Hűtlenség után együtt.Sikerülhet? (beszélgetős fórum)
Szerintem nemigen. Nem hiszen, hogy egyenlő partnerként tudnának működni és élni.
és nem tudnék utána hozzányúlni...
semmiképpen sem. nem tudnék bízni benne, ha egyszer megtette , megteszi újra.. elég az egyszeri fájdalom és megaláztatás..
Most én is azt érzem, hogy nem tudok bízni benne. Folyamatosan nyomozok. Ha találok valamit az a gond, ha semmit, az még rosszabb, mert csak a gyanakvás marad. Ígérte, leépíti a levelezgetést, de félek titokban, általam ismeretlen portálon folytatják. Éjszaka sokat törtem ezen a fejem, így rosszul aludtam, pedig ma kb 6 órát vezetek.
Szar ez így bizalmatlanul az biztos!
ahogy magamat ismerem, bennem mar nem tudna olyan lenni az erzes, a bizalom, mint elotte, s emberileg sem tudnek ra felnezni. Ha meg a rosszerzes, a gyanakvas ott van, az mar nem tud lenullazodni, es szerintem ez a rosszabb
Én is így érzem ahogy te,pedig én még a történtek ellenére szeretem a férjem.Mégsem tudom azt mondani hogy elfogadom ami történt és éljük tovább az életünket.Ezt nem lehet sem elfogadni,sem megbocsátani.Most már egyre jobban kezdem úgy érezni hogy jobb így,külön.Így talán még a barátság és a maradék tisztelet megmaradhat közöttünk.Ha együtt maradunk,az állandó bizonytalanság úgy is megölné előbb vagy utóbb a kapcsolatot.Még mindig azt mondom hogy BIZALOM NÉLKÜL nem tud működni egy házasság.
en mar megkukkanok, es nemtommicsinajjak
2 hete jöttem ra es azota eszem magam, ragodom... hogy vajon mi lehet azzal a csajjal aki (hidd mar el, csak egy barat, jo fej, egyforman gondolkodunk, de ennyi....) jja meg ddddd-s tsötsei vannak, amiket mindenkinek ki is pakol...
de ha semi akkor minek hivtak egymast lassan egy hete minden nap többször is?
Attól függ, mi az amit még akarnak. Az eredeti feltétlen bizalom sohasem lesz.
en mindenkinek gratulalok es nagyon felnezek, hogy ennyire tud szeretni egy masik embert, ennyire felul tud emelkedni a sajat egoista hozzaallasan es nem megsertodik, hanem elfogad, belat, valtoztat, nem hanytorgat fel...
Nos, en szerintem erre keptelen lennek :( De minden tiszteletem annak, aki kepes erre
engem most emeszt a rohadas, de nagyon... asszem van valakije... de arra rajöttem hogy kulönbözö tarskeresö oldalakon van regisztralva es csetelget... nekem mar ez is megcsalas, ha konkretan nincs is senki... es hiaba mondja, hogy ez nem komoly, csak jatek... es kezdem magam utalni magam hogy kutatok,nyomozok, bizonyitekokat keresek, turizom a telefonjaban, meg minden, amiert regen masokat kiröhögtem... es en öt evig vakon hittem neki, biztam benne!!!
sziasztok!
fogadtok ujakat a nyomorukkal, meg minden? :-(
Na igen!A megaláztatás meg a tehetetlenség fáj a legjobban.Az hogy,hogy tudta ezt megtenni velem.Mi járt a fejében mikor felszedte a csajt?Egy céges bulin jöttek össze,a párom nagyon piás volt...ki tudja,hogy volt.Kiváncsi lennék rá,de ha felhozom a témát ő hárít meg kiakad,nem akar beszélni róla.Pedig lehet nekem jobb lenne.
Vigyázz egyszer robbanni fog a "bomba".Ha mindent magadba folytasz,hogy senki ne lásson rajtad semmit,jót nem szül.Én tapasztalatból mondom,én is ezt tettem,ezt teszem és mi lett.A lehető legváratlanabb pillanatban mindig elsírom magam,és még ezért is magyarázkodhatom,főleg ha éppen a munkahelyemen jön rám.Ha 1 év után sem sikerült megbocsátanod szerinted sikerül valaha?Én is ezen rágodom pedig tudod nekem még csak fél éve derült ki,de ugyanúgy megalázva, üresnek,becsapottnak érzem magam.
nem igazán menne:s nem tudnék bízni benne!
Már megbocsáss, de ha szakemberhez jártok, akkor az nem mondta, hogy mielőbb meg kell szakítania a kapcsolatot a szeretővel? Miért neki kéne kisírnia magát? Ezt nem értem. Itt vmi nincs rendjén. Szerintem ezt mielőbb tisztázzátok.
ááá igazán nem lehet megbocsájtani!!
Nálunk csak az idén derült fény a dologra, de én is néha elgondolkodom a hogyan továbbon.
Kértük pszichológus segítségét is, ahová azóta is járunk, és sokat segít a problémák gyökereinek feltárásában.
De a bizalom nem a régi! Még most is levelezget a volt szeretővel. Ezt én nem "tiltottam", mert úgy éreztem szüksége van valakire, akinek elmondhatja a baját. A napokban elgondolkodtam! De nagy barom vagyok! Először csak a levelezés, majd találkozás, majd vállon sírás, és onnan pedig lehet lecsúszni egyre lejjebb.Ezért kértem, szakítsa meg a kapcsolatot vele, amit nemtudok azóta, megtörtént -e. De bízni nem tudok, állandoan lesem a leveleit, nyomozok.
Úgy érzem hiába áltatom magam azzal,hogy megbocsájtok, igazán,mélyen, legbelül érzem,hogy nem megy.Rettentő megalázottnak, becsapottnak, ÜRESnek érzem magam még mindig.DE élnem kell tovább az életemet vhogy, de minden erőmet felemészti az,hogy mások ne lássák rajtam,mennyire kivagyok.1 ÉV UTÁN!!!ŐRÜLET!
Valakinél biztos.
Nálam nem.
Igazad van, ha már többször volt, akkor tényleg gondolkodhatott volna.
én nagyon megútálnám.
végleg.
Valóban! Igazad van! Megérteném ha csak egyszer történne meg,de ha többször is megtörtént akkor közben lett volna idejük gondolkodni!Az én esetemben többször is megtörtént a dolog,akkor miért nem jutott eszébe hogy meg fogja bánni?Még hogy megbánták!Mese habbal!Én nem hiszem el.
Ne juss el a fizikai kontaktusig. Nem kell neked megoldanod a 100 km-es problémát. Bár ha nagyon akarod...
Mindenképpen mérlegelj mindent, neked kell eldöntened, hogy érzel. De az idő sok mindent megold. Tűzz ki egy határidőt, ameddig csak leveleztek. Lehet, hogy az érdeklődésed alább fog hagyni.
na megyek, mert megjött a férjecském és nem venné jól ki magát, ha tovább itt maradnék, de holnap folytathatjuk
Félek is egy kicsit tőle, mert ő most szabad préda, bár kb. 100 km választ el tőle, de ugye a női agy nagyon leleményes, ha nagyon akarnám, biztos megtalálnám a módját, de félek ha idáig eljutok, akkor baj van. amúgy jól megvagyok a férjemmel, de mégis.... azt hiszem ez mégsem normális!
Azért nem tudnak előre gondolkozni, mert akkor nem a fejükkel gondolkoznak!!!!
hát igen ez igy van, de nem biztos , hogy ha nekem most jönne egy alkalom, akkor nem használnám ki, viszont ezt nem tudom, hogy azért érzem igy, mert velem már ez megörtént?!
Teljesen normális! Ebbe én is beleestem! Kissé lelki válságba is kerültem attól, hogy mennyire várom a leveleket. Annyira felemelő és szuper érzés volt, hogy másnak is tetszem és hogy első szavamra repülne hozzám, hogy minden kívánságomat teljesítse.
De már túl vagyok rajta, ha úgy adódik flörtölök, de csak szimplán szórakozásból.
További ajánlott fórumok: