Így (nem) fogyok én

De a kocka fordult és amilyen nehezen jöttek egykor rám a kilók, most olyan nehezen veszítem őket. el.

És itt jön a nehézség, hogy milyen fogyókúrát alkalmazzak, mely még nem drasztikus és betegségem mellett is felvállalható. Nagy választék nincs, mert hamar leállított háziorvosom, hogy ő bizony egyiket se javasolja. Egyetlen megoldást a felező fogyókúra, vagyis mindent egyek amit eddig, csak fele annyi mennyiségben.

Azóta beszereztem kisebb tányérokat, hogy az a fele se nézzen már annyira kevésnek, hogy rögtön kedvet kapjak még egy fele tálra.

Így eszegetek majdnem mindent, no csak majdnem, mert azért a zsírosabb falatokból még keveset se, és a süteményekről is lemaradnak a habok. És hát az illatos pékáruk is elmaradnak a vacsoráról. Hiszen finom a sovány gépsonka egy kis sajttal is, bár nem pénztárcakímélő.

A gyümölcsök mennyiségét viszont igyekszem növelni, mert azon kívül, hogy nem hizlalnak, a sok vitamin, nyomelem miatt még egészséges is és lelkiismeret furdalás és korlátozás nélkül falatozhatok. Mostanában különösen rákaptam a turmixokra, de csak olyan lájtos formában. A tojást kihagyom belőle és néha a tejet is, marad az ásványvíz. Jó hogy legalább az, nehogy már a semmit turmixoljam.

Sajnos ennek a fajta diétának megvan az a hátránya, hogy pár hét eredményesség és néhány kiló veszteség után hozzászokik a szervezet a kevesebb bevitelre és ezzel is szépen beéri és a mérleg mutatója lejjebb nem megy, de az éhségérzet megvan.

Így hadakozunk most már fél éve egymással, én és a fölös kilók, fél tányérral, fél adaggal, de nem fél súllyal.