Kedvenc idézetek (beszélgetés)
"Aki hiú, az csak a dicséretet hallja meg, soha mást."
Antoine de Saint-Exupéry
“Az igazság a jellemben van. Krisztus nem egyszerűen csak az igazságot mondta, Ő volt az igazság maga, a maga teljességében, mert az igazság nem a szavaké, hanem az életé és a lété.” (Robertson)
Olyan nehéz úgy szeretni valakit,hogy távol van tőled, ha tudod,hogy szeret,de mégis kételkedsz benne,mert szereted és félsz,hogy elveszíted.
Olykor elbízzuk magunkat és reméljük , hogy nem vagyunk szerelmesek, hogy tudunk feledni , tudunk újra szerelmesek lenni .Elszeretnénk kerülni az elkerülhetetlent , a fájdalmat mely romba dönti napjaink , üressé teszi életünk. Mindenki életében van egy első mindent elsöprő szerelem, amit nagyon nehezen lehet pótolni illetve lehetetlen pótolni .Mindenkinek más a tökéletes nő/férfi ideálja, nem kell ahhoz eget verően csinosnak, helyesnek lenni , hogy valaki érezzen irántunk valamit , hisz ő épp úgy fogad el minket akik és amilyenek vagyunk .Mindenkinek más az ízlése . De a fájdalom amit akkor él át mikor elvesztette élete egyetlen értelmét , azt az érzést nem lehet szavakkal leírni . Az az érzés belül van , amit senki sem érthet meg . Hisz minden ember más , minden érzés más, hasonlítani hasonlít a fájdalom, de embere válogatja ki hogyan éli meg.
Ahogy öregszem, egyre inkább hiszem, hogy csak az álmaink maradandók.
Jean Cocteau
Mindenkiben van belül egy gyémánt, ami az embert emberré teszi. Ezt mostanában nagyon betakarjuk. Van, aki függönnyel, lepedővel, de van, aki fával, pajzzsal, és van, aki betonba ágyazza, és azt hiszi, nem lehet onnan kirobbantani. De ez nem így van: a burkot vagy szépen, lassan lehántolgatja az ember, vagy egyszer éri egy olyan hatás, amitől leomlanak a falak.
Schäffer Erzsébet
„Annyi ereje van a múltnak feletted, amennyit te adsz neki!”
"Mit akarok tőled? Semmit. Semmit nem akarok tőled. Hanem neked akarok. Nem tőled, hanem neked. Mégpedig adni. Mindent. Mindent, amit őrizgetek magamban. Őrizgetem egy érkező pillanatra, egy napra, egy életre. Őrizgetem annak, aki egy pillanat, egy nap, egy élet. Aki minden. És ha te vagy az, ha neked adhatom, ha elfogadod, akkor már nem csak "neked" van, hanem "tőled" is. Mert akkor már kapok is. Tőled."
(Csitáry-Hock Tamás)
„De ha szenvedtek is az igazságért boldogok [vagytok,] azoktól való félelemből pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek;"
(1Péter 3:14)
Nagyon akartam, de rájöttem, hogy meg kell értenem valamit.
Azt, hogy ő sem más, mint a többi, akinek korábban hittem. A mosoly sem nekem szólt, hanem a pillanatnak. Tévedtem. Nem vagyok különleges számára. Gyűlölhetném is akár, de nem megy. Szeretem és talán most volt az első olyan igazi pillanat, hogy anélkül mertem volna ezt bevallani magamnak, hogy bármiféle tagadás lenne a következő gondolatmenetemben. Szeretem és el kell fogadnom, hogy nincs értelme annak, hogy szeretem, mert nem szeret viszont.
Muszáj elengednem, még ha a szívem egy része is eltűnik vele.
"Ahhoz, hogy boldogok legyünk, a boldog gondolatokra kell koncentrálnunk. Mégis milyen gyakran tesszük az ellenkezőjét! És milyen gyakran előfordul, hogy fel sem figyelünk arra, ha megdicsérnek minket, viszont még hetek múlva is egy barátságtalan megjegyzésen rágódunk! Ha megengeded, hogy egy rossz élmény vagy egy kellemetlen megjegyzés kösse le gondolataidat, akkor ennek viselni fogod a következményeit. Emékezz rá: te kontrollálod a gondolataidat.
A legtöbb ember csak pár percig emlékszik a dicséretekre és évekig a sértésekre. Gyűjtik a szemetet, olyan hulladékot hordanak magukkal, amivel húsz évvel ezelőtt dobálták meg őket."
(Andrew Matthews – Élj vidáman!)
Sokan úgy szeretnének konfliktusokat megoldani, hogy még csak nem is ismerik az értelmi intelligencia törvényszerűségeit.
Csernus Imre
Azt hiszem, az életem olyan mint egy elkoptatott közhely. "A lány, aki annyira szerelmes volt, mégsem viszonozták.." Ez lennék én. De én nem akarok a hősnő lenni egy tragikus szerelmi történetben! Csak egy hétköznapi lány szeretnék lenni, aki szeret, és akit szeretnek..
:(
Ma volt az a nap, amikor rájöttem: ha végleg túl leszek rajtad, akkor boldogabb leszek, mint valaha voltam. Annyira boldog, amilyenné te sosem tudtál tenni..!
Eddig mindig azt mondtam, hogy nem érdekel, ha nem törődsz velem, hogy az a sok fájdalom, amit okoztál, már kioltott bennem minden érzést irántad. De tegnap óta tudom, hogy ez nem így van. Őrülten szeretlek, és tudom, hogy szeretsz, és azt is tudom, hogy nem tudod kimutatni, csak ha melletted vagyok. De messze élünk egymástól, ez így nem mehet tovább. Én hiába akarlak szeretni téged, ha te nem hagyod. Fáj, hogy így kell vége lennie. Mindenáron be akartam bizonyítani, hogy a mi szerelmünk más, és, hogy te is más vagy, mint a többi férfi. De te nem hagyod. Nem tudok mit tenni, nem tudok várni, nem akarok szenvedni, és legfőképp nem akarok felejteni.
Valahogy mindig az kell, aki eldobhat. Akivel bizonytalan lehet minden. Az életem. A fájdalmam. Aki nem jön sokszor, s így megunni sem tudom. Aki nem ad sokat, s ezért mindig többre vágyom. Így szenvedek.A biztos valahogy elutasít magától. Biztossága nem érdekel. Mert ...elfojtana. Megváltoztatna. És még azt is tudom takarni, hogy mennyire félek. Mert a biztos is lehet majd bizonytalan. És azt nem tudom kiszámítani. Bekövetkeztekor pedig még jobban fájna.Azt akarom, hogy egy bizonytalan váljon biztossá. Néha képtelenség megmagyarázni engem.Van, hogy nem tudok hinni. Mint most.És létezik olyan pillanat, amikor elhiszem, változhatnak érzések irántam. Szeret. Csak nem tudja még.Akkor kéne felpofozni magam, és üvölteni, hogy ne álmodozz! Eldobhat. Meg is fogja tenni. Ne hidd, hogy biztossá válik! Ne hidd, hogy érezhet irántad olyat, amire vágysz, mert te érzed!
Igen, az elején rossz. Úgy érzed kitéptek belőled egy darabot, hogy már nem leszel képes normális életet élni. Nem vagy teljes egész, és sose gyógyulsz meg. Megsebeztek, de nem csak úgy egyszerűen, játszottak is veled. Azt hiszed a fájdalom sosem múlik el. De aztán vannak néha olyan napok, mikor nem rá gondolsz, még ha csak pár perc vagy óra, de kicsit ilyenkor megkönnyebbülsz. Talán sikerül elfelejtened, de a sok emlék mindig megmarad, és a rossz napokon, mint valami vírus, úgy törnek elő és akkor újra érzed a fájdalmat. Azt, hogy visszautasítottak, nem kellettél eléggé...pedig te bármit megtettél volna érte...
Az vagyok............
Az vagyok, akitől mindig az igazat kapod, nyersen,
tömören, akkor is ha fáj...
Az vagyok, aki színt visz az életedbe, és nehezen
felejthető emlékeket őrzöl majd utánam...
Az vagyok, akit elijesztesz ha a négy fal közé
csak magadnak akarsz...
Az vagyok, ...akire nem tudsz haragudni,
mert egy mosollyal leveszlek a lábadról...
Az vagyok, aki szenvedéllyel ég, aki lángra lobbant
és ragaszkodva őrzi azt...
Az vagyok, aki hamar kiismer és ha nem mutatsz
magadból valami újat, valami mást,
valamit ami megint rabul ejt, akkor már indulok is tovább...
Az vagyok, aki mindig figyel Rád, akivel bármit megoszthatsz
és aki addig nyughatatlan míg nem segít rajtad,
és újra mosolyogni nem lát...
Az vagyok, akitől a legvégső esetben halkan fogod megkapni
azt a szót, hogy bocsánat...
Az vagyok, aki szüntelenül lefog nyűgözni, aki mindig meglep,
aki minden régi titkos vágyadat teljesíteni fogja
és cserébe legalább ennyit kér Tőled is...
Az vagyok aki ha kudarcot vall, vagy rossz kedve van,
semmivel sem tudod felvidítani, inkább felidegesíted majd azzal, hogy ezt megkísérled...
Az vagyok, aki önzetlenül önmagadért fog szeretni,
de aki csak akkor fogja mondani Neked,
amikor ezt valóban úgy érzi...
Az vagyok, akit soha nem fogsz megérteni igazán,
de akit pont emiatt fogsz csodálni és végtelenül szeretni...
Ilyen vagyok, mert én tudom, hogy egy nap sem jön vissza az életből, hogy újraélhesd......
A labirintus olyan, akár az élet. Bármelyik úton indulsz el, sohasem tudhatod, célhoz vezet-e, vagy zsákutcába jutsz...? De aki bölcs és kitartó, no és van elég ereje is, az végül rátalál a helyes útra, és még idejében eléri azt, amire vágyott.
Nemere István
Mindig jusson idő nevetni, mert ez a lélek legszebb zenéje.
.
.
Mindig jusson idő nevetni,
mert ez a lélek legszebb zenéje.
.
Olvasni, mert ez a bölcsesség alapköve.
Dolgozni, mert ez a siker ára.
Játszani, mert ez az örök ifjúság titka.
.
Szeretetet adni, mert ez gyógyítja az embert,
azt is, aki adja és azt is, aki kapja.
.
Egy pillanatnyi mosolyra,
mert ezzel egymás számára
könnyebbé tehetjük az életet...
(Chaplin)
Nem az a fájdalom, amitől könnyes a szem, hanem amit egy életen át hordunk, mosolyogva, csendesen.
Félelmetes érzés az, hogy az élet mennyi, de mennyi jelet ad neked, mikor nem azon az úton haladsz, ami neked kell. De te ezt észre sem veszed. Hitegeted magad mindenfélével. Elvakultan jársz-kelsz és egyre mélyebbre dugod a fejed abba bizonyos homokba. Aztán már a mocsárba, ami csak húz és húz egyre lejjebb. Teszed a dolgod, éled az életed és egyszerűen képtelen vagy észrevenni mennyire nem jó helyen vagy. A kis pofonokat csak leckének veszed. Leküzdendő feladatnak. Megpróbálsz túllendülni, továbblépni. És főleg megpróbálod megoldani. Aztán nem érted miért nem megy. Hisz eddig ment. Minden, amit akartál. Igen ám, de meg kell értened, hogy a Sors nem mindig azért rak eléd akadályt, hogy megoldd. Néha szimplán azért, hogy ne menj arra tovább. És ha a kis arcon csapás nem segít, akkor hamarosan úgy pofán ver, hogy megrendülsz. Te még menni akarsz azon az ösvényen? Nem volt elég? Mi kell még? Bucira dagadt fej? Kéz és lábtörés? Hidd el meg fogod kapni, de talán, azt hiszem, érdemesebb lenne észrevenni magad. Állj meg és lépj jobbra vagy balra. Nem, ez nem azt jelenti, hogy feladtad, egyszerűen csak egy másik út a te utad. Egy másik, ahol majd nem fogod feladni, ahol érdemes lesz küzdeni és igyekezni. Tessék, ez ilyen egyszerű.
Csókot küldök, nem virágot, annak akit úgy imádok. Annak, kit szívem szeret, mert szeretni csak Téged lehet!
Ha az óceán tinta lenne, az égbolt pedig papír és az összes madár tollával írhatnék, akkor se tudnám leírni mennyire szeretlek!
Megöljük a tehenet. Megöljük és megesszük. A disznót is. Leszúrjuk, és hamm, bekapjuk. Bármit, ha húsa van. Azután elmegyünk a templomba. Vízbe fojtjuk a kismacskát, a kutyakölyköt; olykor az irtózott újszülöttet is. És templomba megyünk. Megvetjük, gyűlöljük, közvetve vagy közvetlenül elpusztítjuk egymást. Majd templomba megyünk. Kiagyaltuk Istent, hogy feloldozhassuk magunkat és egymást. Elvégre emberek vagyunk. Irány a templom.
(Vavyan Fable)
Aki megy, aki mer, aki teszi a dolgát, kapja majd a megerősítéseket, a találkozásokat, a tekinteteket, a szavakat, azokat a betűket, amik egészen az álmaikig repítik. Csak hinned kell benne. Hinned kell abban, hogy a hang, ami azt súgja, jó úton vagy, nem téved.
Álmodik mindenki, csak van, aki ki meri mondani, mások megindulnak feléjük, hogy valóra váltsák, megint mások odáig sem jutnak el, hogy elhiggyék, képesek rá. Vajon mi kell ahhoz, hogy az álmok ne a kukában végezzék, hogy végül megvalósuljanak?
Azok, kik mások életébe fényt hoznak, maguk sem kerülhetik el azt.
James Matthew Barrie
Nincs olyan, hogy igazi. Szerintem. Olyan van, hogy jön valaki, és működik a kémia. Azt érzed, hogy érte képes vagy változni, lenyugodni, simulni, nő lenni, anya lenni, lassítani, adni, szeretni, ölelni, csókolni, harcolni, boldogan, és egy percig sem gondolkozol közben azon, hogy megéri-e. Hogy mi van, ha csak játszik veled. Mi van, ha ő is bántani fog, ha ez is fájni fog... Mert lesz olyan pasi, akinél ez meg sem fordul a fejedben, hiszen a fájdalom nem lesz opció. Ez nem azt jelenti, hogy nem lesz nehéz. Ó, dehogynem. De minden áldott nap az fog a szemeitek előtt lebegni, hogy megéri csiszolódni, mert együtt a legjobb.
Nem egymásra támaszkodni, hanem egymást támogatva előre menni. Ennyi a lényeg. Csak két teljes ember találkozásából születhet meg ez a fajta kapcsolat. Nem érdemes mással beérni, mert így egy mese az élet. Hagyjuk a másikat, hogy a maga útját járhassa, míg ő ugyanezt megteszi veled szemben. Nem irányítjuk egymást, de éreztetjük: számíthat ránk a másik, mellette vagyunk. Ő úgyis tudja, hogy te ott vagy neki, és ő is ott van neked. Ha valaki bántja a másikat, közösen, együttes erővel legyőzitek. Mert a jó játékhoz csapatmunka kell.
További ajánlott fórumok: