok kis cicisedő, szőrösödő lény!

Írok egy remek példát, ami a mostani természetét is jellemzi!

4 évesen korcsolyázni hordtam, mert gondoltam tehetséges és mazohista is vagyok! 2 hét alatt megtanult korcsolyázni, hihetetlenül ment a jégen, viszont miután ezt a tudást elsajátította, a hatalmas egója azt diktálta, hogy onnantól kezdve "nehogy már egy kis hülye oktató majd megmondja, hogy ÉN, hogy is korcsolyázzak" viselkedést vette fel, és az idő haladtával, már az oktatónak köszöni sem volt hajlandó. Mondanom sem kell, abbahagytuk a korcsolyázást, pedig műkorcsolya edzők ostromoltak, hogy vigyem hozzájuk a gyereket.

Azóta sok sporttal jártunk így, bár mostanság az akrobatikus rocky mellett kitart, bár az 5 év alatt, legalább 10x abba akarta hagyni, mert utálta az edzőt.

Nagyon nehéz természet (rák), hangulatember! Helyből eldönti, hogy kit kedvel és kit nem, ráadásul nem akar új gyerekeket és embereket megismerni, ebből kifolyólag eleve "bunkó" módon viselkedik.

A hangnem, amit újabban használ, az bicskanyitogató! A férjemnek 2 hete azt mondtam, lehet hogy meg kéne egyszer pofoznia, mert ha csak fenyegetőzünk, akkor nem tudja, hogy mihez tartsa magát.

Elég rosszul kezelem a helyzetet, nincs hozzá türelmem, nem bírom követni a hangulatingadozásait, nem tudom hova vezet így a kapcsolatunk.

Mégis miket csinál?

Az én lányom 13, vele is vannak nehezebb periódusok, de aztán mindig helyre rázódik. A problémásabb helyzeteket spontán lereagáljuk és később lehiggadva megbeszélem vele, miért csinált marhaságot. Eddig ez bevált.

Jaj de jó hogy ilyen téma is van! Már azon gondolkodtam, hogy indítok egyet!

A nagyobbik lányos 12 éves lesz. Teljesen kiborít, nagyon nehéz vele. Lehet, hogy át kellene aludni ezt a 2-3 évet, ami most következik.

Szerintem a legfontosabb, hogy érezzék, hogy nagyon nagyon szeretjük őket!!!

Nem mindig fogják azt tenni, amit mi várunk tőlük, van hogy hibáznak, de mindezt kellő időben meg kell beszélni velük (miután lehiggadtak, vagy már nincsenek ott a haverok ...stb.).

Terelni kell őket a helyes irányba és nem rájuk erőszakolni az akaratunkat! És bízni kell bennük!

És elfogadni, hogy kamaszok. És azt, hogy önálló egyéniségek!