Igenis fontos, hogy sajnáljuk magunkat! (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Igenis fontos, hogy sajnáljuk magunkat!
Ezt nekem címezted?
Nincs gyakorlatom a valaki vállánm sírásban, de nem azt mondom, hogy ámítást várok.
Az, hogy minden rendben lesz, minden megoldódik, az igaz. Az nem ámítás és nem kegyes hazugság. Egy helyzet mindig megoldódik, legfeljebb máshogyan, mint ahogy én szeretném. És akkor jön a talpraállás, hogy akkor abból a kevésbé pozitívan alakult helyzetből hozzam ki a legjobbat.
Még az is lehet, hogy mindennek ellenére így lesz a legjobb, mert én tévedtem az előző óhajaimmal.
Biztos az, hogy jó lenne, ha hazudnának neked?
A kívülálló másképpen, lehet reálisabban látja a helyzetet.
Abban értek egyet, hogy néha jó lenne, ha valakinek a vállán elsírhatnánk a problémáinkat, és lenne valaki, aki nem ámítana, hogy persze jobb lesz majd. Hanem azt mondaná, segítek a legeslegjobbat kihozni veled együtt ebből a helyzetedből.
Annyira utálom, amikor hamis tükröt állítanak valaki elé, vagy hiú ígéretekkel kecsegtetnek embereket pl. amikor már menthetetlen beteg, de azt mondják megfogsz gyógyulni, ne aggódj, meggyógyul a családtagod, ó tuti összejön a baba. Miért kell a hamis információ? Nem lenne szabad se családtagot, se ismerőst, se kollégát hülyíteni, de bántani sem, hanem segítőkezet kellene nyújtani legalább lelkiekben, és azt tegyük őszintén.
A problémáinkat tényleg csakis mi tudjuk elrendezni, legyen az betegség, családi, munkahelyi, anyagi. Csak nagyon jó dolog, ha van hozzá hátszél.
"Néha jó lenne, ha mellénk ülnének, és azt mondanák, hogy minden rendben lesz, még akkor is, ha tudjuk, hogy nem igaz."
Hogyhogy nem igaz?
Mindig minden rendben van. Még akkor is, ha az ember néha szembe megy a lehetőségekkel. Ha a tervezett dolog nem sikerül, akkor adódik más lehetőség, de egy adott helyzet mindig megoldódik valahogy. Ha akkor pillanatnyilag rossz döntést hoztam is, és a végkicsengés rám nézve nem pozitív, akkor is: tanultam az esetből, és legközelebb másképp reagálok, tehát gazdagodtam belőle.
Erről szól a következő írásom, olvassátok szeretettel.
Ugrás a teljes írásra: Igenis fontos, hogy sajnáljuk magunkat!
További ajánlott fórumok:
- Dukan diéta, avagy együk soványra magunkat
- Megéri az állandó fogyókúra? Vagy esetleg egyszerűbb lenne elfogadni magunkat úgy ahogy vagyunk?
- Miért nehéz magunkat elfogadni olyannak, amilyenek vagyunk?
- Az mit jenethet, ha sűrűn azon kapjuk magunkat, hogy "ugyanolyanok" vagyunk, egyszerre történnek velünk dolgok, már nem először?
- Hogyan tegyük magunkat túl egy szerettünk elvesztésén?
- Itt panaszoljuk ki magunkat panaszláda