Indigó felnőttek! Kérlek írj, ha tudod magadról, hogy az vagy, de akkor is, ha még csak gyanakszol! (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Csak most vettem észre ezt a topicot... itt is egy indigó. 89-es születésű vagyok, gyerekkoromban cserfes szájú, hiperaktív kölyök voltam, aki nem tűrte, ha megmondják neki, mit lehet és mit nem, de ha elmagyaráztak valamit, hajlandó voltam megérteni és elfogadni(ha volt értelme). Mindig középpontban akartam lenni, rajzoltam, énekeltem, táncoltam, zongoráztam, szavalóversenyeket nyertem. Gyerekkoromban éjszakánként nem tudtam elaludni, mert a végtelen fogalmán és a halál utáni életen gondolkodtam, és nagyon frusztrált, hogy képtelen vagyok a kis emberi agyammal felfogni ezeket. Sokszor éreztem magam különcnek, és mások is annak tartottak. Láttam szellemeket és az aurát is. Valamint egyszer hallottam is, ahogy anyukám arról beszélget valakivel, hogy valószinűleg indigó gyerek vagyok.

Később tisztultak le bennem bizonyos dolgok, fokozatosan, elég hamar a spiritualitás felé fordultam. Voltak zsákutcák is, de közben rengeteget fejlődtem és tudtam meg magamról és a világ működéséről. Felnőttként hajlamos vagyok a depresszióra, dühkitörésekre, mert ugye engem senki se ért meg. Próbálom elmagyarázni azokat a dolgokat, amik nekem teljesen tiszták és ésszerűek, de olyan, mintha kínaiul beszélnék... és ez mindig rettentően feldühít, mert nem értem, miért nem értenek mások olyan egyszerű dolgokat. Nagyon könnyen elérzékenyülök, túl sok az empátiám...képes vagyok zokogni minden elhagyott kiskutyás, éhező gyerekes reklámon/filmen, és fizikai fájdalmat érzek olyankor, amikor olyan hírt látok, amiben ártatlanok szenvednek igazságtalanul mások gonoszsága és tudatlansága miatt. Bűntudatom van minden egyes alkalommal, amikor visszautasítok egy kéregetőt...pedig tudom, hogy nem adhatok mind a 15-nek pénzt, aki megállít egy nap.

Hogy őszinte legyek, inkább átoknak érzem az "indigóságomat". Úgy érzem, túl korán jöttem, mert kész kínlódás így tudni és érezni egy ilyen világban. Sokszor azt kívánom, bárcsak normális lennék, és akkor nem mardosna ennyi fájdalom olyan dolgok miatt, amiken nem változtathatok. Ti szoktatok így érezni? Sikerült valahogy leküzdeni ezt?

Sziasztok!

Én is indigó vagyok. Néhány éve tudom, előtte nem is tudtam, hogy mi az.

Lele leírása is nagyon illik rám. Sajnos a negatív része is.

Unom az ittlétet, mint Inf3rno is, ahogy írta. Ha választani lehetne, h maradjak v menjek, hát nem kéne sokat gondolkozni.

üdv

Szóval még ha nem is vagy biztos a mivoltodban, elindultál egy olyan úton, amely példaértékű és dicsőséges. Tiszteletet érdemelsz a hozzáállásodért az élővilághoz és talán te leszel az, aki kitapos egy ösvényt az embereknek az erdők szívébe, melyet követhetnek később. :)

Ha van egy elképzelésed, nem szabad hagynod elveszni, ki kell tárnod azt. Meg kell mutatnod a világnak és a világ alatt nem a pénzhajhász cégekre gondolok, akik reklámoznák az ötleted, hanem az emberekre, akiknek a szívüket melengetné meg a szavaid. Sajnos ez a legnehezebb. Azt a rengeteg érzést és álmot, mely bennünket segítenek, leírni az embereknek előadható formában... Viszont ha dolgozol vele és valóra váltod azt, már nem éltél hiába. :) Létrehoztál valamit, amit magaddal vihetsz az égbe.

Az Indigósság erről szól. Célokkal jövünk a világra az emberiség megsegítésének az érdekében. Hazudnék, ha azt mondanám jó vagy könnyű. Egy Indigó rettentően erős hittel rendelkezik. Nem tudjuk, de érezzük, hogy nem ide tartozunk, így sűrűn érzünk honvágyat. Főleg, ha az álmaink hazavezetnek. Fájdalmas ilyenkor felkelni. Felnézel az égre és tudod, hogy van egy Úr, akit szolgálsz azzal, hogy létezel ezen a földön. Ez erőt ad. Erőt ad a hétköznapokhoz, erőt ad, hogy elviseld azt a rengeteg fájdalmat, ami itt ér és erőt ad, hogy a csalódások után még önzetlenül tudj szeretni.

Az én céljaim számomra egyértelműek még ha kivitelezhetetlenek is momentán. Szeretném a világot olyanná formálni, ahol a morális értékeikért élnek az emberek, nem a pénzükért. Szeretnék egy olyan világot, ahol az ember megtapasztalja milyen érzés a lelkét viszont látni az álmaiban és hű maradni ahhoz, mely rossz nem lehet csak Tiszta. Szeretnék helyrehozni mindent, amit itt tönkretettek azáltal, hogy mindenféle rendszereket hoztak létre az ember megfigyelésére és korlátozására. Szeretnék egy olyan világot, ahol annak élhetünk, aminek kell. Képzeljünk, gondoljunk, kreáljunk, anélkül, hogy aggódnunk kellene bármiért is. Az emberiségnek meg kell értenie, hogy hatalmas erőre tettünk szert azáltal, hogy gondolkodunk és ezt az erőt arra kéne fordítanunk, hogy jobbá tegyük a Planétánkat azáltal, hogy őrzőivé válunk ennek a bolygónak, nem pedig élősködőivé. Vigyáznunk kéne, nem pedig pusztítanunk.

Nagy szavak, még nagyobb célok, de ha nem is sikerül, tudom hogy helyesen éltem, hiszen hű maradtam a lelkemhez, az ösztöneimhez és hiszen, hogy ennek így kell lennie.

Sose az átlaghoz mérj, mert ha van valami, amivel semmi sincs rendben, az az emberekben a mentalitás. :) Az átlag nem több egy képmutató valaminél, ami elfelejtett élni. Elfelejtette mi az, ami fontos és számít. Az Univerzumunk, a minket körülvevő természet, az érzéseink, álmok... Annyi csodát rejtenek még és néha úgy tűnik senkit nem érdekel. Hogyan is érdekelhetne bárkit is a mai világban.

Szeretnék még többet írni, de sajnos az időm nem engedi. Befejezem a mondandóm, amint hazaértem.

A lényeg, hogy nem fognak hülyének nézni, mert szeretnél változtatni. :) Viszont a leírtak alapján azt kell mondanom, tényleg nem vagy normális. Illetve nem tartozol ahhoz a közeghez, amit normálisnak titulálnak. Több lakozik benned! :)

Sziasztok!

Nem tudom miért, de megragadott a cím, idejöttem, érdekes volt, utána olvastam. Nem tudom, van-e közöm az indigósághoz, de abban biztos vagyok, hogy valami velem "nincs rendben". Legalábbis ahhoz mérten, hogy milyen az átlag. De valahogy még ettől az indigóságtól is különbözöm kicsit.

Világmegváltó tervek...egész konkrét elképzeléseim vannak arra nézve, hogy hogyan tehetném jobbá a világot, és még magamra is vállalnám az egész melót. De... Hogy fejezzem ki magam. Ez az általam alkotott "világ megváltás" nem minden embernek hozna pozitív jövőt.

Úgy érzem, segítenék az embereken, nagyon szívesen, de mégis, megválogatnám, hogy ki érdemli meg.

Ha valakinek valamilyen problémája van, nagyon át tudom érezni, rossz, nagyon segítenék...de csak akkor, ha olyannak ítélem meg.

Bizonytalan vagyok az emberekkel. Mert úgy érzem, hogy tl sok közöttük a rossz, a "nem megfelelő". De nem tudom mire nem felelnek meg.

Ellenben a növényekkel, állatokkal kivétel nélkül pozitív a hozzáállásom. Az állatokkal különösen jól ki is jövök. Olyan, mintha hasonló lennék, mint az indigó emberek, csak nem az emberekre, hanem inkább a természetre koncentrálva. Létezik ilyen, vagy totál hülye vagyok?

Pici kori emlékeim is vannak, amiket elmondtam anyumnak, emlékezett rá, és nem értette, hogy én hogy tudhatok róla, mikor még olyan kicsi voltam..

MIndig úgy éreztem, hogy valami dolgom van itt, hogy nem lehet értelmetlen a létem, valami feladatom van. De nem tudom, hogy mi. Csak az rajzolódott ki bennem egyre jobban, hogy a világnak változnia kell, mert nem jó, ahogy most van, és nem jó irányba halad.

Lehet, hogy most tök hülyeségeket írtam, és elmebetegnek fogtok nézni..De már tényleg érdekel, és az itt olvasottak felkeltették az érdeklődésem. Gondoltam megírom az én fura dolgaimat.. Üdv.

Indigó gyermekek?:) Egy prófécia szerint ők az úgynevezett "fénymunkások" vagy "öreg lelkek".

Elviekben minden ember esélyekkel születik e "szabad" világba. Esélyt kapnak arra, hogy lássanak, tapasztaljanak, megérthessék az Univerzumuk működését. Viszont ezt a szabadságot az emberiség teljesen rossz irányba terelte. Mindenféle rendszereket kialakítva, maguk körül, ezzel lehetetlenítve el másokat attól, hogy egyszer megértsék, az élet lehet más. Az állandó háborúkkal, a rengeteg rosszal és minden mással, nem vesszük észre, de a planétánkat pusztítjuk el. Az anyabolygót, amelyen élünk. Ezzel együtt Isten gyermekeit is, akiket ő annyira szeret.

Az Indigó prófécia szerint az Indigó gyermekek dolga volna, hogy elősegítsék az emberiség fejlődését és elindítsák azt egy új, virágzó ösvényen.

Az Indigó gyermekeket úgynevezett intuitív megérzések segítik a munkáikban. Elég nehéz volna leírni mit is jelent ez. Gyakorlatilag érzések, amelyekből előre tudjuk, mi és hogyan történik meg. Mintha egyszer már lezajlott volna minden előttünk és a lelkünk erősen visszaemlékezne rá. :) Ezért is az "öreg lelkek" elnevezés. Úgy vélik, hogy az Indigó lelke sokat látott már, megélt pár életet. Talán ezért is van most itt. Nehéz volna leírni mit is takar mindez, egyszerűen csak tudunk dolgokat és kész. :)

Egy Indigó gyermekkel ezért is nehéz. A lelke tombol a vágytól, hogy mihamarabb neki láthasson a feladatának és a gyermek nem érti még, hogy mi és miért történik vele. Ezért, ha nem adjuk meg a kellő figyelmet, elég rossz útra lehet terelni őket. A legrosszabb, ami érheti őket, hogy visszatérnek oda, ahonnan jöttek. :/ Bizony ilyen is van. Az Indigó gyermekek hajlamosak a depresszióra. Ilyenkor nem csak szomorúságot érez egy Indigó, de erős honvágyat is. Érzi, hogy van egy Haza, ahová elbújhat attól a sok rossztól, amelyet itt tapasztalt.

Eszméletlenül röviden ezt jelenti az Indigó gyermek. :)

Kedves Hope!

Sajnos rengetegen gondolják azt hamisan, hogy Indigók. Viszont nem szabad hagynia, hogy ez megtévessze önt! Vannak olyanok, mint maga, vannak akik gondolnak, éreznek és látnak, vannak még olyanok, mint ön is! :) A remény hal meg utoljára Dóra!

Szia Váltsuk meg a Világot! :)

Cuki kis indigó vagy. Egy igazi a harcos fajtából. Az a helyzet, hogy már csak a tudatosságod puszta létezése a környezetedben is hatással van a többiekre. Néha semmi drasztikusat nem kell tenni, csak élni az életed. A megfelelő emberek úgyis megtalálnak és a feladataid is.

Kitartás

Sz

Szia Hope00!

Ha már érdekel ez a téma már az sen véletlen. Menj el Bognar Tashoz www.auraszakérto.hu és a Soter Klubban szokott fogadni. Vele személyesen meg tudnál beszélni magaddal kapcsolatos dolgokat. Érdemes lenne. De mindenképp jó helyen vagy. Fel a fejjel. :)

Sz

Sziasztok!Ez most tényleg az amire gondolok,vagy csak hasonló az ufós dolgokhoz????

Szeretnék hozzám hasonló emberekkel beszélgetni,de amiket olvastam elbizonytalanítottak... :(

Olyan mintha mindenki indigó lenne...

Bennem átlagon felüli az empatikus készség...Ha komoly a csoport akkor jó helyen vagyok...

Többet is írhatnék magamról,de ahhoz biztosan tudnom kell,nem-e rossz ajtókon zörgetek...

Olyan van, hogy valaki indigó is meg nem is?

:)

Sosem tudtam, hogy mi a baj velem. Nem értettem, hogy miért megy nehezen a barátkozás. Sokszor éreztem azt, hogy az emberek hazudnak, pedig nem is ismertem őket. Minden nap érzek bűntudatot azért, mert nem tudok segíteni az embereken. Bánt, hogy én jólétben élek és vannak szegények, akiknek nehéz az életük. Legszívesebben mindenemet oda adnám ha tehetném. Indulatosan kezelem az igazságtalanságot és nagyon érzékeny vagyok mindenre.

Nem tudom, hogy ez az lenne e, én is Indigó vagyok e, de sokmindenre magyarázatot adna.

Nekem ebből eddig csak hátrányom származott.