Hűtlenség után együtt.Sikerülhet? (beszélgetős fórum)
Szerintem a kapcsolat erősségétől és a két fél hozzáállásától is függ.
Mindenhol vannak hullámvölgyek. A csajszi pont ilyen helyzetben harapott rá a párom egy kétértelmű megjegyzésére. Aztán meg másra.
Lehet, hogy szerencsénk volt, hogy másfél év múlva derült csak ki a dolog, amikor már kezdtünk kimászni a gödörből, és volt erőnk talpraállni.
Köszönjük, jól megvagyunk, és talán jobban szeretjük egymást, mint előtte.
Pont ma hallottam, hogy egy bulin levezették, hogy a mi kapcsolatunkban én voltam a rossz, a másikban a férj. Így aztán ők a hibátlanok és hát végre egymásra is találtak. Ennek pedig örülni kell.
Szerencsére most elég jól érzem magam a bőrömben és hát tényleg mindenben próbálom csak a jót meglátni.
A csúcs persze a válással lesz majd meg. Az még odébb van.
Hát ők azt azért nem érzik át, hogy mennyi embert megbántottak a környezetükben.
Sokan viszont kinevetik őket, és azt mondják, hogy nem lesznek együtt hosszú ideig.
Szerintem viszont ellenkezőleg. Típusra nagyon hasonlóak. Szeretnek menni, pénz költeni.
De majd az idő megmutatja.
És ez így igaz.
Nálunk még az is érdekesség, hogy merőleges utcában lakik az édesanyám, és az albérletben a volt és a párja.
De nagyon jól látod.
Érdekes mód egy kis városban lakunk, de szerencsére 3 hónap alatt egyszer sem futottam össze vele.Maradjon ez így!
4 éves. Csak annyit mondtam neki, hogy apa holnaptól nem alszik itthon. Először fel sem fogta. Utolsó este végig az apja nyakán lógott. Sírtak mindketten. Aztán miután elköltözött elmondtam, hogy apa egy másik nénit szeret.
/ Nálunk ciki, mert a pár az én volt barátnőm, és a gyerek is szereti./
Én mondjuk a kisfiamtól sok erőt kapok. Miatta sem hagyhattam el magam három hónapja.
És még mindig bízom a szőke herceg megjelenésében...
Én is hasonló cipőben járok, nálunk már régóta elkötelezte magát az új párja mellett, csak ezt velem nem közölte.
Most kezdek kilábalni az egészből. De tudom, hogy majd csak a válóper után kezdhetek neki az új felépítésének./Addig a lelkemet próbálom újraépíteni./
Ha a "régi szép idők" nem is jönnek vissza, " új szép idők" lehetnek! Ahol mindkét fél részéről van szándék és érzelem, ott lehetségeknek tartom.
Nálunk egy alkalom volt, vagy ahogy sokan nevezik "botlás", pedig az én férjem igencsak két lábbal áll a földön, de most úgy megütötte magát, hogy ezentúl százszor is megnézi, hova lép. Hiszem, hogy nem véletlenül éltünk húsz évig olyan remekül. Persze így elég hülyén hangzik, hogy ha remekül éltünk, akkor miért is csalt meg? Ezt én is kérdezem tőle és magamtól is, de nem tudja megmagyarázni. Csak abban biztos, hogy soha nem tudna többé megbántani és azon vagyunk, hogy magunkért és a gyerekeinkért folytassuk együtt. Belülről nem változtunk, talán csak jobban értékelünk minden napot, amit együtt tölthetünk, nem halaszthatjuk el mindazt, ami még ránk vár.
Persze egy viszont nem tudom, hogy meg tudnék-e emészteni. Ezt is iszonyú fájdalmas feldolgozni, de remélem nem lehetetlen.
Sajnálom Nyuszó68, hogy ezt meg kellett lépned. Kívánom, hogy a felhők mögül süssön ki a nap számodra! Majd néha nézz ide vissza, hogy mi a helyzet veled!
Mi egymással fogjuk folytatni, mert szeretem és ő is szeret. Jó lenne több olyat olvasni, ahol úrrá tudtak lenni ezen a helyzeten, és az idő azt bizonyította, hogy megérte folytatni. Volt pár ilyen hozzászólás, de nagyságrendjében inkább a "soha nem tudtam megemészteni" a jellemzőbb. Én nem azt utóbbiak közé szeretnék tartozni.
Írjanak azok is, akiknek bejött az együtt maradás!