Kedvenc idézetek (beszélgetés)
"Szerelem: meghódítani, bírni és megtartani egy lelket, amely annyira erős, hogy fölemel bennünket,
s annyira gyönge, hogy éppolyan szüksége van reánk, mint nekünk őreá."
(Paul Gerardy)
"A szerelem az élet nagy ajándéka, és aki nem nyújtja ki utána a kezét, az sohasem élte az életet a maga teljes módján."
(Erskine)
"Szerelem, ha egyik a másikát repülni hagyja,
de ha lezuhan, fél szárnyát kölcsönadja."
(Szabó Éva: Szög és kereszt)
"Az az ember, akit bennem szeretsz, természetesen jobb nálam: én nem olyan vagyok.
De te szeress, és én majd igyekszem, hogy jobb legyek önmagamnál."
(Prisrin)
"A szerelem nem egy, hanem az egyetlen lehetőség, hogy boldogok legyünk."
(Francoise Sagan)
Cipelem a sorsomat,de néha nem bírom el.
Keresem a lelkemet de van hogy nem felel,
Van amikor ringat lágyan és van hogy elsodor,
A szerelem az egyetlen lélekdonor!
A szavak korántsem olyan fontosak, mint a zenéből, különösen az élő zenéből sugárzó energia.
Kurt Cobain
Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni,
Nem akarom látni, mert szenvedek látni,
Nem akarom látni, mert fáj, ha látom.
Nem akarom látni, de mégis várom.
Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni,
Nem akarom látni, mert reszketek látni,
Nem akarom látni, mert fáj, ha látom.
Nem akarom azt, hogy újra fájjon.
Nem akarom nézni az arcát, ha kérdez,
Nem akarom tudni, azt, hogy mit érez,
Nem, nem, nem, nem!
De igen! Szeretem!
Nem akarom látni, mert nincs erőm látni,
Nem akarom látni, mert nincs időm várni,
Nem akarom látni, mert megsebez újra,
Nem akarom látni, ezt ő is tudja.
Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni,
Nem akarom látni, mert nem bírom látni,
Nem akarom látni, mert bánt, ha látom,
Nem akarom látni, mert kín, ha várom.
Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni,
Nem akarom látni, mert elég volt látni,
Nem akarom látni, mert elég, ha érzem,
Nem akarom látni, mert elégek, érzem.
Nem akarom hagyni azt, hogy elérjen,
Nem akarok állni a tekintetében.
Nem, nem, nem, nem!
De igen! Szeretem!
"Tudom, hogy nagyon tud fájni, mikor szíven szúr egy váratlan szó,
S kiderül, Ő mást szeret, csak meghalni volna jó..."
"Gyötrő fájdalom mi szívedet marja,
Valami lelkedet nyugodni nem hagyja,
Keserű gondolatok élnek fejedben,
A fájdalom érzete kavarog lelkedben...
Elveszett minden, végleg változott,
Szívedből a szeretet gyorsan távozott,
Sötétség lepi el minden napodat,
Egyre kínzóbb minden gondolat...
A reménytelen még a lelkedet tépi,
De szíved mélyen még titkon reméli,
Hogy nem veszett el minden, van még miért élni,
Megéri várni és továbbra is félni...
Küzdj a végsőkig, ne add fel soha,
Hiába is érne kudarcok sora,
Higgy a szívednek s ne hallgass eszedre,
S a remény fénye csillogjon szemedbe'..."
Hol vagy?
A napok telnek, telnek.
Homályos, ködös hajnalok kelnek.
Napokon át szitál a hó.
A város zaja tompa, elhaló.
Fénytelen, szürke délután
A villanyrudak dróthálózatán
Fáradt madarak ülnek csapatostul,
Szárnyuk lecsügged... egy se mozdul...
Céltalan úttal a várost járom.
Kerget valami zsibbasztó álom:
Hogy újra járjam az utcákat mostan,
Hol egyszer véled találkoztam.
Hogy megremegtessen a park nagy csendje,
Hol a május jött egyszer vélem szembe.
Rohanó május. Kikaparnám
Két kézzel most a hó alól
Egy sugaráért, egy mosolyodért!
S nem vagy sehol.
Olyan lassan telnek a percek,
amikor nem vagy velem.
Lapozom a múltat, hátha megjelensz,
kilépsz az ajtón, elindulsz az úton,
mert tudom, láthatatlan
erők vonzanak.
Várok, mit is tehetnék,
pedig szívesebben ölelnélek,
érezném arcod bársonyát,
s magamat - veled.
De nem lehet,
hiába rajzol a képzelet,
elbukik ez a nap is - nélküled.
A fájdalom senkit nem kímél. Öl, butít, nyomorba dönt. A fájdalom a por, melyből a főnixmadár feltámad, benne kezdődik az újjászületés. Életet lehet az élőhalottakba. Megtanít rá, hogy nem létezik abszolút igazság és abszolút hamisság. Megtanítja az élőknek, hogy ne legyenek biztosak semmiben, amit ismernek. Alázatossá tesz. Beárnyékol. Megfeketít. Kivilágosít. A bánat új embert farag belőled, ha közben nem pusztulsz bele.
(Stephanie Ericsson)
"De nehéz nevetni,amikor sírni kéne
Csillagot hazudni a beborult égre
Vidám nevetéssel verni fel a házat
Mikor a szívem mélyén ott a bánat".
Kinek mi dolga? - Szerintem
a gyermeké az, hogy szülessen,
a Napé, hogy megsimogassa,
s a Holdé, hogy álomba ringassa.
A tanító dolga, hogy tanítson,
a lelkemen valamit javítson.
A diák dolga, hogy kutasson,
ha felnő, jó irányt mutasson.
A zenész dolga, hogy zenéljen,
a szívem mélyéig elérjen.
Az író dolga, hogy meséljen,
de igazat írni ne féljen-
de igazat írni soha ne féljen!
A Szerelmem dolga, hogy megértsen,
hogy higgyen bennem és segítsen.
>Hogy nélküled élni ne akarjak,
s ne hagyd, hogy a vesztembe rohanjak!<
A Barátom dolga, hogy ott legyen,
ha szükség van, bármit megtegyen,
ha eltévedtem, keressen,
ha gyűlölöm, akkor szeressen.
Az Anyám dolga, hogy ne sírjon,
ha nagyon félt, akkor behívjon.
Az Apám dolga, ha ajtót nyit,
ne úgy köszöntsön, mint akárkit.
A Testvérem dolga, hogy figyeljen,
Ha hibáztam, neki ne kelljen.
Ha nem hiszem, akkor ő higgye,
A tüzünket helyettem őrizze.
A Lányom dolga, hogy daloljon,
hogy örökké kislány maradjon.
A Fiam dolga, hogy nevessen,
hogy mindig apjaként szeressen.
S ha mindez így lesz -csak remélem -,
az én dolgom, hogy megérjem.
"Az élet egy folyó, mely a mindent szeli át,
A gond, a bánat a folyóban a gát.
Ha nem tudjuk áttörni a szörnyű nagy gátat,
Életünk könnyen halállá válhat."
"Van, aki könnyen kapja meg, akit szeret,
Van, aki sír és szenved,
Van, aki könnyek nélkül tud feledni,
És van, aki meghal, mert igazán tud szeretni."
„Nem az a fájdalom, sírni, zokogni,
Hanem a fájdalmat mosolyba folytani.
Az ember erős, de a szíve megszakad,
Ha azt, kit igazán szeret, szeretni nem szabad.”
„Fáj olyat szeretni, kit nem érhetsz el,
Aki szinte azt sem tudja, hogy létezel.
Tudni, hogy nem kellettél neki,
Érezni, hogy más is szereti,
Olyan, aki el is érheti…”
„Nem az az igazán nagy fájdalom, melytől könnyes lesz a szem,
Hanem az, melyet egy életen át hordozunk mosolyba folytva csendesen.”
Angyalka20!
Köszönöm ezt a nagyon szép összeállítást.:-)
"Az én imádságom: lelkem Istene, őrizd meg bennem mindhalálig a gyermeket, akinek születtem."
Juhász Gyula
Igyekszem bölcs lenni, ha nem lehetek vidám, könnyed, amikor nem örülhetek, megpróbálom elviselni, amit úgysem lehet megváltoztatni, és szeretnék türelmes lenni, amikor nincs mód úrrá lenni a bajokon.
Elizabeth Montagu