Karácsony? Én nem várlak... (beszélgetős fórum)

[link]

"Édes embernek epéje se keserű".

Őszintén megmondom én sem vártam eddig. Lányunk halála óta (12 éve) számunkra ugyanolyan nap volt, mint a többi nap. Különösebben nem is készültünk rá. Talán egy kicsit jobban odafigyeltünk a főzésre. Mi sem vagyunk már fiatalok, szüleink egyikőnknek sem élnek már. Nekem is és a férjemnek is van egy-egy testvére, akikkel különösebben nem tartjuk a kapcsolatot, de ez egy más téma!

Nos, az idén én valahogy másképp gondoltam a karácsonyt. Vettem egy 1 méteres műfenyőt, világítást rá meg mindent, ami csak kell egy kidíszített fenyőfára. Most valahogy várom, hogy felállítsuk a fát és hangulatot csináljon a lakásban. Főzni megint csak elterveztük, hogy mikor mi legyen? csakis csupa finomság. Mivel én nem vagyok egy jó sütő, így a Spárból veszünk majd bejglit, mint tavaly, ami nagyon bejött. Van egy kis havanese kutyánk, így hárman töltjük a karácsonyt és a szilvesztert is. Szóval összességében eddig nem vártam, de most várom, lehet a fa miatt. A lányunk születésnapja lesz a jövő héten szerdán úgy, hogy kimegyünk hozzá a temetőbe. Amikor látom, hogy minden rendben van a sírral megnyugszik a lelkem. Nem vagyunk vallásosak, de a temetőben beszélgetni szoktunk vele, elmondjuk, hogy mi történt itthon?!

Puszi mindenkinek és kívánom, hogy mindenki találja meg a maga örömét a karácsonyban is!

hát igen,könnyű nyafogni,hogy igy nyűg,meg úgy nyűg,de bizony manapság is van ilyen,hogy nincs ez,meg nincs az,meg nincs semmi,mert az apjuknak fontosabb a kocsma,

már alig várom hogy 25-ike legyen,és jó nagy felfordulást csináljanak a gyerkőcök,ami után legalább egy órahosszat pakolok mikor elmennek,

"A legszebb ünnep nem mindenkinek szép. Nem mindenkinek van olyan család, testvér vagy szülő, aki széppé teszi."

Ne mástól várd, hogy széppé tegye.

A te szívedben, lelkedben kell lennie szeretetnek, örömnek, kedvességnek. Te öltöztesd ünneplőbe a lelkedet, és tanuld meg a jót észrevenni, ne a rosszat. És akkor szép lesz a hétköznap is, nem csak az ünnep.

De ma nagy divat lett már ezen is fanyalogni, nyafogni. Pedig mennyivel jobb örülni!

ilyenkor eszembe jut,amikor én voltam gyerek,

bizony volt amikor nem hogy ajándékot nem kaptunk,fenyőfánk nem volt,de még tüzelőnk sem,mert a ,,,drágajóédesapánk,,,vagy elitta vagy el lóversenyezte,

Nagy család esetében nehéz ezt a hagyományt ilyen okokkal megtagadni.

Elmagyarázhatod egy gyermeknek, hogy milyen okokból nincs fa a nappaliban, mint másoknál, hogy ő miért nem tud majd olyan szép fogalmazást írni a Karácsonyról.

"Én azt gondolom, hogy mindenki saját magának csinálja a problémát."

Na ezzel mondtad meg a nagy igazságot. Vannak akik karácsonykor belelovalják magukat abba a gondolatba hogy jaj, egyedül vagyok, milyen szörnyű, és szakadatlan hívogatják a lelki segélyt.

Szerintem egy örömteli elfoglaltság ugyanannyi energiába kerül, mint egy mély depresszióba zuhanás. Én is egyedül vagyok, de mindig feltalálom magam, soha nem unatkozok és nem érek rá magamba zuhanni se. Minden jóvan! :)

Én nem nézek TV-t több, mint 10 éve, mert már régóta agymosásnak tartom, így nem hatnak rám (ránk) a reklámok.

Nálunk sem lesz ajándékozás, mindenki becsomagol egy tábla csokit, a csomagba beletesz valami kis aranyosságot (fotót, verset, idézetet) és a fa alá tesszük. Mindenki elvesz egy csokit a fa alól, megvitatjuk a benne levő aranyosságot. És megesszük a csokit. A múlt évben sós csokit húztam magamnak... Brrr... :-) A főzést pedig úgy oldjuk meg, hogy közösen főzünk valamit. (Azaz... én nem, mert csak a krumpli pucolást lehet rám bízni.) Így együtt vagyunk, jól érezzük magunkat. Ez csak egy példa, mindenki úgy alakítja az ünnepeket, ahogy akarja. Csak ne érezze senki kötelezőnek. Én azt gondolom, hogy mindenki saját magának csinálja a problémát. Lehet, hogy senkinek nem tetszik ez a "készülődés", ezt meg kellene beszélni a családdal. Nálunk is így történt ez a változtatás. Azonban ha kisgyerek van a családban, akkor igenis kötelező a csillogós-villogós ünneplés.

én főzök mindenkire,mindig ugyan azt amit minden karácsonykor,

a menyeim mindig hoznak valami sütit,igy már nem sütök hat félét,

egyik évben,mást főztem mint szoktam,mert kaptunk vadat,Levente unokám megkérdezte,,,,mama mákos tésztát lehet kérni?,,,

már hogy a viharba ne lehetne,na erre az összes gyereknek az kellett,ilyen is van,

Az a stresszes, aki a "társadalmi nyomás"-nak akar megfelelni, izgul, hogy a lehető legjobban sikerüljön ez a megfelelés. Már a rutinosabbak.

A kezdő asszonykákban lehet némi természetes izgalom, hisz nagyon oda akarják tenni magukat, de ők nem társadalmi nyomásra, hanem a szeretteik öröméért.

Emlékszem, azért voltak nekem is olyan éveim, mikor 6 félét sütöttem, meg vacsorára 4 féle húst, mert nem tudtam eldönteni, mi lenne a legfinomabb, ezért megcsináltam az összeset 😀 Hát az tagadhatatlanul fárasztó volt, és tényleg mi sem ettünk többet annál, mint máskor.

Az is igaz, hogy igényel a karácsony némi szervezőkeszséget, ehhez is kell kis rutin.

Megtervezni, mikor mit vegyünk meg a boltban, mit fagyasszunk le, vagy mi süthető 2 héttel előbb is .. A kis ajándékokat mikor csomagoljuk, mikor és milyen apróságokkal díszítsük a házat; a tennivalókba bevonva a családot is, hogy így legyen közös örömteli készülődés, és ne az utolsó 2-3 napra hagyott ideges kapkodás. Mi már vén rókák vagyunk, a fiatalok meg majd belerázódnak 😊

Nekem 11:DDD

Nagyon ritkán van ilyen és én nagyon szeretem ezt az időszakot, mert sokat tudunk együtt lenni.

Mivel különböző munkaidő beosztásunk van, sokszor csak futtában találkozunk, ilyenkor viszont, együtt kelünk, kávézunk, eszünk, filmezünk, megyünk vendégségbe vagy jönnek hozzánk, stb.

Szuper!:D

mért kellene srteszesnek lenni?

nekem itthon lesz az összes gyerekem unokám,18-an leszünk,

mégsem izgulom túl a dolgot,nincs nagy ajándékozás,meg hatálmas zabálás,minek akkor sem vagyunk éhesebbek mint máskor,mindenki hoz egy kis sütit,a gyerekek randaliroznak,hiszen ritkán van mind a 7-együtt,

a karácsony első napja a miénk,

azt hogy a tv-ben miket reklámoznak,hidegen hagy,

Amúgy ebbe a cikkbe kár volt a végén belekeverni az egyházat meg Krisztus születését, a "bánatában neki állítani fát", mert így csak süketelés az egész.

Aki valóban vallásos, az nem bánatos karácsonykor, hanem ünnepi fényességben él a szíve.

Az mi, hogy "társadalmi nyomás"?

A tévéreklámok meg a szomszéd Józsi a fényszarvasával? 😀