Indigó felnőttek! Kérlek írj, ha tudod magadról, hogy az vagy, de akkor is, ha még csak gyanakszol! (beszélgetős fórum)
Valószínűleg nem nagyon kapsz már majd Koobe-ot, de akkor Kindle!
Kérheted wifi nélkül is (Minek az?), akkor olcsóbb. Az eladó segít! Extrák nem kellenek, csak sima olvasó, lámpa meg esetleg zene.
Most már sajnos minden fityfene van rajta, így drágább. Elég egy alapgép. Csak kérj segítséget hogy melyik az!
Még egy nagyon fontos dolog!
A tok!
Nehogy speciális ebook tokot vegyél, mert inged-gatyád rámegy!
Vegyél egy sima, szivacsos tablet tokot, csak próbáld bele! A Tesco is gyártja, de van a Gerilla, én azt nagyon szeretem! A lényeg, hogy ütésálló legyen! Így néznek ki:
De van olyan, amibe csak a sarkait kell belehúzni! Na azt kerülni kell! Egyrészt drága, másrészt nem véd teljesen (porosodik, elázik), harmadrészt kicsúszhat belőle az olvasó!
Sőt! Még a számítógépeden előre megnézheted, hogy egyáltalán érdemes -e feltölteni az ebookra a könyvet! :)
Így van! Bármikor másolható, törölhető! Csak a készüléket kell megvenni.
Digitalizált, fotó alapú könyvet is tudsz rajta olvasni! De a legjobb az eredeti, gépelt e-könyv.
Nekem van és biztosíthatom hogy nem fárasztja a szemet.
E-INK (elektronikus tinta) technológia:
"Emellett kézre eső kezelő felületének segítségével úgy olvashatja e-könyveit, mint egy papír könyvet."
Az ebook olvasó nem fárasztja a szemet, mert úgy van kialakítva, mintha nyomtatott papírlapot olvasnál. Kifejezetten pihenteti a szemet, de az okosteló már nem. Menj be egy boltba, próbáld ki.
Ha mégis vennél ebook olvasót, akkor én nem a hagyományos nappalit ajánlom, hanem az éjszakait, mert az este is megvilágítja a szöveget. Kicsivel drágább. Persze lehet venni a nappalihoz csiptető olvasólámpát és akkor este is megvilágítja.
Olyan 20-30 ezer forint körül vannak az ebookok.
Én a "Koobe" (fordítva: ebook) és a "Kindle" márkát javaslom.
A "Koobe" gyárilag felpakol egy csomó könyvet rá, amit nem kell külön beszerezni, ráadásul értékes könyveket, kötelező irodalmat, stb...
Ezeket le lehet törölni vagy pluszban még másolni rá, ha a kapacitás engedi.
Ha nem engedi, akkor veszel még egy 8 vagy 16 gigás micro SD kártyát hozzá, amire aztán bőven fér könyv. Véleményem szerint elég a 8 gigás, mert annyit úgysem olvasol egyszerre.
Még egy előny, hogy párhuzamosan olvashatsz rajta könyveket, mert ha be is zársz egyet, meg fogja jegyezni hogy hol tartottál, így újra visszatérhetsz rá.
Szóval jó dolog. Egyedül a lapozás és a nagyítás egy kicsit lassú, macerás dolog.
Zenét is hallgathatsz rajta és az időt is jelzi, de ez alap.
Ha egyszer feltöltötted, nagyon lassan merül le, mert nagyon kevés energiát használ. Egyedül akkor merül igazán, ha megy rajta a zene. Amúgy csak a lapozás, nagyítás veszi el a szuflát tőle, semmi egyéb. Esetleg a világítás, ha van rajta.
Bármilyen könyvet (általában PDF formátumban) feltölthetsz rá az internetről, mappákba rendezheted témák, kategóriák szerint. Rendszerint egy USB kábelt adnak hozzá, ami egyszerre a töltő és az átjátszó kábel is.
Olyan szempontból megéri, hogy a neten egy csomó könyv van, és ha letöltöd majd felmásolod, akkor nem kell könyvesboltokba járni, pénzt költeni. Szinte egy egész könyvesbolt lesz a kütyüdön.
Amúgy, akinek a papír jön be, az úgyis meg fogja venni a könyvesboltban, szóval ezzel nincs baj.
És az a legszebb, hogy ezt nem tudatosan csináltam. Így alakult. Egy megérzésre hagyatkozva kiszúrtam magamnak a hölgyet, csak úgy, hogy ő alig nézett rám eleinte, amíg nem költöztem be hozzá, mindig a papírhalom mögött ült és dolgozott. Azóta meg...ajjaj, néha rá sem lehet ismerni :) ezt mások is mondták. Hogy azóta, amióta ott vagyok, "hogy kinyílt a csipája" :) nagyon helyesen.
Az előző munkahelyemen a közvetlen főnököm volt flúgos. Türelmetlen, utasítgató, lejáratós. Amikor igazságtalan volt velem, keményen tiltakoztam, és ha kellett, vitáztam :) nem dicsért soha, szóval nem volt jó. Egyszer csúnyán beszólt, akkor pályáztam ide, ahol most vagyok. Ide pillanatok alatt felvettek, majd bejelentettem neki, hogy felmondok. Nagyon maga alatt volt, nekem nem mondta a szemembe, de vissza hallottam, hogy nem akarja, hogy elmenjek stb.
A búcsúztatómon nem is volt ott.
Felvettek egy csajt a helyemre, aki még mindig ott van. A volt főnök azóta vele nagyon türelmes, nincs semmi csesztetés, nem is akar elmenni a csaj.
Egy másik kolleganő viszont szintén otthagyta ezt a főnököt, utánam egy hónappal, kapott ugyanazon a munkahelyen egy másik lehetőséget.
Az ember jobb esetben ráérez, hol mi a feladata, de szerintem a legjobb ösztönösen cselekedni, én legalábbis sosem bántam meg egy döntésemet sem, és mindig az érzéseimre hagyatkoztam.
Úgy látom a saját életemet, hogy mindenhova (munkahelyre, lakóhelyre) valamiféle céllal kerülök, amit akkor még nem látok, amikor elkezdek arra sodródni. Persze, tudatos döntés eredményeképpen kerülök arra, de úgy tudatos, hogy alakul egy olyan élethelyzet, amikor váltanom, változtatnom kell valami esemény vagy események sorozata miatt, és éppen akkor jön a bizonyos lehetőség, amit azonnal meg kell ragadni.
És ahol ilyen fajta küldetésem van, oda pillanatok alatt oda kerülök. Majd megfigyeltem, illetve mások visszajelzései alapján észrevettem, hogy ahol megfordultam, ott valaki vagy valami gyökeresen megváltozik. Mert alakul egy helyzet, amiben én önmagamat adva kimondom a gondolataimat és meglépem, amit ösztöneim szerint meg kell lépnem, és ez másra, másokra hosszú távon olyan hatással van, hogy gyökeresen megváltoznak.
Pl. a jelenlegi munkahelyemre hirtelen felindulásból jelentkeztem, mert elegem lett az előzőből. Teljesen véletlenül lett egy szobatársam, akiről azt mondták, soha senkivel nem beszél, be van gubózva, és magába van fordulva. Valahogy nekem annyira szimpatikus volt, hogy amikor adódott egy lehetőség, kértem, ülhessek vele egy irodában. Sikerült. Pedig előtte egy szót nem beszéltünk.
Aztán megkértem, így a munkám elején foglalkozzon már ő a felkészítésemmel, és ezt megbeszéltem a főnökömmel is. A hölgy azóta - mások szerint - gyökeresen megváltozott. Kinyílt, beszédes lett, elmondja a véleményét, képviseli a saját álláspontját és sokat nevetünk. Azt gondolom, már ez is egy eredmény. Most újra érzem, mennem kell máshova (néhány éve már itt vagyok), de már ezért megérte.
Elfárad bizony. A fiatalok is meg tudnák számolni mindkét kezükön, hogy hányszor jutott eszükbe meghalni. Mintha tényleg éreznék, hogy a halállal egy csomó nyűgtől megszabadulnak.
Önmagában az élet egy ajándék, de ha nem abban a közegben zajlik, ami eredeti rendeltetése (szeretet, béke, öröm, bölcsesség, szabadság, stb.), akkor maga a pokol, és hamar kifárad benne az ember.
Összességébe véve, ahogy finomodik, tisztul az életminőség, annál inkább lefarol róla az, ami nem odavaló. Ez nem azt jelenti, hogy nem lesznek kihívások, de a nem odaillők megmaradnak egy alacsonyabb szinten, a saját szférájukban.
Ez a "kutyaugatás nem hallatszik fel a mennyországig" típusú történet.
Te a pozitívat keresed, ők a negatívat. És mindenki megkapja, ami neki jár.
Én nem azt mondom hogy nem kell ápolni az ilyen emberekkel a kapcsolatot. Nagyon is jóban kell velük lenni, egyrészt azért, mert ezáltal tanítod, szelídíted őket. A legtöbbjük azért negatív, mert szeretethiányban szenved és pont ez a bajuk. Ilyenkor nem ütni kell őket, hanem simogatni, persze jelképesen. Tehát ha ütni próbál, akkor rávezeted arra, hogy te nem vagy az ellensége, de ezt legjobban a magatartásoddal bizonyítod. Így szépen lassan megtanítod, hogy nálad ne támadjon védekezésül. Ugyanis a legnagyobb baj az, hogy sem önmagában nem bízik, se másokban, ezért "csípőből tüzel", ahogy szokták mondani. Neki van a legnagyobb szüksége a megértésre (hogy mások megértsék őt), de a társadalom nem így működik. Az bosszúra, bosszúval válaszol. És ezzel csak növeli a szenvedést.
Viszont van az a pont, amikor magára kell hagyni az ilyen embert. Amikor már teljesen összeférhetetlen, amikor már "reménytelenül" csökönyös, akkor már nem tudsz rajta segíteni. Magára kell hagyni, egyes egyedül!
Ha több sebből vérzik, mert megsebezte magát, akkor be kell kötözni, akkor a tények megmutatták hogy buta volt.
További ajánlott fórumok:
- Pszichés betegségeimmel nehéz élnem a felnőttek életét 44 évesen. Sokat szenved a lelkem. Fel sem növök talán soha?
- Az amerikaiak miért a 18-21 éveseket küldték a háborúba meghalni? Miért nem a felnőtteket?
- Mini felnőttek? Olyan ruhában járatnak csecsemőket mint ahogyan felnőttek öltöznek
- A felnőttek világa
- Csinálnak valahol felnőtteknek anyagcsere genetika vizsgálatot?
- Indigó Felnőttek Klubja