Írjunk verset, a sorok vége összecsengjen:) (fórumjáték)
Enyészeté lesz a test és a lélek,
s amit akartunk , már kialudt fények
De a remény még mindig ármánykodik,
kupidóval nevetve szövetkezik!😉
Hazug minden férfi forma,
Még az is ki tegnap kezed fogta!
Mára mást szeret pedig fogadta,
Örökké hű lesz szívét más meg nem fogja!
Nézlek és nem félek
Hosszú évek óta figyellek,
és azt hiszem, hogy ismerlek,
néha csodállak, néha szégyellek,
néha több név mögé Téged képzellek.
Tudom ki vagy és ezt kevesen tudják,
pedig itt játszanak, de szemük becsukják,
ám én mindig érzem, ha Te is köztünk vagy,
hisz stílusod jellegzetes, árulkodó nyomot hagy.
Látod, ha nem kapkodsz, tudsz Te szépen is verselni,
de néha írásaid láttán, nem tudok mást, csak szenvedni.
Többször játszottunk, küldtél szíveket, szálló pici angyalkát,
s Te tudtad, hogy gyűlölöm, mégis küldtél sok fekete macskát.
Azt szeretnéd, mutassam meg magam a világnak,
pedig Nálad kevesen vannak akik jobban vigyáznak,
hogy felfedjék titkukat, ám néha még ők is hibáznak.
Bújj elő hát, s csodáld szépségét Te a nyíló virágnak!
Tudom szeretsz utazni, hisz megteheted,
és amit kívánsz, azt többnyire megveheted,
de még Neked sem teljesülhet minden álmod,
nem lesz Tiéd amire vágysz, bárhogy is kívánod.
Küldtél már Magadról jó pár képet,
hiszen tudod, tőlem nem kell félned,
és lehet, hogy én több sebből is vérzek,
de Téged mosolyogva nézlek és nem félek.
Miért van ennyi dühös ember?
Lassan mosolyogni nem mer
az,aki csak barátságos,
miért legyen bús,magányos?
Hidegek a reggelek,
Ősz lett!-szenvedek!
Napsütés nélkül nem megy
Életem ilyenkor megreked.
Borzongok,fázom,
madár az ágon
reszketve fázik,
szegény csak ázik.
Vetett ágyban pihenek
A tv meg egyre megy
Mutat ezt is, meg amazt
Mi érdekel, nézzed azt
Délután van,s már sötét,
beborult a magas ég,
szél szaggatja a fákat,
meg is vetem az ágyat.
Bús borongós november van,
Kedvem nincsen- Ez van!
Szél is tépi a hajamat,
Igy inkább nyomom az ágyamat!
Megjártam már ma a várost
Nem vettem én ma sem lángost
Csupa olaj, csupa csömör
Nem járt át a tömény gyönyör
Jó volt itt magamban,
Most lépek a konyhámba.
Főzök fimon ebédet,
Süt9k hozzá desszertet!
Hadar,nyökög,
gyakran röhög,
fűhöz-fához
kapkod s máshoz.
Cukorborsó fött húsi,
ez volt a mai vacsim.
Reggelig már nem eszek
Csak ha éhes leszek!
Pogácsát sütöttem,
a tepsit letettem,
kihült és kiszedtem,
de meg nem ehettem.
Egyetlen gyógyszerem,
A napnak melege!!
Mi lesz velem emberek?
Következő hónapok!!Szenvedek((
Csak nèzlek, és félek....
Làtom hogy úszik el melletted az élet.
Szemed csillog , de mélye titkokat rejt.
Fájdalmat , melyet szìved sosem felejt.
Bénító , visszatartó kezek húznak,
S nem értem ,mièrt nem engeded el múltat?
Fáj ìgy látnom téged, mert segíteni nem tudok.
Nem bízol ès nem hiszel, körül veszed magad a semmivel.
Értékesnek hitt tárgyak, melyekbe kapaszkodol
emlékek , szerelmek melyek csak szìnekben felsejlő illúziók.
Félelmek, kudarcok kisérték az életed,
de nem veszed észre, hogy
Démojaid még most is te magad eteted!
Annyi elfolytott düh és érzelem kavarog benned, mely kitörni vágyik s te nem hagyod!
Lelked mélyére rejted, hogy ne halld szavát,
Pedig a benne rejlő gyemek régóta szeretetèrt kiált.
Bocsájts meg mindenkinek ki bántott vagy elhagyott,
S őrìzd meg szìvedben a jó pillanatot.
Keserűséggel élni nagyon nehéz, és
Nem ezt a sorsot szánta az ég!
Az élet csodaszép, érezned kéne még!
Csodálni egy madarat vagy nyìló virágot,
Meglátni egy apróságban a világot.
Hinni abban hogy a szeretet,
Begyógyìt majd minden sebet.
Mutasd meg magad a világnak,
higgy magadban hisz sokan imádnak.
Emeld fel a fejed, ..... kérlek!
ne büntesd magad , mert az vétek!
Fáj a fejem!
Ó.Istenem,
hol a helyem?
Ma nem lelem!
Nincs ma jó kedvem
Elvitte a cica a nyelvem
Csendben vagyok rendre
Nyávognak a macskák helyettem!
Szebbet kérek,asszonyom!
Ez a cipő agyonnyom,
agyonszorít-így mondom,
s ronda is a lábamon.
Futárcégem sosem volt,
De a csöd megkóstolt!
Kritikákat zokon ne vedd!
Ki tud irjon jobbat,szebbet!
Rímfaragó maszek lettem,
kritikákat zokon vettem.
Azért járok ide,kérem,
csődbe ment a futárcégem.
Indián nyár ég veled,
Jövő évben is gyere!
Ma megéreztem,hogy vége,
El is ment a kedvem egy hétre!!
Adta,vette,teremtette,
a kisegér mind megette,
sajtot talált a konyhába,
az egészet megkajálta.
Indián nyár imádlak!
Napnak fényét vágytam!
Jövőhéten esőt várnak,
Én bizom még a "nyárba"!
Lovat adtak alája,
kinyílott a csipája,
óriási lett a szája,
el is illant a bája.
Hitel nem kell,
ráfáztam már,
mégegyszer nem
leszek szamár.
zúg az erdő
hull a levél
ebből a versből
ennyi elég
Megindult egy folyamat,
csináltatom fogamat,
aztán jön a többi még,
lépnem kellett volna rég.
Elengedik bizony kilépővel!
Aztán illik visszajönni idővel.
Jól esett a kávé a likörrel,
Kár,hogy többet nem ihattunk egy körrel!! :-))
Fontos egy jó barát,
ki vigyáz rám éveken át.
Ha rá gondolok szìvem megtelik,
kávéra hívom, ha munkájából elengedik.