Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Egyéb témák » Kis fenyőfa karácsonya... cikk

Kis fenyőfa karácsonya...

Én egy 130 cm-es magas fenyő vagyok. Az erdő közepén élek a többi fával. Hamarosan érkezik a karácsony, nekem ez lesz az első!

Látok egy nagy teherkocsit közeledni, majd emberek szállnak ki belőle és fűrészekkel jönnek oda hozzánk. Hirtelen szörnyű fájdalom hasít a törzsembe. Fáj, jajgatok, a többiek is és az összes barátom is, de az emberek meg sem hallanak minket! Fura érzés és olyan dolog történt, ami még soha! Eldőltem. A hó jeges és hideg bizsergését érzem az ágaim között, a törzsem pedig sajog. Kocsira vetnek és elvisznek.

Kis fenyőfa karácsonya...

Másnap reggel egymás hegyén-hátán fekszünk. A törzsem már csak zsibog, de nem fáj. Egy ember aztán hálóba tuszkol, tűleveleimmel próbálok védekezni, de nem sikerül! Majd rádobnak a barátaimra megint. Másnap reggel egy garázsban ébredtem, barátaim nyomtalanul eltűntek. A hálót már leszedték rólam, de ágaim összevissza vannak kuszálódva. Egy ember nyitott ajtót és egy fekete vastalpat illesztett a törzsemre. Ez fájt nagyon, de ekkor elővett egy kalapácsot, és ütemesen csapkodta a talpazatot. Rettenetesen fájt, kérleltem, hogy hagyja abba, de mintha meg se hallana!


Másnap. Reggel van, szenvedek, a talpazat a törzsemben maradt és felállítottak. Rettentő meleg van, kisebb méretű emberek mosolyognak rám, alattam pedig dobozok sorakoznak. Majd a nagyobb ember jelenik meg és fűrészt hozott magával. Próbálom megszúrni, de túl meleg van, a díszek miatt moccanni sem tudok. Levágta a felső ágaim, mire én ordítottam, fájt de rettenetesen! Egy csillagot raktak a fejemre. Aki rárakta, ezt kiáltotta: BOLDOG KARÁCSONYT! Ha az embereknek ez a szent este, egyik fatársamnak sem ajánlom! Mozogni sem tudok, csak szenvedek. Egy hét elteltével a szenvedés enyhült, a díszekés a talpazat, no meg a csillag lekerült rólam. A magas ember bejött a szobába és azt suttogta: vége. Én kezdtem örülni, hisz azt hittem visszavisznek a családomhoz, a barátaimhoz. De helyette baltát hozott, és belém vágta, életemben akkor éreztem az igazi fájdalmat. Tűlevelem a földre hullnak, majd én is. Nem voltam már egyben, hanem darabokban. Aztán betuszkoltak egy nagyon szűk, dobozszerű valamibe, és felgyújtottak. Meleg volt, forróság, de tűrtem,és utolsó erőmmel azt suttogtam: hát tényleg vége.



Hűvöst éreztem és láttam, hogy testem helyett füst szállingózik. Könnyű voltam és csak repültem és csak repültem. Soha nem fájt volna ennyire ez a karácsony, ha gyökereimmel együtt ástak volna ki a földből, majd az ünnepek elteltével visszavittek volna és újra elültetnek. Emberek! Kegyelmezzetek meg az ott maradt csemetéimnek, vagy gyökerestől hozzátok őket el, és utána ültessétek el újra. Így nagyobb kárt nem fognak szenvedni, és jövőre újra ő lehet a karácsonyfátok!


Írta: Szekeres Ákos 6/c. (a kisfiam dolgozata)




Írta: 3da8f53e4a, 2010. december 24. 16:08
Fórumozz a témáról: Kis fenyőfa karácsonya... fórum (eddig 42 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2018, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Sitemap | Facebook