Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
Csak zuhanáskor jövök rá,
a kötelék még túl laza,
de érdekes, hogy mégis érzem:
Mintha valaki tartana...
Szegénység
Nincs semmim. Mégsem
ez tesz szegénnyé. Jövőm
áldott hiánya.
Van, hogy akarom, de nem merem,
Néha bekerít a félelem.
A fény csak fordított árnyék,
Veled én teljessé válnék.
Valaki majd az életembe lép,
aki százszor több, mint az életem.
Van itt egy álmom: különösen szép,
és különösen, mégis fáj nekem...
Wass Albert
Csak boldog akarok lenni,
Ez ellen nem tehet senki,
Csak egyszer végre fájjon
A szívem, azt kívánom.
Ha örök tél jön, csókod ízlelem,
s gyümölcs-illattal telik meg szívem.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába.
Szeressük egymást, azt mondom. Szeressük így sejtve, érezve, félreértve, "átképzelve", és ismeretlenül. Így, vakon tapogatózva is szeressük egymást és bocsássuk meg minden hibánkat és tévedéseinket.
Müller Péter
Mint minden emberi lény, képes vagy szeretni. Hogy tanultad meg? Nem tanultad meg: hiszel benne. Hiszel benne, és szeretsz.
Coelho
A természet gyöngéden beoltotta az emberbe az élet szeretetét, az állatok szeretetét, az ember szeretetét, az igazság szeretetét. De megtalálhatod mindezek ellenkezőjét is a világban: az élet megvetését, az állatok gyűlöletét, az ember lenézését, és az igazság eltiprását. A világot könnyebb irányítani, mint az emberi szívet. Aki pedig szívét képes megtölteni szeretettel, a legtöbbet tette a világért, amit ember tehet.
Tatiosz
Előfordul, hogy amire vágysz, ott van az orrod előtt. Csak ki kell nyitnod a szemed, hogy észrevedd.
Meg Cabot
Hihi - szólt az Őrhöz a Rab -,
mennyivel vagy te szabadabb,
mint én, attól, hogy másfelől
őrzöd ugyanezt a falat?!
Fodor Ákos
Köszönöm, hogy nem tartozom senkinek
Másnak, csupán néked, mindenért néked.
Ady
Louis Aragon: A szeretet nem puszta szó
Midőn rám leltél olyan voltam mint egy kivetett kavics a parton
Mint valami fura dolog amit senki se tud mire tartson
Mint régi szextánsra tapadt moszat amit partra hajít a dagály
Mint köd amely kéretlenül az ablakra ül s be-beszáll
Mint mások-hagyta rendetlenség egy szállodai szobasarokban
Mint ünnep utáni reggel a téren szétszórt zsírpapírokban
Mint potyautas aki a vonat-lépcsőn kuporog
Patak amit eltérítettek útjából a gonosz parti lakók
Erdei vad mely az autók reflektorába belekábul
Éjjeli őr aki hajnalban hazatart robotából
Mint rossz álom mely a börtön homályában sehogyse oszol
Mint madár mely őrjöngve verdes a házban ha fogoly
Mint gyűrű piros nyoma a megcsalt szerelmesek ujján
Mint egy kocsi amit sorsára hagytak állva az utcán
Mint egy eltépett levél mely a szél szárnyán tovaszáll
Mint lesülés a kézen amit otthagyott a tavalyi nyár
Mint téveteg tekintete annak aki érzi messzire tévedt
Mint podgyász amit a megőrzőben ottfeledének
Mint egy ajtó vagy ablak ami nyitva maradt valahol
Mint a seb melyen a villám a fába s a szívbe hatol
Mint egy kő mely az útszélen ott marad emlékeztetőnek
Mint baj mely mint a véraláfutás nem szüntethető meg
Mint hiábavaló hajókürt a távoli tengeren
Mint kés emléke a húsban amely nem múlik el sohasem
Mint elcsatangolt ló amely inna s a mocsár körül ődöng
Mint vánkos amely lázálmas éjjelen összegyűrődött
Mint káprázó szemmel a napra szórt durva szitok
Mint a harag ha látjuk hogy a földön semmi se változott
Úgy leltél te rám az éjben mint egy szóra mely jóvátehetetlen
Mint a csavargóra ki aludni az istállóba hevert le
Mint ebre amely nyakörvén másnak a nevét viseli
Mint egy régvolt emberre aki zajjal és dühvel telis-teli
Kétségek között!
Jó lenne tudni, hogy mit hoz a jövő!
A megfáradt szívben, lesz-e még erő?
Az elveszett álmok, igazak lesznek?
A nagy érzések, sötét mélybe vesznek?
Meddig tart a szerelem, mi éltet?
Mi vár rám holnap, a magány, a végzet?
Mi most szépnek tűnik nem más, mint lidérc?
Mi gyorsan tovatűnik, ha egyszer majd elérsz?
Mit ma igaznak véltünk, holnap hazugság?
A meg nem talált célok utáni, vágyódás?
A jövő rejtelem, mely végtelennek tűnik
És határtalan idő, mi soha meg nem szűnik!
Már hiába várom a kecsegtető választ,
Az eltelt idő kétségeket áraszt. . .
Hiába vártam, hogy végre velem lesz,
Ha az élet tőlem most mindent elvesz. . .
Nem kértem sokat csak kedvesem szívét,
Forró csókjának mámorító ízét,
Hosszú napjaiból csak egyetlen percet,
Mi percben engem boldogan ölelhet. . .
Nem akartam mást csak Őt boldoggá tenni,
Ha szüksége van rám, mindig ott lenni,
Vigyázni Rá, hogy boldog lehessen,
Csak azt akartam, hogy igazán szeressen. . .
Nem szabad soha visszanézni, keresni eltünt arcokat!
Nem szabad visszavárni ki elment s itt hagyott!
Legyen emlék ami emlék, fakuljon meg, hogy elfeledjék!
Új boldogság kell nem a régi. . . nem szabad soha visszanézni.