Introvertáltak érvényesülhetnek ebben a világban? (beszélgetés)

Köszönöm, de az elismerés nem engem illet: a NET-ről bányásztam. :)

Introvertáltnak tartom magamat.

Sorra visszaverem az engem esetlegesen érő támadásokat. A magatartásommal, a mérhetetlen munkahelyi teljesítményemmel kiköveteltem magamnak, hogy elismerjenek. S nemhogy nem piszkálnak (egy-két eltévedt főnöki beszólást leszámítva), hanem a kegyeimet keresik. S miért becsülnek meg? Azért, MERT ÉN MEGBECSÜLÖM MAGAMAT, a helyén kezelem a hibáimat és az erényeimet. Természetesen az utóbbiak vannak többségben. :D

Az utolsó mondatoddal tökéletesen egyetértek. Volt alkalmam megtapasztalni. Egyszer olyan munkakörbe raktak, ami ellen kézzel-lábbal tiltakoztam, hiába. Meg is lett az "eredmény": tízezer forintos hiány a kasszában 1993-ban! Az kb. annyi, mint most százezer. De mivel tudták, hogy "vétlen" vagyok, úgy sikálták el, hogy kiírtak 30 ezer Ft prémiumot, amiből persze egy fillért se láttam, de ennyi kellett a könyveléshez, hogy a közterhekkel helyreálljon a kassza.

Szóval nyugi, semmi nincs veszve. :)

Én is elég zárkózott vagyok,Rák lévén, páncélt viselek...De azért próbálom megtalálni az arany középutat...:)

A munkahelyem révén emberekkel foglalkozom.De ez nekem doszt elég. Otthon már nem vágyom társaságba,nem keresek baráti társaságot, elég a család nekem.

Nem szeretek középpontban lenni,és ezáltal, nem vagyok népszerű,szerintem.

A nagyszájú, nyitott,közvetlen törtető emberek nyilván jobban érvényesülnek minden téren...

De nem baj.Elég sokszínű a világ ,és mi emberek is...

Én szívesebben meghallgatom az embereket, mint beszéljek én, pl. magamról....

Ebből, amit most írtál sokkal inkább az jön át nekem, hogy te nem fogadod el az embereket magad körül. Te vagy az, aki legszívesebben mindenkit elkerülne, s közben azt gondolod és mondod, hogy téged nem fogadnak el sehol.

Ez a szegény én játszma.

Nálunk is volt egy ilyen lány, bárhová hívtuk mindenre nemet mondott. Egy idő elteltével megszoktuk, hogy még csak ebédelni sem jön velünk, nem hogy egyéb programokra és nem is hívtuk. Aztán visszahallottam, hogy kirekesztettük, észre sem vesszük, stb.

Szerintem akkor fogsz tudni ezen túllépni, ha nem a hasonlóak társaságát keresed, hogy egymást meggyőzhessétek arról, hogy milyen kegyetlen a világ és nektek úgysem terem babér, hanem ha apró lépésenként, de átlépsz a komfortzónádon.

Igen, értelek!

Akkor neked mindenképp valami olyan munkát kell végezned, ahol semmi kapcsolatod nincs másokkal. Vállalkozás és olyan szakmában, amiben jó vagy és tök egyedül elkészítesz valamit és odaadod valakinek, hogy adja el, stb.

A legtöbb munkahelyen emberekkel kell együtt dolgoznod és én mindenképp azt gondolom, hogy ez irányban kellene változtatnod magadon. Tudom, hogy mostanság megy a fúrás a legtöbb melóhelyen és ezért nehéz a kollégákban bízni, de meg kell próbálni, hogy boldogulni tudj...

Nem lustáztalak le, hanem valóban az önállótlanságod miatt kialakulható ellenszenvet mutattam be.

Ezt írtad:

"Sosem mondanák ki az emberek nyíltan, hogy emiatt bántanak. Inkább azt szokták mondani, hogy nem vagyok eléggé aktív, kezdeményező, csapatjátékos, vagy hogy nem megfelelő a hozzáállásom a dolgokhoz. Pedig megcsinálom a munkám és, amit kérnek tőlem. De igazuk van, tényleg nem vagyok kezdeményező és csapatjátékos. A mostani munkahelyemen is szenvedek emiatt minden nap, borzasztó. "

Én erre írtam, hogy én sem szeretném az ilyen kollégát. Még pedig azért, mert ő a semmiért venné fel a pénzét a többiek helyette dolgoznának.

Van lusta kollégám,ő akkor sem csinálja meg, ha megkérjük. Csak akkor hajlandó megmozdulni, ha főnök kéri valamire és neki is csak akkor ha épp el tudja valakinek játszani, hogy ő milyen készséges, stb. Kap is érte minden nap tőlünk, hiszen helyette dolgozunk.

Fogalmam sincs a készségeidről, a képeségeidről, így nem tudom, mire vagy alkalmas.

Nekem van egy testévrem, aki a kocka klasszik, nem nem jól, hanem nagyon pocsékul kommumikál, baráti kör nulla, és most IT részlegen piszok jól érzi magát és boldogulis. Meg van egy programozó apám, aki szreti a munkáját, de imád kommunikálni, és pofátlan, mint a piaci légy. Ezt azért írom szemléltetésnek, hogy azt lásd, az ember sokrétű.

Szerintem próbálgasd magad az érdeklődésikörödben, aztán valahol meglesz a heuréka.

Ok, nem lustázott le, csak azt írta, hogy ő sem kedvelne egy olyan munkatársat, aki után dolgozni kell, mert önállótlan, nem tud semmit megcsinálni, anélkül, hogy mondani kellene és, hogy takarítónőnek sem venne fel. Ebből következtettem csak, de hagyjuk is.

Te mit tennél a helyemben? Végülis ezért indítottam ezt a fórumot, hogy tanácsot kérjek tőletek. Adva van egy olyan ember, mint én, aki egy olyan munkakörben dolgozik, ahol nem lehet elbújva dolgozni, aktívnak kell lenni, csapatjátékosként részt vállalni a feladatokban. Ez ideig-óráig működik, meg tudom játszani magam, de már nagyon fárasztó és utálok bemenni dolgozni. Nyilvánvaló, hogy váltanom kellene, de egy ilyen személy szerinted milyen munkakörre lenne alkalmas? Ötleteket várok csak.

Szerinten kék irisz nem lustázott le, inkább az önállóságod vonta kéétségbe, amit nem kell magadra venni, mert itt csak pár hozzászólás alapján írunk véleményt.

Azt írtad, hogy szerinted a környetedet a hibás, mert tőled mást várnak. Te talán kedvesnek hiszed magad, de mások ezt a gondolatodat bizony megérezhetik. Ha meg teljesen átvered őket, sem vagy előbbre, mert benned csapódik le minden összeütköző érzés, amit cipelsz magaddal mindenhova.

Te összemosol dolgokat. Én nem egy helyen nem vettem részt a helyi társasági életben, de látták, ogy teszem a dolgom, vagy mikor épp kikapcsoltam, lekötöttem magam. Ezért soha nem lustáztak le. Ha nem csináltam meg a feladatom, akkor megkaptam ezt az értékelést, és igazuk is volt.

A visszatámadás értelmetlen, és ellent az eztán írt hozzászólásoddal. Ott azt írtad, még akkor is kedves vagy, ha az agyadra mennek. Most akkor melyik igaz?

Látod, ahogy Te is írod, az introvertált személyiség általában passzív. Én is pont ezt kapom meg mindig a munkahelyemen, hogy nem vagyok elég aktív, és ahogy mások is, ugyanúgy mint itt a Hoxán Kék írisz is, egyből azt szűrik ebből le, hogy én lusta vagyok, elkezdenek nem kedvelni, mert többet kell utánam dolgozni, ahogy Írisz is írta és azt mondják, hogy nem vagyok önálló, még takarítónőnek sem vennének fel. Kék írisz hozzászólása egy jó példa volt arra, ahogy az emberek az életben is hozzáállnak egy ilyen emberhez, mint én.

De még mielőtt ismét támadási felületet adnék nekik, nem azt mondom, hogy ők a hibásak azért, amilyen vagyok, de azért igen is ők, amiért éreztetik, hogy amilyen vagyok az nem jó, az nem elfogadható, ezen változtatni kell.

Azt mondom, hogy nem minden ember alkalmas minden munkakörre, van aki egyszerűen csak rossz helyen dolgozik, ettől még nem rossz ember.

Simán érvényesülhetnek, csak kisebb zajjal, mint az extrovertáltak. :)

Persze van egy kőkemény feltétele: képes legyen elfogadnia magát olyannak, amilyen.

Az érzelmileg stabil introvertált személyiség a következő tulajdonságokkal jellemezhető:

- passzív

- óvatos

- figyelmes

- önfegyelemmel rendelkezik,

- megbízható

- higgadt

- csendes

Az érzelmileg instabil introvertált pedig:

- békés

- pesszimista

- barátságtalan

- komoly

- rideg

- szeszélyes

- aggódó

- magának való

Te melyikbe sorolnád magad?

Szerintem nincs átjárás. Aki introvertált, az sose lesz extrovertált. (Fordítva talán lehetséges valamilyen trauma hatására.)

1. Soha ne hibáztasd magad semmiért! Az gyengít.

Ha úgy látod, hogy valamit nem úgy csinálsz, ahogy szerinted jó lenne, akkor változtass!

2. Semmire nem vagy alkalmatlan.

Fogalmazz pl. úgy, hogy ez nem az én pályám, más oldalról közelítem meg, vagy akár hogyan.

3. Ha valakinek ilyen az alapszemélyisége, nem tud rajta változtatni.

3/a. De, tud.

3/b. Szükséges változtatni?

4. Ha élvezed a munkád, akkor mi a kérdés?

Lehet, hogy úgy tűnt, hogy másban keresem a hibát, de valójában csak is magamat hibáztatom, hogy ilyen vagyok. A megoldás szerintem az én esetemben csakis az lehet, hogy szakmát váltok. Hidd el küzdöttem eleget, hogy végre legyen egy olyan munkahelyem ahol jól érzem magam és mások is elfogadnak.

Azt pedig, amit írtál, hogy nem vagyok önálló, nem tudhatod. Ha olyan a munka, amihez nem kellenek emberek, én szívesen robotolok, késő estig is akár, én vagyok az utolsó, aki feláll a számítógép elől, de ha már emberekkel együtt kell a munkát végezni, vagy mások segítsége is kell hozzá, akkor az nekem szenvedés és ott jön képbe az, hogy nem vagyok aktív, és egyszerűen alkalmatlan vagyok. Lehet, hogy butaság jelzőket aggatnom magamra, de hidd el, ha valakinek ilyen az alapszemélyisége, akkor nem tud rajta változtatni, hiába is akar. Áltathatja magát éveken keresztül, próbálkozhat, aztán kilyukad ott, ahol én, hogy most ráeszméltem, hogy nem akarom tovább ezt csinálni és megjátszani magam, végre élvezni szeretném a munkám és azt érezni, hogy jó vagyok benne. Ezzel pedig nem mást hibáztatok, hanem saját magamat, már rég ezt kellett volna csinálnom.

Megint másban keresed a hibát. Én csak leírtam őszintén, amit gondolok, de ettől függetlenül megértelek:)

Elég empatikus is vagyok, de olyanokkal nem tudok mit kezdeni, akik kifogásokat keresnek, ahelyett, hogy megoldást keresnének. És persze nem azzal kell megoldást találni, hogy jelzőket aggatunk magunkra.

Egy kolléganőm azt mondta, hogy ő antiszociális és nem tud emberekkel kommunikálni, nem tud pörögni munkában, stb. Eltelt néhány hónap és lám! még sem antiszociális:)

Pörög ezerrel, tök jó fej, jó a humora, van véleménye.

Tény, hogy vannak még mellette lelki problémáim is, ezt jól látod, de alapvetően, mint már írtam ez azért van, mert nem fogadták el sosem, hogy ilyen vagyok, vagy az is lehet, hogy én nem fogadom el.

Azt tudom, hogy nem megfelelő munkakörben dolgozom, nem vagyok alkalmas rá.

Nekem pont ez a véleményem:)

De ezzel az izolált szóval adtál neki egy ötletet. Ezentúl biztos ezt is beépíti majd az elképzelésében...

Hát örülök, hogy találtál valamit, amivel megmagyarázod a sikertelenségedet és gondolom a szó csengése és filingje is tetszik, de nem értem, hogy miért másokban keresed a problémát, miért akarod elhitetni másokkal és magaddal, hogy nem veled van a gond. Főleg ha már megtaláltad ezt a jó kis introvertál jellemet magadnak:)))))

Hány éves vagy? Miért lennél más mint a többiek? Te most különlegessé akarod tenni magad ezzel?

Jó lenne ha megráznád magad és célokat tűznél ki, hogy legyen miért dolgoznod, tanulnod és ne jelzőket aggass magadra. Ha ennyit foglalkoznál a munkáddal, akkor bizony nem mondanák, hogy nem vagy elég aktív és hidd el, nem azért mondják, hogy nem vagy elég aktív, mert nem akarják megmondani, hogy introvertált vagy, hanem azért, mert nem vagy aktív. Nekem kevés emberrel van gondom, de ha lenne egy olyan kollégám, aki csak azt képes megcsinálni, amit megmutatunk neki, és amit mondunk neki, hát én sem kedvelném. Ez már nem az ovi, ahol csak azt lehet/kell csinálni, amit az óvónéni mond. Felnőtt ember vagy, kell, hogy legyenek elképzeléseid és kell önállónak is lenned, mert így mások dolgoznak helyetted és persze ezt mások nehezen viselik, hiszen te a semmiért kapsz fizetést, mások meg dupla munkáért 1 fizetést.

Hogy milyen munka lenne jó neked? Fogalmam sincs, de olyan, amikhez kell kreativitás, kell önállóság, azt ne vállald el. Sajnos azt kell mondanom, hogy még takarítónőnek sem tudlak elképzelni, mert ugye ott is fontos az önálló munkavégzés és a legtöbb helyen nagyon fontos. Nem fognak azért alkalmazni egy embert, hogy neked megmondja, hogy most épp mit kellene csinálnod.

És igen, ahogy valaki írta már, nem a környezeted, hanem a szüleid tehetnek erről.Ők neveltek ilyenné, ha neked nem tetszik, akkor változtass.

Te kipécéztél magadnak egy szót, és a lelki bajod azzal akarod takargatni. Az emberi lélek sokkal többrétű annál amit leírsz.

Komoly egyszemélyes munkánál a kutya nem nézi, hogy hányszor mentél ki pletykálni, azt nézik, mit adtál le. Ha össze kell dolgozni, akkor össze kell dolgozni, de neked ez nehezedre esik, nem neked való az a munka. A felszínes csacsogás azért kell, hogy kiismerjük, a másik hogy gondolkodik, és így jobban tudjuk a saját gondolatainkat átvinni. Izoláltan nem lehet jól összedolgozni, és egy cég vagy részleg egy csapat, mert közös a cél.