Jó vagyok én valamire? (beszélgetős fórum)

Mióta van ez így? Vagy miért most kezdett zavarni? Nem lehet, hogy a kamaszok kritikái tettek ilyen kritikussá magaddal szemben? Az ő szavaikat most nem kell minden esetben komolyan venni, nekik most semmi nem fog tetszeni amit a "felnőttek" csinálnak. :))

Valamiért akkor is úgy érzem, hogy túl kemény vagy magaddal szemben...

Igen, sok mindent csinálok, ez igaz. De semmiben sem vagyok IGAZÁN jó. Ezekben sem, amiket felsoroltál. Csak kapkodok összevissza hogy minden haladjon, minden kész legyen, de a végén minden ilyen összecsapott lesz, s a padló felpúposodik, a meszelés csíkos, a kert gyomos, gyors kis összedobott ebédeken élünk...olyan...minőségtelen minden. Én meg közben mégis szétszakadok már pedig semmi eredménye annak hogy estére holtfáradtan zuhanok ágyba.

Nem értem.

Rossz helyen van a fókusz. Arra figyelsz, mi nincs az életedben, nem arra mi mindened van. Létezik az a lelki állapot, amikor az ember a rosszra koncentrál, de olyan szigorú vagy magadhoz. Egyedül nevelsz két gyereket, dolgozol, háztartást vezetsz, házat újítgatsz, kertészkedsz, na már mennyi dolog. És lett egy párod is, aki minden bizonnyal szeret. :).

A hobbinak pedig nem az a lényege, hogy profi dolgokat készíts, arra ott az iparos, az a fontos, hogy élvezd, kikapcsoljon, feltöltsön. (ezt arra írom, hogy szerinted nem vagy ügyes a kézimunkákban).

Az pedig hogy másoknál mit tapasztalsz, csak a kirakat. A szomszéd füve mindig zöldebb, nem látsz a kulisszák mögé. A stepfordi feleségek a tv-ben léteznek csak. :)

35től éreztem változást, de akkoriban egyre jobban éreztem magam. Ehhez mondjuk hozzátett az is, hogy akkoriban váltam el, és ettől megkönnyebbült az életem bizonyos szempontból, viszont más szempontból meg sokkal nehezebb lett-több felelősség stb.

És 40 után meg elkezdtem agyalni ezen, amiről a fórum szól, és ez lassan teherként nyomja a vállamat. Vagy az lehet az oka, hogy a válásom óta nemigen haladtam egyről a kettőre, örülök ha a mindennapokat túléljük? Nincs sikerélményem, nincsenek eredményeim, semmi különlegesség, csak az átlagos napi dolgok. Nem bulizok, nem utazok, nincsenek hobbijaim.

Központi kérdésed:

"MIT AKAROK?"

Valamit csak akarsz, különben nem tennéd fel ezeket a kérdéseket! Azonban még te sem tudod! Ezeken kéne elmeditálnod!

Ha valamit AKARSZ, akkor nincs kérdés, csak tenni kell!

Mit szoktak AKARNI az emberek? Amitől boldogabbnak, teljesebbnek érzik magukat!

Lehet hogy a szívedre kéne hallgatnod?

Másik kérdésed:

"MIT TESZ BOLDOGGÁ?"

A klasszikus "életközép" 36 éves kor. Az életközépválság pedig általában 35-36 éves korban jelentkezik, ha nem tolódik ki a 40-es évekre.

(Ilyenkor jelentkeznek a komolyabb betegségek is!)

Bár 35-36 éves kortól van annyi élettapasztalata az embernek, hogy nem csak a rózsaszín szemüvegen keresztül látja a világot, hanem logikai, tapasztalati úton. Többnyire ez is "reccsenti" be!

Mik a kilátásai? Milyen a jövőképe? Milyen az önértékelése? Miben hisz? Mit akar? Ezek a kardinális kérdések!

Ha csak a múltjára hagyatkozik, az szívás! Itt kőkemény reálisan kell látni a dolgokat, különben soha nem jön ki belőle! Ez olyan, mint egy kanyargós, sötét labirintus, aminek nem tudni hogy hol a vége! A fénytől, a belátástól függ!

Na ilyet én is láttam már. A unokatesóm ilyen. Úgy szoktam mondani, a porszemek kétszer meggondolják hogy bemerészkedjenek-e a házába.

Mondjuk a lányai el is költöztek jó korán, jó messzire...

Nem tudom, ha en a konyhát heti egyszer porszívóznám, bokáig járnánk a morzsába, szöszbe. Tűzhelyet szintén napi szintén kell takarítani ha főzök, mosogató sosem fogy ki.

Mosnivaló szintén a fejemre nő. Száritógépem és egyéb luxusom nincs, így nyáron meg csak-csak, de ilyen nyirkos időben nem győzök mosni. Egy ágyneműcsere egy teli mosógép, s a hazban mindenhol száradó ruhák lógnak, vagy a mindenes fotelon halmozódnak a beszáradtak.

Valahogy olyan fejetlenül működik minden...

Gondolom az hogy az időbeosztáshoz is béna vagyok?

Vagy csak az hogy sokakhoz hasonlóan mire hazaesek munkából, ebédet készítek, gyerekekkel beszélgetek, mosok-teregetek, esetleg a kertben-udvaron dolgozok valamit...már késő este van.

Max ha nem alszok éjfélig, akkor belefér 1-2 óra takarítás, rendezgetés. De a kevés alvás egy idő után mindig kikezdi az egészségemet, ezt tapasztaltam mert próbáltam ilyen időbeosztást.

Sokszor hétvégén is melózok másodállásban, én intézem a bevásárlást, veteményest, s mellette a házat javítgatom.

Nem értem, hogy egy tiszta, rendezett otthon, házilag elkészített ételek, háztartásba besegítő férj és család, akik ráadásul nem is savanyú uborkák, miért egyértelműen látszat?

Ilyen alapon én mindenkiről azt gondolom, aki képtelen egy átlagos rendet tartani a lakásában, hogy koszos, trehány, igénytelen bunkó;)

De ez nem is egy lehetetlen, elképzelhetetlen szint. Ehhez nem kell állandóan robotolni!

A lényege a rendszer kialakítása és a rend fenntartása folyamatosan.

Én pl. mindig hetente egyszer takarítok, azaz pontosan 1 fél napot szánok arra, hogy a lakást oda és vissza kisikáljam, ami semmi extrából nem áll, csak porszívózás, mellékhelységek alapos takarítása, felmosás, mosás és minden elpakolása.

Ezután arra kell figyelni, hogy minden a helyén legyen, el legyen mosogatva, letörölgetve a konyhába, fürdőbe, illetve ha látod pl., hogy a mosdó poros, akkor kézmosás közben letörlöd a mosdót, stb.

Biztos hogy mindenhol csikorog valami.

De voltam nem egy olyan helyen vendégségben pl, ahol a ház csilivili tisztaságú volt, de mindenhol! A kaja pazar és nem rendelős hanem otthon készített. A háziasszony kedves, fitt, csinos és nyoma sincs rajta fáradtságnak pedig teljes munkaidőben dolgozik is. A gyerekek cukik és jólneveltek. Férj szorgos, jó apa, hűséges társ.

Akkor itt hogy csinálják?

Nem, ezt a szintet nem vágyom elérni mert úgy érzem ez annyi energiabefektetést igényel hogy bele is döglenék...de valahol félúton a mostani meg a leírtak között jó lenne létezni.

Én is azt látom a környezetemben, hogy mindenki olyan jól összehangolja a család, gyerekek, munka, háztartás, férj dolgot. Nekem ez nem megy, hiába igyekszem. De már nem is érdekel.. 😂

De basszus, hogy a fenébe csinálják..??!

Hát sorolhatnám a hibákat, amiket ma már nagyon másként tennék.

Egészségesek hála Istennek, de ez nem feltétlenül az én érdemem.

Régen írtam verseket...sokat. de ahhoz kellett egy lelkiállapot amit ugye ihletnek neveznek. Az meg valahol elveszett a mókuskerékben.

A sportolással szemezgetek. Akárha csak futás formában, hisz most mást nem is nagyon lehet. Érzem hogy jót tenne csak nem tudom elkezdeni. Vonzóbb az ágy egy nehéz nap után.

Nem a világot akarom megismerni hanem önmagamat!

Elmagyarázod miben látod ezt a kettősséget a karakterben? Ez érdekelne!

Nem érdekel, mit mondasz. Van két fiad.

Mindenki követhet el hibákat a gyereknevelésben, talán valamit te is hibáztál, ha a fiaid kritizálnak, de végeredményben mégis két egészséges kölökemberke, nem?

Nahát.

Van olyan kolléganőm, aki 43 évesen, 2 gyerek anyukájaként állt neki aktívan sportolni, és igazi bombanő lett belőle már pár hónap alatt is. Persze ez csak egy opció, de sajnos az, hogy a párod úgy szeret, ahogy vagy, az kissé kevés. Nagyon szép dolog, de elsősorban magadat kell, hogy úgy szeresd, és elfogadd, ahogy vagy.

Esetleg írni nem lenne kedved? Cikkeket, verseket, bármit....A fórumnyitó írásod alapján, amiben tök jól leírtad kb a semmit(bocsi, ha hülyén fogalmaztam), én úgy látom lenne hozzá tehetséged.🙂