Ima az embernek

Nem vagyok jósnő, de gondolkodó és érző emberként is tudom, hogy ez így nem mehet tovább.

Tönkre tettük a gyönyörű természetet magunk körül. Alig akad már érintetlen hely a földön, ahova nem ért még el az ember pusztító keze.

Az állatok már lassan kezdenek kihalni, ahogy az emberek is.

Isten mindenütt ott van és mindent lát. Látja-e vajon, mi történik itt most? Vagy régen eldőlt a sorsunk és eltűnünk erről a bolygóról. Ahogy maga a Föld nevű bolygó is.

Az emberek annyira rosszak, hogy nem "javíthatóak"?

Újratervezni lehet csak az emberiséget.

A beteg elesett ember, ma már nem ember. Átlépnek a földön fekvő magatehetetleneken. A fiatalok céltalan, semmi életet élnek. A családok szétesnek. A szeretet, mint fogalom és érzés lassan kihal. Isten segíts a gyámoltalan emberen. Ismerje fel végre, hogy vesztébe rohan!

Hiába zúdítasz vírust, hatalmas mindent elsöprő hurrikánokat a fejére, nem kap észbe az emberiség. Imádkozzunk és ismerjük el, hogy nem mi vagyunk urai a jövőnknek.

Tanuljunk alázatot, becsületet, tisztelet a természet és egymás iránt!

A kisgyereket tanítsuk az értékek megbecsülésére!

Öleljük meg őket sokszor, hogy érezzék ránk számíthatnak!

Vigyázzunk a bolygóra, hogy még élhessünk és ne tűnjünk el nyomtalanul a végtelen naprendszerben!