Kényszeresség és pánik (beszélgetős fórum)
125. messzi idegen (válaszként erre: 121. - Mmacus)
2016. máj. 20. 17:51
Talán a legfontosabb, hogy megfigyeld, mikor, mire kezdődik a pánikroham.
Ha ezt tudod,próbáld magad megnyugtatni.
Menj el szakemberhez,abból baj nem lehet.
124. Manituka (válaszként erre: 123. - Mmacus)
2016. máj. 20. 17:49
Ès mióta èrzed,hogy nem stimmel valami?
123. mmacus (válaszként erre: 122. - Manituka)
2016. máj. 20. 17:43
Miskolc környékén lakom, 51 éves vagyok.
122. Manituka (válaszként erre: 121. - Mmacus)
2016. máj. 20. 17:35
Ha rám hallgatsz, mielőbb kèrj segítséget. Ahogy kiolvasom, egyre jobban húz le az örvèny. Ne szègyeld, fogadd el a problèmádat. Az a minimum, hogy elkezdhess dolgozni a javulásodon. Mennyi idős vagy? Ha nem vagyok indiszkrèt. Merre laksz?
121. mmacus (válaszként erre: 120. - Manituka)
2016. máj. 20. 17:04
Most volt időm végigolvasni. Sajnálom, hogy ma nincs jó napod, jobbulást.
Sajnos én is küzdök a pánikkal, egyelőre fejben próbálom legyőzni.
Nekem nagy próbatétel egy színház, mozi, munkahelyi értekezlet, sőt, még a tömegközlekedés is. Szakembernél még nem jártam.
Bárhogy próbálok visszaemlékezni, nem tudom, hogyan és mikor kezdődött, mi lehet az oka... Egyszer csak jöttek a rosszullétek. Aztán már annyira féltem a rosszulléttől, hogy méginkább rosszul voltam/vagyok:(
120. Manituka
2016. máj. 20. 16:53
A mai napom borzalmas... Egèsz nap tompa migrèn, szèdelgès. Ma nem dolgoztunk, így gyakorlatilag át fekszem a napot. 3x aludtam egy órát... Nem valami jó. Remèlem ez idővel jobb lesz
119. Manituka
2016. máj. 20. 16:45
A kènyszerek elmúltak, de ez az általános rosszullét sem igazán jó... Ez el fog múlni? A paroxat előtt három hètig próbálkoztak escitalopram meltz el, de attól iszonyatosan rosszul voltam. Utána váltott a dokinő paroxatra.
118. Manituka
2016. máj. 20. 16:42
Egyèbkènt szedett valaki paroxatot erre? Az normális, hogy egy hónap, nègy nap után mèg nem igazán vagyok jól? Húz a fejem, kicsit migrènem szokott lenni, szèdelegni szoktam...
117. Manituka (válaszként erre: 116. - Insecure)
2016. máj. 20. 16:19
Neked elmúlt? Vagy hozzá szoktál?
116. insecure (válaszként erre: 114. - Manituka)
2016. máj. 19. 21:09
Ilyen nálam is volt, de én visszamentem ilyenkor, hogy meggyőződjek róla, hogy biztosan nem ütöttem el és nem fekszik az árokban vérbe fagyva. Ez is tipikus :)
115. Manituka
2016. máj. 19. 17:37
Olvastam valahol, hogy a kènyszer gondolatokat a kènyszeresek, cselekvèsekkel oltják ki, amit egy idő után már annyira besűrítenek, hogy az èletvitelükben gátolja őket. Az az èrdekes, hogy nálam ez egyáltalán nincs, nem is volt soha.
114. Manituka
2016. máj. 19. 13:22
Nekem nincsenek tárgyak... Nincsenek kènyszer cselekedeteim, egyszerűen csak gondolati szinten mutatkozik ki a dolog. Mintha direkt szeretnèm hogy szorongjak, olyan dolgokra gondolok amik szorongást okoznak. Pl.: megyek az autóval, ki kerülök egy biciklist ès utána azon angyalok, hogy jesszusom, mi lett volna ha nekimegyek? Ezt kèpes vagyok hazáig rágni, mire hazaèrek teljesen lehúz a dolog ès szorongok. Holott az èletemben nem ártottam senkinek ès nem is szeretnék. De vannak egyszeűen olyanok is, hogy otthon vagyok, olvasgatok ès eszembe jut, hogy kènyszerre vagyok... Elkezdek rágódni rajta, olyan szintre viszem, hogy már hülye kènt tekintek magamra, ami megint a szorongáshoz vezet... Ezt el tudom vinni olyan szintre, hogy begubózódok, antuszociális leszek, elkerülő viselkedèst kezdek èlni. Ilyenkor jutok el oda, hogy segítsèget kèrek. Alapjában vève viszont mikor nincs ezzel gondom, teljesen a fordítottja kènt èlek, szeretem a társaságot, jövök-megyek mindenfelè.
113. insecure (válaszként erre: 112. - Insecure)
2016. máj. 19. 12:50
Amúgy genetikai háttere is lehet.
Szerintem akkor tudsz ellene a legjobban küzdeni, ha nagyon jól kiismered saját magad a betegséged viszonylatában.
112. insecure (válaszként erre: 87. - Manituka)
2016. máj. 19. 12:48
Állítólag teljes gyógyulás nincs, hol jobb, hol rosszabb, lehetnek tünetmentes időszakok.
Nálam pl. a kényszer tárgya változik folyamatosan, tehát nem tűnik el, csak átviszem másra.
Ez kémiai egyensúlyzavar az agyban. A szerotoninnel van a probléma. Szerintem ez ennyire egyszerű. Kémia.
Nyilván vmi kiváltja és biztosan itt belépnek a lelki tényezők is.
Nagyon sok pszichiátert elfogyasztva elmentem egy neurokineziológushoz - amiben amúgy nem is hittem - és nála éreztem először vmi javulást. Nem tudom miért és hogyan. Azt vettem észre, hogy bár zavarnak a dolgok, de könnyebben túllépek rajta.
111. MZsanett (válaszként erre: 110. - Manituka)
2016. máj. 19. 12:47
Ha rosszul érzed magad miatta, az lehet jó jel, mert akkor érzékeled, hogy ez az állapot neked nem jó, és hogy ez nem te vagy. Megszólal az életösztön.
110. Manituka (válaszként erre: 109. - MZsanett)
2016. máj. 19. 12:07
Sajnos így van. Ès nem is gondolnánk, hogy ez milyen szintekre le tudja húzni az embert...
109. MZsanett (válaszként erre: 106. - Manituka)
2016. máj. 19. 12:04
Hát igen...ez a hozzáállás olyan, mintha engedélyt kérnél arra, hogy érzelmeid lehessenek, vagy hogy megszólalhass.
108. 9b10f3d7ff (válaszként erre: 88. - D7ba7bf7ff)
2016. máj. 19. 11:59
Meg tudod magyarázni, mit értesz ez alatt?
107. Manituka
2016. máj. 19. 11:56
Ezen kell dolgoznom, ami nehèz lesz, de sikerülni fog. Ezt legfőképpen magamban kell megoldanom. A segítsèget csak manónak kèrtem.
106. Manituka (válaszként erre: 104. - MZsanett)
2016. máj. 19. 11:34
Na pont ez az, ami nem megy. 35 èv alatt, nagyon rám ègett az álarc. Csak egy nagyon szűk kör ismer igazán. Viszont amit írtál, hogy az sem normális, hogy itt is mentegetőzött, meg a bocs hogy èlek az egy picit felnyitotta a szemem.
105. MZsanett (válaszként erre: 103. - Manituka)
2016. máj. 19. 11:31
Van, akinek otthon is másnak kell mutatni magát. Te legalább a családoddal békében vagy, az nagyon sokat számít.:)
104. MZsanett (válaszként erre: 101. - Manituka)
2016. máj. 19. 11:30
Ez nem gyengeség, hanem érzékenység. De azzal mi a baj? Jó dolog, ha együtt tudsz érezni. Inkább az a gyengeség, hogy nem mondod meg, ha valakivel bajod van, miközben emészt belülről. Egyszer próbáld ki, milyen ellent mondani, felszabadító érzés:) Szerintem amit Zolcsika mondott az árnyékkal való szembesülésről, az pont erről szól. Felvállalod magad és mások előtt is, hogy nem vagy tökéletes és vannak hibáid, rossz tulajdonságaid, sötét oldalad. Mert mindenkinek van, csak tagadják és próbálják a szépet mutatni.
103. Manituka
2016. máj. 19. 11:27
Ráadásul èpítőiparban ès beruházásban vagyok, ahol igazán másnak kell mutatni magamat, mint ami vagyok...
102. Manituka
2016. máj. 19. 11:21
Tefonról írok, de ki lehet bogózni. :)
101. Manituka (válaszként erre: 100. - MZsanett)
2016. máj. 19. 11:19
Igen. Fèrfi vagyok minden tèren. De ugyanakkor nagyon èrzèkeny is. Csak egy pèlda: Nem bántok semmi állatot, ha a lányok kèrik, hogy egy mezei poloskát intèzzem el otthon, akkor finoman megfogom ès kiviszem a teraszra. Szociálisan is èrz érzèkeny vagyok, nagy szenvedèst ès akaraterőt igènyel pl. Hogy elküldjek egy alkalmazottat. Pedíg hiába megèrdemli, nagyon sajnálom. Viszont azt nem bírom elviselni, ha valaki vusszaèl a jóindulatommal. Akkor sem annak az embernek mondom, hanem rágódok a dolgon. Egyèbkènt egy nagyon vidám termèszetű ember vagyok, akit a barátai, családja nagyon szeret ès ragaszkodnak hizzám. Most is mikor hívhatnak mert aggódnak èrtem, inkább őket sajnálom, mint magamat...
100. MZsanett (válaszként erre: 98. - Manituka)
2016. máj. 19. 11:09
Szerintem az elvárások is rátesznek egy lapáttal. A férfi ne sírjon, a férfinak ne legyenek érzelmei...
Amúgy mit értesz az alatt, hogy gyenge lelkületű? Az érzékenységet?
99. MZsanett (válaszként erre: 97. - Manituka)
2016. máj. 19. 11:08
Ha folyamatosan befelé figyelsz, figyeled a reakcióidat, meg a gondolataid, akkor rá fogsz jönni, hol vagy gyenge. És az máris egy nagy előrelépés, mert akkor ott elindul valami.
98. Manituka
2016. máj. 19. 11:04
Bután hangzik, főleg egy felnőtt fèrfi szájából, de gyenge lelkületű vagyok. A külsőm teljesen azvellentète a belsőmnek. Ráadásul egèsz èletemben azzal kűzdök, hogy ezt ne vegyèk èszre, ne legyek megbèlyegezve emiatt. Ez iszonyú munkát igènyel ès sok szorongást hoz magával, főleg a nyugodt időszakokban.
97. Manituka (válaszként erre: 96. - MZsanett)
2016. máj. 19. 11:01
Szerintem ilyen szituációk mindenkinèl adódnak. Inkább az lehet a gond, hogy èn ezeket túlreagálom ès rágódok, szorongok miattuk. Sokszor èrzem azt, hogy valamin változtatnèk, de tehetetlen vagyok... Ès ez nagyon lehúz. Ezèrt is alakul ki nálam ez időnkènt, amiben benne vagyok.még kellene erősödnöm lelkileg, csak mikor kikavarodok a rosszullètekből, már nem foglalkoztat a tèma. Pedíg tudom, akkor kellene ráfeküdnöm igazán.
96. MZsanett (válaszként erre: 95. - Manituka)
2016. máj. 19. 10:29
Volt olyan, hogy nem mondhattad el a véleményed, pedig nagyon szeretted volna?
További ajánlott fórumok:
- Vannak kényszeres cselekvéseid/kényszeres gondolataid? 1.
- Futok egy nős férfi után. Mi lehet a bajom? Társfüggőség, kényszeresség?
- Eszel-e kényszeresen ha feszült ideges stresszes vagy?
- Evés zavarral küzdők fóruma. Bulimia, anorexia, kényszeresevés stb.
- Van megoldás a kényszerevésre? avagy Hova tüntetek kényszerevők?
- Vannak kényszeres cselekvéseid, kényszeres gondolataid? 3.