Kamionos párok ide! (beszélgetés)

Hát igen! Nekem nem kell bemutatni!

Két évig ezért voltam munkanélküli.

Párom akkor még nem fuvarozott, de ugyan ilyen utazgatós, kiszámíthatatlan volt a munkája, tehát rá nem hagyatkozhattam.

Más segítségem nem nagyon volt, így vártam és vártam...mert ha valahova fel is vettek volna, akkor hogyan oldottam volna...??? hát sehogy.

Két év után...némi ismeretségnek köszönhetően találtam egy olyan munkát, ami 8-tól 5-ig lenne, de mivel ebből egy óra kaja szünet és az oviba 5-ig oda kell érni, így nem veszem ki a kaja szünetet és 4-kor eljövök.

Szóval maximálisan megértem a helyzetedet...ha nekem ez nem jön, háááát nem tudom mit tettem volna, mert sehogy sem tudnánk megoldani.

Sziasztok!

Én már jártam Romániában, Férjemet kísértem el párszor, amikor még belföldi cégnél dolgozott, sajnos oda is fuvaroztak.

Valóban érdekes a közlekedés, különösen az egy sávos utaktól kaptam frászt......és közben még a szekereket is kerülgetni kellett, hát valóban érdekes. Na és az a kosz.....brrrrrr

Én sem tudom hogyan fogok visszamenni dolgozni 12 órában reggel 6-tól. Hiába van munkahelyem, várnak is vissza, de hogyan oldom meg?

Hajnalban nincs óvoda és este 6 után sincs....:-(((

Akinek nincs segítsége, bizony nagyon nehéz a helyzete, mert többnyire már nincsenek 8 órás munkák:-((((

Ha sikerül is Férjemnek közelebb elhelyezkedni, akkor is csak hétvégente tud majd hazajönni, tehát a hétköznapokba nem tud besegíteni:-(

Köszönöm! :)

Ami a román kamionosokat illeti...félre értés ne essék nem vagy faj gyülőlő vagy ilyesmi...de sajnos román, török kamionosokról sok jót nem hallottam. Bár én még nem jártam arra, de azt mondják, hogy Romániába alapból van "egy fajta" közlekedés.

Hát ugye sokan szidják a kamionosokat, mert mint írtam már lentebb is általánosítanak.

Csak ugye én sem úgy megyek el vásárolni, hogy na az egyik boltba bunkó volt az eladó, akkor már a többi helyen is biztos az... ez butaság.

Egyébként én sem megyek óvónőnek, mert nem bírnám...mindenkinek olyan szakmát kéne választani amit szereti és tud is normálisan, lelkiismerettel csinálni, szerintem. De ez már egy más téma. :)

Én úgy gondolom, hogy jók ezek a fórumok, mert az emberek kitudják beszélni örömüket, bánatukat és sokszor magány mellett jó társaság lehet "sorstársakkal" csevegni.

Én most örülhetek a fejemnek, mert szombat óta itthon van a Párom, úgy volt, hogy ma már megy, de nem lett kész a kocsi váltója így majd csak holnap megy...bár sokat így sem voltunk együtt, mert ma meg már nekem kellett menni melózni. De hát ilyen az élet...:)

Teljesen igazat adok neked!!

"nagy százalékuk jó ember, aki családját hátra hagyva, a családért mennek és mennek több ezer kilométert egy hónapba azért, hogy a családnak jó legyen...még akkor is ha ez "némi" hátránnyal jár..." ez így nagyon igaz, és szép gondolat!

Jujj, szerencsétek volt akkor.

Sajnos vannak olyanok, akik tényleg úgy vezetnek, hogy égnek áll a hajam. Én betartom a sebességhatárokat. Lakóterületen 50. Ma reggel jövök haza, egy román rendszámú a falutábla után kezdett el beelőzni, de ott volt a lassító, mondom ez most mit csinál??? Elkezdte rám húzni a pótot, nagy fék, és tűzött tovább. Nagyon megijedtem. Egy másik faluval arrébb beértem, mert pirosat kapott a kereszteződésben. Kiérve a faluból egy olyan beláthatatlan kanyar van, ahol már többen is karambolóztak. Elkezdett előzni egy kisbuszt, szembe meg jött egy másik kamion, épp hogy szinte centinken múlott hogy nem mentek össze. Ez a baj. Hogy egy ketten tényleg úgy mennek mint az állat.

Ja csak azért, mert bár nincs időm elolvasni az egész csevegést, az azért eltartana, de bele bele olvasva jó látni hogy vannak rendes, normális emberek akik ebben a témában hasonlóan gondolkodnak.

Nem tudom lehet, hogy csak felénk, de a kamionosokat nem nagyon szeretik, meg gyerekként, és szerintem felnőttekként is sokat kell nyelni, mikor szidják őket.

Eltudom képzelni mennyire nehéz lehet ezt gyerek fejjel.

Én sem szeretném hidd el hogy gyerekemnek ebben kell felnőni, de ha nem vállalja be, akkor meg mehetünk az utcára. Mert igaz, hogy én sem keresek rosszul, de egyedül nem tudnám eltartani a családot, a páromnak meg ez a végzettsége, hivatásos sofőr.

Nehéz ez mindnyájuknak.

Ami a fizetéseket illeti, mindenki nagyon rosszul keres.

Nekem van olyan közeli ismerősöm, aki 3 műszakba 6+2be egy hónapba 68.000.-Ft-ot keresett! Na most azért ez a nem mindegy...és ehhez az összeghez képest ő is kevés időt tölt a családdal.

Kihasználnak minket egyszerű munkás embereket.

Az a baj, van egy-két tirpák kamion sofőr, mert van...és az emberek meg általánosítanak...pedig az élet minden területén vannak buta, tuskó emberek...

A másik meg ami saját tapasztalat... 3 sávos úton haladtam autóval, egy nagy nyerges, nem vette észre, hogy én is ott vagyok. Sávot váltott, engem pedig szó szerint lelökött az útról...egy szerencsém volt, hogy a másik oldalon nem volt mellettem senki és, hogy nem vesztettem el a fejem...korrigáltam időbe.

Pici alig 1 éves gyerekkel voltam...

Mikor megálltam ő is megállt, láttam szlovák...hát nem mondom nem voltak túl jó érzéseim. Egy részt, mert nagyon megijedtem, más részről nagyon mérges is voltam.

Szerencsémre egy nagyon rendes és udvarias kamionos sikerült "kifognom". Hiszen nyugodtan mehetett volna tovább, mert hát mi neki egy kis 206-ost letolni. Szerencsémre nem így lett és békés körülmények közt zárult le a dolog.

Ezzel most csak arra akartam rávilágítani, hogy annyian szidják a kamionosokat, pedig szerintem nagy százalékuk jó ember, aki családját hátra hagyva, a családért mennek és mennek több ezer kilométert egy hónapba azért, hogy a családnak jó legyen...még akkor is ha ez "némi" hátránnyal jár...

Egyébként ha szabad tudni miért gratuláltál a csevegés elindítójának?

Egyszer mesélte apa, hogy Olaszban beszélgetett egy afrikai targoncás gyerekkel, és mikor megmondta neki, hogy mennyit keres, mint kamionos, a targoncás kiröhögte. Azt mondta ő annyi pénzért be se ülne a kamionba. Ez van itthon sajnos. Nem becsülik meg a munkájukat, nem kapnak érte annyi pénzt mint amit kellene. Szerintem. De úgy gondolom, nem vagyok ezzel egyedül.

A gyerekek elviselik, beletörődnek, túlélik. Sok kamionos ismerős van, akiket apa patronált fiatalabb korukban, és most nekik is vannak gyerekeik. BEszélgetek velük, és mondják, hogy sokat sírnak utánuk a gyerekeik, hisztiznek, hogy miért nincs otthon apa.

Nálam valahogy ez máshogy jött le. Nagyon ritkán sírtam, ha elment, mert mindig viccesre fogta. Meg láttam azt, hogy anyának mennyire nehéz, és mindig próbáltam vidám maradni, mert nem akartam, hogy még nehezebb legyen neki.

Csak sajnos... az élet nagyon rövid, a gyerekek felnőnek, és mikor már kamaszok lesznek, apa cikis lesz, még kevesebbet beszélnek vele, mert jönnek a haverok, az egyetem, a szerelem, a költözés. És volt nincs. Ennyi. Nem szörnyű?

Bele lehet ebbe betegedni. Igazságtalan az élet. Mások meg 4 órát csücsülnek bent az irodában és hatszor annyit kapnak mint a kamionsofőrök. :/

Így van ez. A muszáj nagy úr. A pénz irányítja az életet. Ha az nincs, semmi nincs.

Amúgy gratula csevegés elindítójának!

Igazad van!

Nekem 2 évebe telt munkát találnom. Úgy, hogy a Gyes alatt elkezdtem keresni már. Aztán eltelt egy év és lejárt a Gyes...majd újabb egy év mire sikerült találnom munkát. Az a helyzet, hogy nagyon nehéz munkát találni gyerek mellett még úgyis ha van egy jó szakmád.

Így van!

Ezt egy gyerek teljesen másként éli meg... és szegénynek hiába magyarázod... nagyon nehéz ez. De nem tudunk mit tenni...

Azért én még nem is szólhatok, nálunk "csak" 4-5 napos "kiruccanások" vannak... na de 5 hét!!! hát azért az már tényleg brutál!

Sziasztok!

Én is itt vagyok már!

Férjem tegnap hajnalban ment vissza dolgozni 5 hétre.

Én sem szeretném, ha a kislányom szinte apa nélkül nőne fel, de az itthoni fizetésből képtelenség megélni. Vagy kint dolgozik és boldogok vagyunk, amikor hazajön, vagy itthon vállal munkát és majd jön a "gyomor veszekedés" nap, mint nap.

Hát el lehet dönteni, melyik a jobb....:-((((

Persze egyik sem, én is nagyon nehezen viselem a hiányát, de a számlák csak jönnek és jönnek...

Nagyon sajnálom, amit gyerekként átéltél.

Viszont nem érezhetek bűntudatot amiatt, hogy hagyom menni, mert a pénz kell! Lehet, hogy nem minden a pénz, de az előző munkahelye megszűnt, előtte rettentő sokat kellett nélkülözni, mert hol nekem nem volt munkám, hol neki...ez utóbbi 4 évben rengeteg szenvedtünk ez miatt...és így nem lehet gyereket nevelni, lakást, autót fenntartani...

Én abszolút megértem, hogy egy gyereknek rettenetes lehet...de az a baj el kell dönteni mit teszünk...szenvedünk a pénz hiányba és fizetés után 2 nappal miután befizettem a hitelt, rezsit annyi pénzünk nem marad, hogy enni vegyünk és ez nem a mi szégyenünk, hanem hogy ennyi ér a munkánk egy hónapban.

Egyébként a régi munkahelye mellett sem nagyon jutott idő a családra...és ha belegondolok nekem sem jut annyi amennyit szeretnék..

Reggel felkelek, rohanás ovi, munka...17:00 és 18:00 között valamikor haza esünk. Megvacsizunk, fürdés és alvás...majd reggel folyt. köv.

Hát ami azt illeti annyi időnk van egymásra, hogy megbeszéljük kivel mi történt...

Sajnos ez az élet rendje...

Párom a régi munkahelyéről is szinte csak aludni, enni, fürdeni járt haza...és nem nincs ez jól így, mert a gyerek alig ismeri az apját, de mint tudunk csinálni????

Lehet, hogy nem minden a pénz de igen is nagyon fontos, hiszen egy gyereknek nem mondhatod azt, hogy most nem eszel, mert nincs...

Én se nem kamionos feleség, se nem kamionos vagyok. Én kamionos gyereke vagyok.

Apukám 20 éve kamionozik. 2 éves voltam amikor elkezdte.

Hogy jó e a kamionozás? Egyáltalán nem.

Felnőttem úgy, hogy alig láttam. A kamionos apák, a hétvégi apukák.

Konkrétan annyi, hogy péntek éjszaka hazaért, és vasárnap este már ment is. Ennyit voltunk együtt legjobb esetben.

Felnőttem úgy, hogy lemaradt mindenről. Anyukám mindig felírta, hogy éppen mit tanultam meg, mikor milyen szavakat mondtam stb. Ez élet? Hogy van egy lánya, akit sms-sekkel lát felnőni? Vagy gyors 2 perces telefonok? Jól vagy, minden rendben van?

Milyen élet ez? Most már 22 vagyok, van egy barátom vele élek, úgy 200 km-re a szüleimtől. Keveset megyek haza,alig látom őket.

Az utóbbi egy évben leszállt a kamionról, mert megpróbálta itthon. Nem érezte jól magát. A 20 év alatt megszokta hogy egyedül van, úgy csinálja a dolgait ahogy szereti. Kevés pénz kapott. Szomorú volt, vissza akart menni. Aztán ma reggel ment el. Egyáltalán semmi kedve sem volt. Csak az a k*va pénz, már bocsánat. És megint beült a kamionba, beköltözött. Összepakoltuk a cuccait, és akkor tudatosult benne, hogy megint az utakon fog élni. És akkor mindenki szidja őket. Hogy úúú a nagy dög kamionok, nézd már hogy megy, nem igaz... elfoglalják az auchan parkolót. A mocskos fajtája...hogy képzeli, hogy ideáll, mi az hogy ez is megéhezik? Ha a tv-t nézed,és mondják, hogy baleset van, akkor is ki a hibás,??? Mindig a kamionos. Utálom az egészet úgy ahogy van.

Ők napokra elhagyják a családjukat azért, hogy sok más embernek szállítsák a termékeit, azért hogy a sok mocskos szájú aki szidja őket, tudja banánnan tömni a nagy száját.

Igazából...eben nőttem fel, hogy apa messze van. Apa telefonált, apa jön haza, apának csomagolunk, apa elmegy, apa majd jön.

Apa nem volt ott a táncfellépésemen, apa nem volt ott a sport búcsúztató estetem, apa nem ért haza a ballagásra, apa fényképről látta mik történtek itthon. Apa nem volt ott mikor játszani akartam vele. Apa nem volt itthon mikor szükségem lett volna rá. Apa megint elment, és én itt bőgök. Apa kimarad az életemből. Apa hol vagy?

22 éves vagyok, és olyan emlékeim vannak róla, hogy arra kelek bégetnek a bárányok. Juhé apa hazajött. Aztán hogy anyával állunk a ház előtt és integetünk a kamionnak, mert már megint elmegy.

És ez jó?

Nem akarom, hogy ezt csinálja. De hol tudna érvényesülni? Milyen munkalehetőség van itthon? Lomisok legyünk, mint manapság annyian?

Nem tudom, hogy lehet ezt feldolgozni. Látom, hogy őszül, öregszik, a kezei érdesednek, pár év és talán nagypapa lesz. És akkor se lesz itthon?Csak amiatt a szemét pénz miatt?

Felnőni úgy, hogy sosem látom, anyukám mindig egyedül van. És neki? Egyedül az utakon, a hideg fülkében. Aki ebben nincs bent, nem is érti. Azt se tudja miről szól ez az egész.

Milyen leélni úgy egy életet, hogy egymástól távol?

Mikor kicsi voltam beletörődtem. Nekem teljesen természetes volt az, hogy apa hétvégente van itthon. De most hogy már felnőttem, és látom ezt az egészet, és tudom azt, hogy nem fog megfiatalodni, ezek az évek soha, de soha nem jönnek vissza, senki nem adhatja oda, és senki nem kárpótolhatja azt a rengeteg időt, amit egymástól külön kellett eltöltenünk.

Borzasztó mélyponton vagyok. Magamat hibáztatom amiért visszament. ISzonyatosan rossz.

Sziasztok!

Látom pár hete nincs mozgás...de gondoltam írok hát ha valaki azért idetalál! :)

A Párom most kezdett el kamionozni...pontosabban ma. Még csak a fejemben vannak a gondolatok, hogy vajon milyen is lesz ez hosszútávon...majd meglátjuk.

Igazából nem idegen számomra a távollét, hiszem évekig csináltunk már a régi munkájából adódóan azt, hogy csak hétvégén, volt amikor csak két hetente jött haza, de akkor még csak ketten voltunk. De mikor megszületett a lányunk akkor abba hagyta ezt. Most, hogy a lányzó már elég nagy, és a pénz meg nagyon nagyon kell bele kezdtünk ebbe...nem mondom, hogy nem félek... vegyesek az érzelmeim, de bízom benne, hogy működni fog...ha nem is évtizedekig, de pár évig amíg kicsit talpra állunk. Mondanom sem kell rohadt deviza hitel kicsit felélte a tartalékainkat...két évig munkanélküli voltam a párom 9 hónapig...most kezdünk talpra állni így meg kellett fogni a lehetőséget. Most ott tartunk, hogy én nagyon jól keresek...és neki is szép összeget ígértek.

Ahogy itt olvaslak titeket nálunk még annyira nem is vészes a helyzet, mert a legrosszabb esetbe is 4-5 nap van távol.

Nem tudom, hogy lehet bírni, mikor majd 2 hónapig nem is találkoztok...

Kicsit próbálom magam most összeszedni és végig gondolni, hogyan is fogunk ezután lenni...hiszen nekem is ott a munka ami nem egy könnyű feladat, konkrétan egy webáruházat és egy rendes boltot is vezetni kell. Mellette itt a háztartás, gyerek és két kutya...segítségem sajnos nincs...így eléggé magamra vagyok utalva...tényleg talán annyi a szerencsém, hogy a kislányom már nem olyan kicsi és viszonylag értelmesen megtudom vele beszéletni a dolgokat, viszont ő is csak gyerek és nem várhatok el tőle semmit sem, csak azt amit a korának megfelelően tudnia kell.

Jó lenne beszélgetni hasonló cipőben járókkal.

Arról hogy ti, hogyan oldjátok meg a mindennapokat! Nem akarom magam sajnáltatni vagy ilyesmi...eléggé talpraesettnek tartom magam ahhoz, hogy megoldjak mindent, csak érdekel, hogy nálatok hogyan zajlanak le ezek a dolgok...mind érzelmileg, mind fizikailag.

Nekem holnap este, vagy szombat hajnalban indul....

Még nem is tudom hogyan legyen...lebetegedett a kislányom:-( Légcső gyulladása van, állítólag ez járványszerű, nagyon sokan betegedtek meg. Köhög, folyik az orra....tegnap hőemelkedése volt, ma már szerencsére nem. Antibiotikumot szed, aminek egyáltalán nem örülök, de mit lehet tenni.... Nem nagyon haladok a karácsonyi dolgokkal:-(

Velem is előfordult már hasonló, pedig most gyakorlatilag a Férjem tart el minket, hiszen itthon vagyok egy pici babával...ennek ellenére hónapokig jártak a nyakamra, mert egyszer segítettem....

Egyébként is én azt mondom mindenkinek megvan a lehetősége,hogy heteket töltsön távol a családjától.

Az én Férjem sem azért dolgozik,hogy a szomszédnak jó legyen.....

Egyetértek veled,mi is szeretnénk mielőbb megoldani ezt a helyzetet.

Valóban vannak ilyen előítéletek, pedig a kamionos ismerőseim közül egyik sem ilyen. Másrészt, ha meghallják,hogy kamionos a Férjem, akkor azt gondolják kolbászból van még a kerítés is. Sajnos ma már nem keresnek olyan jól a kamionosok, mint régen.....

Szia Pampi!

Örülök, hogy írtál, hiszen ezidáig kizárólag mi, feleségek osztottuk meg tapasztalatainkat.

Nekem is van egy pici lányom és bizony én sem szeretném, ha Apuka nem lehetne ott, amikor a legnagyobb szükség van rá:-(

Szia Márti!

Közben én is léptem, de lassan fürdetés van, úgyhogy ismét mennem kell.

Szia: Annamária

Igen, ismerem a Reininget. Ott nem ritka még a 12 hét sem, persze, aki bevállalja.

Férjem cégének nincs magyar telephelye, kizárólag német érdekeltségű.

Ő saját személyautóval jár ki a német telephelyre.

Én még gyed-et kapok...na de az is 58 ezer..

Jövő augusztusban lesz a kislányom 2 éves, na onnantól kezdve meg ugye nekem is huszonezer lesz majd a gyes:-(

Nálunk 5-szörös túljelentkezés van a bölcsibe, esélyem sincs visszamenni dolgozni 2 éves korában, de még utána sem nagyon,hiszen én 6-18-ig dolgoztam és ilyen óvodai nyitvatartás nincs sehol:-(((

Én is kenegetem neki a gyógyszertári lidokainos zselével. Nekünk 8 van, bost bújnak ki a rágók:-(

Ő még nem rakja össze a szavakat, de már apa,cica,papagáj(ezt papaj-nak mondja),tessék(tete) és még nagyon sok mindent, persze egyelőre még nem jól ejti ki a szavakat. Egész nap be nem áll a szája.

Hogyan bírom? Elég változó....hol jobban,hol nagyon rosszul.

Első héten borzalmas, sokszor bőgök....utána próbálok nem ezen rágódni....3 hét után már ismét borzalmas a helyzet és ez így megy, amíg haza nem ér a Férjem.

Sajnos ő is nagyon rosszul viseli:-(

Te Férjed magyar cégnél dolgozik?