Indigó felnőttek! Kérlek írj, ha tudod magadról, hogy az vagy, de akkor is, ha még csak gyanakszol! (beszélgetés)

Emlékszel Jézus szavaira?

"MUSTÁRMAGNYI HIT" (Biblia)

Ha nincs meg, olvasd el, vagy olvasd el újra!

Végső soron ezzel szemlélteti, hogy mekkora az ember hite (elsősorban önmagában), akár a végtelenségig...

Talán erre mondják hogy: NEM SZÍVBAJOS!

Akinek van önbizalma vagy hite, az sem szívbajos! Megteszi, elfogadja, megkéri, amit meg kell! Nincs benne félelem!

FÉL-ELEM (tehát nem EGÉSZ-SÉGES)

Akartam mondani, hogy nekem meg pont a fordítottja szokott történni!

Egyszerűen kihullanak mellőlem pár nap, hét, hónap után a nagyon összeférhetetlen emberek. Persze velük is próbálom megtalálni a közös hangot ettől függetlenül. Akármennyire nem vagyok (esetleg) szimpatikus, ha visszatámadok, azzal felületet adok neki, hogy kirobbanjon. És akkor lesz indok arra, hogy folyamatosan sorozzon engem. De kedvességgel talán még át is formálom, meg is szelídítem őt. Nem egy ilyen eset volt.

Szóval ettől függetlenül kihullanak mellőlem.

Szóval ez az egész az önértékelés (önkép) függvényében változik. Minél kedvesebb vagy önmagadhoz, annál jobban megengeded, hogy JÓ dolgok történjenek veled. Ha kihullott egy ember akit kedveltél, akkor nem érezted magad elég jónak ahhoz, hogy ezt a kapcsolatot élvezni tudjad, a szeretet függvényében. Így hát tudat alatt elment az életedből. "Nem akartad" végső soron!

Ahogy változik az önkép (a jó irányba), annál jobban megengeded a JÓT önmagadnak és már nincs rejtett bűntudatod (netán szégyened) miatta. És ekkor már, mivel tudatosan is a jót akarod (persze ez tudatos, minőségi akarás) ezért megengeded magadnak, hogy normális körülményeid legyenek és a hozzád méltatlanok elhagyják a személyes szférádat.

Így megy ez. Én már nagyon régóta benne vagyok.

Például borzasztóan taszítom az alacsonyabb rendűt. Mindent ami tudatlan, koszos, büdös, trágár, becstelen stb...

Már-már komikus hogy miket ki nem találnak, hogy ne kelljen az én körömben együtt lenni. Menekülnek, ha csak meglátnak.

Végső soron energialapú minden kontaktus. Az energiaminőség függvényében alakul ki a vonzás vagy taszítás. Ez persze rengeteg információt hordoz, aki olvasni tud belőle. Ez a "vonzás törvénye", ha úgy tetszik.

Nem pont ilyenekre gondoltam,

A mennyország létezik - Egy idegsebész tapasztalatai a túlvilágról

Dr. Alexander Eben

hanem ilyesmire, na ez egy baromi jo könyv

Szia!

Én mondhatni mára eléggé elmélyültem benne, de mennyi szitu és beigazolódott tény kellett, hogy felismerjem. Igen, azok a sorozatos véletlenek, ami már szinte zavarba ejtő. Akkor vált csak nagyon gyanússá, amikor nagyim kérdezett vmit, de én a pillanat előtt pont arról elmélkedtem és 2mp múlva visszahallottam tőle a saját gondolatomat szavak formájában szóról szóra, ez az ami mellett az ember már nem tud elmenni, nem is hoztam szóba, lélegzetem is elakadt, bár most esik le, hogy miért olyan rendszertelen a légzésem.

Sokminden lenne, vagyis van, csak már az van, ahogy szó volt róla visszább, hogy az ember nem is beszél róla és én nem azért nem fogok most, mert olyan vagyok, mint ők, csak félek valakiben kárt okozna, privátban lehet rola szó.

Finoman bánjatok a megismeréssel, vagyis magatokkat nagyon finoman bánjatok, másként fogalmazva, ha valamit el szeretnél érni, csak szó szerint lazíts, érezd ahogyan elengednek az izmaid mindenhol a testben és kezd el elképzelni és nem pedig mereven akarni a dolgokat, a képzelet és a vágyak beteljesülnek, tégy vele próbát, később felismered már azt az tudatállapotot, amiben teremtesz.

Minden jót!

Azért nem jövünk rá a TUDAT működésére, mert születésünktől kezdve megpróbálták programozni, ezáltal elfedték a valóságunkat. Aztán már mi is elhittük hogy ez így működik, és szorgosan folytattuk tovább, amit mások elkezdtek. Ezek azok a hagymarétegek, amiket ha lehántunk, OTT A VALÓSÁG! Azt is mondhatnánk, hogy a nagy SEMMI! De a semmi is VALAMI, mert ha nem így lenne, akkor nem tudnánk kimondani. Egyszóval valami eltakarja a valóságot és ezeket a rétegeket le kell hántani.

Minél több hagymaréteg van lehántva, annál többet látok meg magamból, másokból és az életből.

Ezt sokan nem értik, pedig így van! Csak utólag realizálódik, hogy amit Jóska mondott nekem 2-10 évvel ezelőtt, az beigazolódott! Miért??? Mert Ő látta azt, amit én nem!

Tehát milyen letisztultsága van a tudatnak! Csak ez számít!

Hullámzik -e a víz, vagy olyan mint a tiszta tükör! Ha olyan mint a tükör, akkor meglátod benne saját magadat, a fákat, a Holdat, stb. ...

Van egy olyan mondás, hogy ha valaki vállalja a FELELŐSSÉGET a saját életéért, akkor már ÚTJA van és nem "SORSA"! Persze az úton lévőnek is lehet sorsa, csak más értelemben. A "sors" többnyire akkor nyilvánul meg, amikor az ember nem jön rá, hogy ura a saját életének. Amikor a körülmények rabja. Hozzáteszem, idáig nagyon nehéz eljutni a mai világban! De aki nem tanul meg "harcolni", abból soha nem lesz jó "katona"!

"Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál."

Enélkül nem megy!

Az ember legnagyobb félelme, hogy SZABAD MINT A MADÁR, övé a FELELŐSSÉG, ő a FŐNÖK minden megnyilvánulásában! Onnantól kezdve 99.9%-ban (és lehet hogy túl engedékeny voltam) nem tudja áthárítani a felelősséget másokra! Nem tud "bűnbakot" keresni, nem tudja másokra pakolni a sérelmeit, ami önnön hibájából következett be.

Mindig megvédheti (megvédhetné) magát! Mindig kiállhat (kiállhatna) önmagáért, de nem teszi!

Helyette felemeli a kezét és azt mondja:

"GYENGE VAGYOK ÉS TEHETETLEN, A MÁSIK AZ ERŐSEBB!"

És behódol! Persze a másik mindig csúnya, rossz és gonosz! Ő sose! Ő csak egy "áldozat"!

Így működik nagy általánosságban az emberi psziché. Mi magunk vagyunk a börtön, a cella, a fegyőr és a börtönkulcs, EGY SZEMÉLYBEN!

:) :(