Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Hogyan tegyük magunkat túl egy szerettünk elvesztésén? fórum

Hogyan tegyük magunkat túl egy szerettünk elvesztésén? (beszélgetős fórum)


1 2 3 4
110. 572f1b6c77 (válaszként erre: 94. - Maruszja)
2014. márc. 12. 01:49
Ne haragudj, de nincs olyan, hogy nagyobb fájdalom. Minden közvetlen hozzátartozó elveszítése ugyanolyan hatalmas, végtelen fájdalom.
2014. márc. 12. 01:40

Hát... Először nagyon rossz. Aztán másodszor is... És harmadszor, negyedszer, sokadszor is... Közben telnek a napok, hetek, hónapok, évek, és lassanként könnyebb lesz. Egyszer csak azt veszed észre, hogy már más is érdekel, hogy tudsz örülni valaminek igazán. És félni és szenvedni is. Pedig azt hitted, ezek után már minden mindegy lesz...


Legalábbis nálam így volt...


Ami segít, ha emberek közé mész. Ha csinálsz olyasmit, amit szeretsz. Ha célokat tűzöl ki. Ha alkotsz valamit.


De még a mai napig rám tör néha, hogy Nélküle úgyis minden mindegy, minek az egész. Néha meg már egész jól érzem magam a bőrömben Nélküle is. 3 év, 10 hónap után.

2014. márc. 11. 21:31
Egy kőzeli hozzátartozó elvesztése örökös fájdalom csk az idő mulásával enyhül én 26 éve vesztettem el az édesanyámat és a mai napig elsirom magam ha beszélek róla
2014. márc. 2. 14:55
Feleségem 39 évesen hunyt el méhnyak-rákban. Ez akkora trauma volt, hogy még most se tettem túl magam rajta (nem tegnap történt)...
2010. máj. 7. 12:34
Hát az nagyon nehéz, de nem lehetetlen! Szerintem mindenképp pszichológus segítségével és persze az idő az, ami segít.ha kérdésed van írj nyugodtan.
105. vica009
2010. ápr. 1. 20:02
Amikor Anyukám meghalt,3 évig nem tértem magamhoz.De már ez 20 éve volt.A mai napíg sírok a temetőbe,ha kimegyek.
2010. ápr. 1. 19:31
Idő? Mennyi? 18 hónap még semmi
2010. ápr. 1. 19:22
Szerintem sehogy. Ehhez idő kell mindenképp.
102. H MAYA
2009. nov. 1. 07:26

BÚCSÚZTATÓ (Omega)



Jöttem búcsút mondani

Jóbarát

Szíved, hallom, eltörött

Vége hát



Kinn a fák virágban állnak

Az élet megy tovább

Nyárra már fölötted zöldell

Belőled hajt az ág



Néha kérdik, hol maradsz?

Elmentél

Pillád nyugvó sátorán

Szemfedél



Kinn a fák virágban állnak

Az élet megy tovább

Nyárra már fölötted zöldell

Belőled hajt az ág

2009. jún. 12. 21:54
Hellósztok! Én négy éve vesztettem el nagybátyámat és nagymamámat egy hónap eltéréssel.De amikor megtudtam hogy meghalt nagymamám akkor ott abban a percben azt éreztem mint ha egy hatalmas késsel szúrták volna át a szívemet.:'(Tudom durvának tűnhet ez így leírva de nagybátyámat valamiért nem szerettem annyira mint az egyetlen nagymamámat. Sajnos négy év után se tudom magam túltenni rajta:'( Hiába minden pszichológusi kezelés meg ilyen apróságok!:S De azt már egy jó jelnek tartom hogy végre négy év után felmegyek a temetőbe és kibírom hogy nem csinálok hazafele semmi marhaságot! Egyébként sokszor gondolkoztam már hülyeségeken. De szerencsére nem jutottam el odáig hogy megtegyem. Szerintetek mi a legjobb teendő? Írjatok pls. Előlre is köszönöm! üdv.: mixidawe
2009. ápr. 12. 22:52
Nehéz dolog ez, nagyon nehéz. Ma 26 hónapja, hogy elvesztettük egyetlen lányunkat, de ezt nagyon nehéz elfogadni. A szívünkben itt él tovább és simogatjuk a sírját.
2008. ápr. 22. 19:38
Bocsánat! Ezt nem ide szántam!
2008. ápr. 22. 19:37

Ezt Csernustól találtam

mit gondoltok?


"Lehet, hogy fura elmélet, de én azt vallom, hogy minden reggel kapunk egy esélyt, hogy az életünk, a munkánk, a kapcsolatunk fullos legyen. De ehhez két ember kell. Mindkettőnek bele kell tennie a kalapba azt, amije van. Mindent! És elmondják egymásnak a dolgokat. Megosztják a lehető legkisebb gondolatukat, érzéseiket. Problémáikat is. nem várják meg, amíg az nagy lesz. Amíg rájuk zúdul, mint egy lavina. Itt születik meg a társkapcsolat. Két önálló ember sohasem lesz ebben jó, mert háborúzni fognak, harcolni, mert kell lennie köztük valakinek, aki győz! Az egyénnek meg kell halnia, hogy megszülethessen a MI!"

Csernus Imre

2008. ápr. 22. 19:34
Valójában nem lehet. Én az édesanyámat és a férjemet veszítettem el három éven belül. Az idő gyógyít, de a sebet nem tudja teljesen begyógyítani.
96. Maruszja (válaszként erre: 95. - Fe20557d00)
2008. febr. 15. 20:05

Szia! Köszönöm szépen az együttérzésedet. Muszály erősnek lenni, mert az Élet megy tovább!

Látom Neked is van egy kislányod, biztos nagyon aranyos és sok örömöd van benne.

Minden jót kívánok Nektek az Életben!

95. fe20557d00 (válaszként erre: 94. - Maruszja)
2008. febr. 15. 19:43
Nagyon sajnálom Maruszja! Ez az élet legnagyobb csapása ami embert érhet.Őszínte együttérzésem és hihetetlen milyen erős vagy.
94. Maruszja (válaszként erre: 93. - Virlane)
2008. febr. 15. 19:39
Így igaz, viszont ennél van még egy nagyobb fájdalom, amikor az ember a gyerekét veszti el. Én éppen ma egy éve temettem a lányomat. Azt hiszem ehhez nincs mit mondani.
2008. febr. 15. 19:30
Ezt az érzést csak az tudja milyen,aki átéli ott és akkor,abban a percben,azt a fájdalmat nem lehet szavakba foglalni........föleg ha a szerelmed veszted el......
92. fe20557d00 (válaszként erre: 91. - 396efbd3b8)
2007. dec. 23. 08:50
Nagyon szép!
2007. dec. 22. 23:34

Sorsunk


Van az életben egy-egy pillanat,

Erősnek hisszük szerfelett magunkat.

Lelkünk repül, száll, magával ragad,

Bús aggodalmak mindhiába húznak.

Csalóka álmok léghajóján

A vihar szépen fellegekbe tüntet,

Míg lenn a földön kárörvendő,

Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket.


Van az életben egy-egy pillanat,

Hogy nem várunk már semmit a világtól,

Leroskadunk bánat terhe alatt,

Szívünk mindenkit megátkozva vádol.

Míg porba hullva megsiratjuk,

Mi porba döntött - sok keserü álmunk,

Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen,

Míg testet öltött fájdalmakká válunk.


Ez a mi sorsunk, mindörökre ez,

Szivünk a vágyak tengerén evez,

Hajónkat szélvész, vihar összetépi,

De egy zord erő küzdelemre készti.

Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva,

Nincs egy reményünk, mely valóra válna,

Míg sírba visz az önvád néma átka.


Ady Endre

90. fe20557d00 (válaszként erre: 86. - Spinneli)
2007. dec. 22. 21:30

Hát ez elég kemény kijelentés.Halt már meg nagyon közeli hozzátartozód,gyerek,szerelem,anya,apa..?

Magunk sajnálatán???,amikor a fájdalomtól alig bírsz létezni.....még ez frankón jó kijelentés, hogy ez arról szól hogy sajnálod magad! Nem hiába vannak a gyásznak fázisai és az korántsem az önsajnálatról szól! Az már igen mondjuk ha nagyon sok év után sem tudod elengedni és ez miatt okolsz minden negatívat az életedben...

Én a szerelmemt temettem el,és nekem kellett annak idején pszichológusi segtítség és segített!Megértette velem,hogy külön álló életként nem tudtam beleszólni eme történésbe és minden elvarratlan szálat elvartunk..és elengedtem.

89. 396efbd3b8 (válaszként erre: 88. - H MAYA)
2007. dec. 22. 21:26
"A szenvedéstől megerősödik a lélek.A legerősebb jellemeket sebek borítják."
88. H MAYA
2007. dec. 22. 21:05

Igaz a mondás "az idő begyógyít minden sebet"!

Nem szabad erőltetni,időt kell adni a gyásznak,megnyugvásnak!

87. 396efbd3b8 (válaszként erre: 86. - Spinneli)
2007. dec. 22. 18:56

Én nem magamat sajnálom.

Számomra a gyász nem az önsajnálatot jelenti.

2007. dec. 21. 19:37

Az élet része, egyedül magunk sajnálatán kell túllennünk.

Hisz a gyász erről szól.

2007. dec. 21. 19:23
Nem lehet.Meg kell tanulni együttélni vele.
2007. dec. 21. 17:41

egyedül feldolgozni nem tudóknak, van segítség:

[link]

2007. dec. 21. 16:40

A csendes ember itt élt köztetek,

De rá sosem, sosem figyeltetek.


A világról véleménye volt,

De megtanították rá, hát hallgatott.


A csendes ember nem kell senkinek,

Ha szeret is, nem mond szépeket.


A csendes ember nem jó társaság,

Ha megszólal minden szava vág.


Jól van, jól van - mondta - okosok!

Tudom ti mindent előre láttatok.


Istenem, de akkor ki tévedett?

A csendes ember magában nevetett.


A csendes ember hosszú útra ment,

Találkozásunk a néma völgyben lesz.

Te nem kérdezel, és én hallgatok,

Úgy érzem, hogy megbolondulok.


A csendes ember némán ordított.

Hiába hajolsz fölé nem hallhatod.


Így múltak el utolsó napjai,

A fájdalomról nem voltak szavai.


A csendes embert már megérteném.

Mindent átbeszélnénk ó hogy szeretném.


Fájdalmasan hiányozni fogsz,

Édesapám, veled maradok.


A csendes ember hosszú útra ment,

Találkozásunk a néma völgyben lesz.

Te nem kérdezel, és én hallgatok,

Úgy érzem, hogy megbolondulok.


Megbolondulok...

82. 396efbd3b8 (válaszként erre: 81. - Gabcsi8080)
2007. dec. 21. 10:48

Nem tudom.Csak azt,hogy én apám halálát soha nem fogom feldolgozni,elfogadni.

Lassan,de biztosan eltűnök a süllyesztőben.

2007. dec. 21. 09:57

Sziasztok!

Szeptember végén elment az apósom.Nem menyeként szeretett, hanem mint lányát.Az esküüvőnket nem élte meg (már nem lesz) és unokát sem adhattam neki.Már most pityergek ha eszembe jut, hogy nem fogja magát leenni a karácsonyi ebédkor.....

Hogy lehet ezt feldolgozni???????

1 2 3 4

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook