Írjunk verset, a sorok vége összecsengjen:) (fórumjáték)

Szép dolog a barátság,

Meglelni azt ritkaság.

Vigyázzuk mint a tűz melegét,

Legyen valaki kinek megfogd a kezét!

Egyetért a jóval,

jól bánik a szóval,

spórol a sok sóval,

levest sok borsóval.

Alesandronak írom e sorokat,

évek öta több vagy mibt egy gondolat.

Ha gyötör az élet, mellette vigasz lekek,

Nincs a földön pasi kit jobban kedvelek.

egyetért

Nem ismerlek,de kedvellek,

várom mindig,hogy itt lellek,

helyretettél,egyszer,párszor,

tanítottál a világról.

Alessandronak

Reményt eldobni!!ne tedd!

Nélküle az ember elveszett!

Beteg vagy?-minden rendben lesz!

Reménytelenségnek ne engedj!

Én már nem várok semmit,

a Földi élettől kb. ugyanennyit,

itt voltam, de vissza nem jönnék,

inkább egy élhetőbb világba szöknék.

Milyen furcsa is az élet!

Hogy pörölnék?-ugyan minek?

Várom az én életemet,

szerelmetes gyermekemet!

Ne pöröljetek kedves játékosok,

Itt a hétvége inkább sportoljatok.

Szaladok én is az unokám után,

Minden érdekli mit a búcsús zsibvásár kínál.

Állatos vengélők-hallottál róla?

Állatok szaladnak,nem szól a nóta,

attól megriadnak,s van melyik harap,

a végén a szájukban marad a falat.

Vendég hogyha nem néz tévét,

bő nadrágban tölti ezt a hétvégét,

biztosan süti már a pogácsahegyeket,

közben vígan énekel, aztán meg bereked.

Lassan vége a hétnek,

szép hétvégét remélek.

Eső nem lesz-így mondták,

elég lesz egy bő nadrág.

Ha te itt vagy,

fényesebb az égen a csillag.

Kedvem lelem minden rìmben,

Helyed van itt bármely team-ben!

Jól estek e sorok nékem,

"amethyst" és kis vendégem!

Kértetek, hát még el nem megyek,

kedvet s reményt adva tovább verselek.

Ne ijesztgess,légyszíves,

Érted jönni érdemes.

Rímeidet kedvelem,

hiányod nem szeretem.

Alessandronak

Ha te elmèsz

Nekem végem,

Verseid a reménységem,

Játsz hát nekem, kérlek szépen!

Ha elmegyek,

már nem leszek,

keress a rímekben,

őrizz meg szívedben!

Most meg zuhog,

kutyám morog,

villám csattan,

migrént kaptam.

Vendég nem hisz a machóknak,

inkább fityiszt mutat a disznóknak,

halk, andalító zenén áhítozik a Palira,

ki nem madár, de ráharap néha a csalira.

Palimadár van egy pár,

ki machóként agitál,

"nem bánod meg!"-s somolyog,

hinni nekik rossz dolog.

De ki az a Pali? Szentég!

Kit áthozna andalogva vendég?

Csak nem 1 tanár, vagy 1 szamár?

Á, rájöttem mégis! Ő egy Palimadár! :)

Halk zene szól,

a kedvem jól

alakul, mert andalit,

áhitozom a Palit.

Hogy énvelem mi lenne,

ha ez a Föld megbillenne?

Biztos hogy leesnék én róla,

a kezemből meg kiesne a kóla. :)

Ősz van bizony,

hullanak a levelek,

szél zúg a fák alatt,

mi lehet Teveled?

Ne búslakodj vendég,

mert elmentek a fecskék,

majd megjönnek tavasszal,

addig félre a sok panasszal!

Tele van panasszal,

mert üres az asztal,

pénze nincs s munkája

landolt a kukába.

Őszre fordult az idő,

nedves már a háztető.

Reggelente már fázok,

lassan veszek kabátot.

Már két hete láttalak,

Képed gyűrőgetve,várlak!

Meddig bírom nem tudom,

A hétvégén azt hiszem utazok!

Csengjen a rím össze,

gondolkodom-jössz-e?

Hozol-e virágot,

vagy bajszodat rágod?

Mit akarok én,

Nem tudom még!

A barátom elront,

Ő aztán mindent megmond!