Hogyan tegyük magunkat túl egy szerettünk elvesztésén? (beszélgetős fórum)
Hát... Először nagyon rossz. Aztán másodszor is... És harmadszor, negyedszer, sokadszor is... Közben telnek a napok, hetek, hónapok, évek, és lassanként könnyebb lesz. Egyszer csak azt veszed észre, hogy már más is érdekel, hogy tudsz örülni valaminek igazán. És félni és szenvedni is. Pedig azt hitted, ezek után már minden mindegy lesz...
Legalábbis nálam így volt...
Ami segít, ha emberek közé mész. Ha csinálsz olyasmit, amit szeretsz. Ha célokat tűzöl ki. Ha alkotsz valamit.
De még a mai napig rám tör néha, hogy Nélküle úgyis minden mindegy, minek az egész. Néha meg már egész jól érzem magam a bőrömben Nélküle is. 3 év, 10 hónap után.
BÚCSÚZTATÓ (Omega)
Jöttem búcsút mondani
Jóbarát
Szíved, hallom, eltörött
Vége hát
Kinn a fák virágban állnak
Az élet megy tovább
Nyárra már fölötted zöldell
Belőled hajt az ág
Néha kérdik, hol maradsz?
Elmentél
Pillád nyugvó sátorán
Szemfedél
Kinn a fák virágban állnak
Az élet megy tovább
Nyárra már fölötted zöldell
Belőled hajt az ág
Ezt Csernustól találtam
mit gondoltok?
"Lehet, hogy fura elmélet, de én azt vallom, hogy minden reggel kapunk egy esélyt, hogy az életünk, a munkánk, a kapcsolatunk fullos legyen. De ehhez két ember kell. Mindkettőnek bele kell tennie a kalapba azt, amije van. Mindent! És elmondják egymásnak a dolgokat. Megosztják a lehető legkisebb gondolatukat, érzéseiket. Problémáikat is. nem várják meg, amíg az nagy lesz. Amíg rájuk zúdul, mint egy lavina. Itt születik meg a társkapcsolat. Két önálló ember sohasem lesz ebben jó, mert háborúzni fognak, harcolni, mert kell lennie köztük valakinek, aki győz! Az egyénnek meg kell halnia, hogy megszülethessen a MI!"
Csernus Imre
Szia! Köszönöm szépen az együttérzésedet. Muszály erősnek lenni, mert az Élet megy tovább!
Látom Neked is van egy kislányod, biztos nagyon aranyos és sok örömöd van benne.
Minden jót kívánok Nektek az Életben!
Sorsunk
Van az életben egy-egy pillanat,
Erősnek hisszük szerfelett magunkat.
Lelkünk repül, száll, magával ragad,
Bús aggodalmak mindhiába húznak.
Csalóka álmok léghajóján
A vihar szépen fellegekbe tüntet,
Míg lenn a földön kárörvendő,
Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket.
Van az életben egy-egy pillanat,
Hogy nem várunk már semmit a világtól,
Leroskadunk bánat terhe alatt,
Szívünk mindenkit megátkozva vádol.
Míg porba hullva megsiratjuk,
Mi porba döntött - sok keserü álmunk,
Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen,
Míg testet öltött fájdalmakká válunk.
Ez a mi sorsunk, mindörökre ez,
Szivünk a vágyak tengerén evez,
Hajónkat szélvész, vihar összetépi,
De egy zord erő küzdelemre készti.
Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva,
Nincs egy reményünk, mely valóra válna,
Míg sírba visz az önvád néma átka.
Ady Endre
Hát ez elég kemény kijelentés.Halt már meg nagyon közeli hozzátartozód,gyerek,szerelem,anya,apa..?
Magunk sajnálatán???,amikor a fájdalomtól alig bírsz létezni.....még ez frankón jó kijelentés, hogy ez arról szól hogy sajnálod magad! Nem hiába vannak a gyásznak fázisai és az korántsem az önsajnálatról szól! Az már igen mondjuk ha nagyon sok év után sem tudod elengedni és ez miatt okolsz minden negatívat az életedben...
Én a szerelmemt temettem el,és nekem kellett annak idején pszichológusi segtítség és segített!Megértette velem,hogy külön álló életként nem tudtam beleszólni eme történésbe és minden elvarratlan szálat elvartunk..és elengedtem.
Igaz a mondás "az idő begyógyít minden sebet"!
Nem szabad erőltetni,időt kell adni a gyásznak,megnyugvásnak!
Én nem magamat sajnálom.
Számomra a gyász nem az önsajnálatot jelenti.
Az élet része, egyedül magunk sajnálatán kell túllennünk.
Hisz a gyász erről szól.
A csendes ember itt élt köztetek,
De rá sosem, sosem figyeltetek.
A világról véleménye volt,
De megtanították rá, hát hallgatott.
A csendes ember nem kell senkinek,
Ha szeret is, nem mond szépeket.
A csendes ember nem jó társaság,
Ha megszólal minden szava vág.
Jól van, jól van - mondta - okosok!
Tudom ti mindent előre láttatok.
Istenem, de akkor ki tévedett?
A csendes ember magában nevetett.
A csendes ember hosszú útra ment,
Találkozásunk a néma völgyben lesz.
Te nem kérdezel, és én hallgatok,
Úgy érzem, hogy megbolondulok.
A csendes ember némán ordított.
Hiába hajolsz fölé nem hallhatod.
Így múltak el utolsó napjai,
A fájdalomról nem voltak szavai.
A csendes embert már megérteném.
Mindent átbeszélnénk ó hogy szeretném.
Fájdalmasan hiányozni fogsz,
Édesapám, veled maradok.
A csendes ember hosszú útra ment,
Találkozásunk a néma völgyben lesz.
Te nem kérdezel, és én hallgatok,
Úgy érzem, hogy megbolondulok.
Megbolondulok...
Nem tudom.Csak azt,hogy én apám halálát soha nem fogom feldolgozni,elfogadni.
Lassan,de biztosan eltűnök a süllyesztőben.
Sziasztok!
Szeptember végén elment az apósom.Nem menyeként szeretett, hanem mint lányát.Az esküüvőnket nem élte meg (már nem lesz) és unokát sem adhattam neki.Már most pityergek ha eszembe jut, hogy nem fogja magát leenni a karácsonyi ebédkor.....
Hogy lehet ezt feldolgozni???????
További ajánlott fórumok:
- Hogy élted meg egy közelálló családtag elvesztését?
- Baba elvesztése a 34. héten
- Hogyan segíthetünk egy olyan szerettünkön aki belépett a jehovákhoz?
- Baba elvesztése 20 évesen, s rémálom a kórházban
- Szüzesség elvesztése a mai világban...
- Mennyi idő kell hogy egy szakításon túl tegyük magunkat? Hogy lehet könnyíteni rajta?