Így neveljem a gyerekem (beszélgetős fórum)

???? a fiad nagyija 60 eves volt, amikor megszuletett a dedije meg 70? 10 evesen szult?

En teged nagyon de nagyon irigyellek. A tokeletes ferj, a tokeletes szulok, tokeletes gyerekek. Egyiknek sincs hibaja.

De amugy nem irigyellek megse, mert alomvilagban elsz es minket etetsz a kamu dolgaiddal.

Ez nagyon allat volt!

Berakok en is egyet:

* egyel, mert a gyerekek Afrikaban eheznek

* a gyereket, ha baleset eri vagy eltunik a szemunk elol par pillanatra a jatszotern jol meg kell verni, hogy maskor ne ijesszen meg minket igy (ahelyett, hogy jol megolelnenk es megvigasztalnank pl. fajdalmaban vagy az o ijedtsegeben)

:) az a franya palacsinta mar megint. Ugy latom ez sem ment at.., ennek a lenyege. Mindegy.

Kriszta, pontosan igy gondolom en is. Hogy nem szabad mindent tiltani a gyereknek. En nem is tiltok neki mindent, mert en magam golyoznek bele, hogy allandoan csak rendszabalyozok. Nem erdekel, nem szolok ra, ha dobol, ha neha zajong, nem erdekel, ha az ajtot nyitogatja 10 percen keresztul, nem erdekel, hogy rendetlenseget csinal a szobajaban blabla. nem hozom a peldakat.

Azert ennyi kreditet adjatok mar nekem is lszi.:) Ne sarkitsatok mar le :):)

Na itt egy okos. Ne haragidjatok, nem tudom mar megallni es szepen reagalni. Ha annyira jol tudjatok, akkor olvassatok el FIGELMESEN az elso es a tobbi hozzaszolasomat is.

Elismetlem ,megegyszer , bar nem tudom minek.

EN magam ortam, hogy nem VOLT jo a kapcsolatunk. Ezert nem tudom mi lenne a helyes, mert a kapcsolatunk rendezodni latszik/latszodott, s nem akarom a csaladi beket felrugni. Ennyi. Ha ezt valaki nem erti, akkor ott van a baj.

Hát,ha az eleget evés azt jelenti,hogy a gyerekem rosszúl lesz a kajától,akkor nem,nem esznek eleget a gyerekeim,és ezt vállalom. Mindig csak annyit esznek,amennyit kívánnak,és mivel minden nap van valami édesség,ezért saját maguk is le tudnak állni a kajálással,ha elég volt. Nem azt írtam,hogy reggeltől estig édességet és mű cuccokat kell ennie a gyereknek,de te sem azt írtad,hogy minden nap a nagyszülőknél van. Ha havonta 2szer,vagy hetente ott van hétvégén,hát,szerintem belazúlhat a tudatos táplálkozás! De te tudod,és simán elhiszem,hogy a gyerekek legalább annyira örülnek egy répának,mint egy csokinak,én mégis inkább mindkettőt adom a sajátjaimnak.

Szó sincs arról,hogy nem esznek rendes kaját a fiaim,de te is azt írtad,hogy ebéd után adják a 3 palacsintát,nem azt,hogy helyette. Én erre írtam,hogy miért ne.

Azzal pedig nem értek egyet,hogy jobban szeretném nevelni a gyerekemet,mint anyám tette,mert nagyon remélem,hogy valaha olyan kapocs lesz köztem és a fiaim között,mint amilyen anyám és köztem van. És legalább ennyire szeretném,ha olyan pasik lennének majd,mint az apjuk,jobb annál nem kell (nyilván nőként ne rám hasonlítsanak).

:D:D

Biztosan igazad van.

Milyen egy középkori szokás, ha magunk neveljük a saját gyerekeinket :D

Úgy látszik ebben is fejlődnöm kell :P

Taníts minket nagy Yoda mester :)

Micsoda dolog, hogy nem engedem beleszólni a nagyikat a nevelésbe....alap, hogy nem.

Nem tudom, szerintem ez már régebben sem így működött, ha valaha így működött, akkor az még a II. világháború környéke lehetett.

Amikor a gyerekem született az anyósom 60 éves volt, eszébe nem jutott szalonnával, cukros keksszel és társaival etetni a gyerekemet, pedig jó sokat foglalkozott vele. Ha bármi eszébe jutott, akkor megbeszéltük, de legtöbbször a gyerekorvos véleményét kérte ki, ellenben roppant jó főzelékeket tudott készíteni a gyereknek, liszt és cukor nélkül, és nagyon szerette a fiam, sőt! még én is:)

Soha rá nem csapott az unokáira, még hangosan sem szólt rájuk, és mi sem.

Ha a gyerek nem ette meg a kaját, akkor megette az anyósom. Én viszont nem, de az apja igen.

Az anyósom annak ellenére képes volt magyarázatot szolgáltatni az unokáinak is, hogy alzheimer kóros volt,

És agyon szeretgette az unokáit, ahogy a gyerekeit is.

Tehát nem tudom, hol történnek ezek, de nem mindenhol gondolkodnak így az emberek, és hozhattam volna példának az én nagymamámat, aki a fiam dédije volt és aki 70 éves volt, amikor megszületett, mert ő sem volt olyan, amilyenekről te írsz.

Még sem vagyunk debilek. Én biztos nem. Amikor eszek, akkor a tányéromba marad, illetve megy a számba, ha nem sikerül a számba rakni, akkor ugyan leeszem magam, de nincs semmi baj:) és még sorolhatnám.

Más helyzetek voltak, de attól épp arra kellett megnevelni minket is. Evésre, ivásra, viselkedésre, stb.

Na, de ha belegondolunk, akkor a gyerek elvileg sem otthon, sem a nagyszülőknél nem keni a falra az ételt, ha véletlenül kimegy, akkor azt mondom én is, hogy semmi baj:), velem is megeshet és engem sem dorongol le senki érte.

Ha direkt csinálja a gyerek, akkor viszont nem tudom elképzelni, hogy a nagyi azt mondja, hogy semmi baj, hiszen ő is felnevelte a saját gyerekét, akit szintén megtanított viselkedni, nem?

Tehát szerintem a hozott példákban a semmi baj, arra vonatkozott, hogy bárkivel megesik. Egy picike gyerek még nem tud mindent megcsinálni, így bizony előfordulhat vele, hogy a kaját szétszórja, magára keni, stb. Jobb lenne, ha ilyenkor a rettegés ülne ki az arcára, mert az összes felnőtt felhördült, hogy mit csinálsz te b.dös kölyök?!

Nem hiszem.

Vagy mit kellene tenni? Minden egyes "balesetnél" a gyerek orra alá kellene dörgölni, hogy te kis béna, nézd meg mit csináltál már megint! Tudom, hogy azért csinálod, mert nem otthon vagy! Még egyszer meg ne merd csinálni!

Hát elég kiábrándító lenne.

Bár, ha belegondolok, hogy mostanság a kisgyerekekről nem az jut eszembe, hogy de édes, de meg ölelgetném, hanem inkább az, hogy de kis utálatos gyerek, de megverném, akkor lehet tényleg jobb, ha retteg a gyerek, mert akkor esetleg a buszon nem kell elviselnem a virnyákolását, lökdösődését, rugdosását....

Nagyszülők (kb. 60-70 éves korosztály) a környezetemben:

*"a gyerek 3 hónapos korától ehet szalonnát, cukros kekszet, tehéntejet etc. Semmi baja sem lesz tőle, a mi gyerekeink is ették."

*"ha nem úgy csinálja, ahogy kell, durr, két pofon, és majd megtanulja, mi a rend!"

*mindent meg kell enni, ami a tányéron van, a legundibb falatokat is, nem számít, hogy maga a nagyszülő sem enné (főtt pasternák), a gyereknek muszáj.

*mert azt mondtam, mert csak-magyarázatok. Csak logikusan!

*nem kell azt a gyereket nagyon szeretgetni, puszilgatni, mert a végén még azt fogja hinni, hogy szeretik a szülei!!! Vááá, az nagyon nem lenne jó, szóval csak kimérten, mint a karót nyeltek...

*"nem akar vécézni bili helyett? Majd jól megfenyegetjük, hogy elviszi a biliszörny a fütyijét."

*Mondjuk neki minél többször, hogy miben nem jó, hátha az önbizalma is tropára megy, és felnőttként egy csődtömeg lesz. Csesztessük minél többször a jegyei miatt, és hasonlítgassuk más gyerekhez, hogy a szomszédé ügyesebb, okosabb, szebb...

Lehetne folytatni.

azért ez elég sarkalatos kijelentés :) én is szeretem a szüleimet, ők is engem, összetartó család vagyunk, számíthatunk mindenben egymásra. mégis sok dologban teljesen másként neveltem a gyerekemet, és a gyerekem is megmondta nekik kiskorában, hogy anyu ezt másként látja, mondja, engedi :)

ha senki nem változtatna, csiszolna a nevelési módszereket, még többszáz évvel ezelőtti elvek uralkodhatnának :)

Erről az jut eszembe, hogy ti micsoda emberek lehettek, ha nem megfelelő a szüleitek nevelési módszere....

Én pl. tök elégedett vagyok az én és a férjem neveltetésével, nem is kritizáltuk egymás családját. Senki nem rontotta el a gyerekünket épp úgy, ahogy minket sem rontottak el.

Mazsinka, neked meg nincs gyereked, de tetszett amiket irtal.

Nyamitorpe is :)

Egyetlen dologgal nem ertettem egyet csak : a felos dologgal. Sajnos anysom nagyon felos abarmitol. Mindig jujjgat, ha meglat a lakasban egy hangat vagy legyet, s a gyereket keritessel es testorokkel veteti korbe, nehogy a kozelukbe menjen. :)

Az alvassal is Csak annyi valtozott, hogy eljovetel utan 1-2 napig nem ugy megy, ahogy addig, de ez egyre gyakoribb az elmult idoben s sokkal tovabb is tart. De mar mindegy..

Es igen, a hisztivel ugy gondolja, elerhet barmit. Nalam ez nem valt be, de a szeress engem nagyinal igen.