Hűtlenség után együtt.Sikerülhet? (beszélgetős fórum)
Nem szeretnék itt --- de ne foglalkozz senkivel...főleg ne a többséggel....ha akarjátok sikerül...és még jobb lesz mint előtte::)))
Hidd el mindannyian változunk...
Hát én nem tudom...akkor csak nekem van érzékem hozzá, hogy megtaláljam a leggyökerebb fajtákat:(
Vagy én vagyok túl odaadó, őszinte, és hűséges....lehet ezzel van a baj:(
A mai világban úgy vettem észre a pasik nem becsülik az igazi értékű nőket...mint a hűséget, becsületet, őszinteséget, odaadó-önzetlen szeretetet:(
Nem minden pasi egyforma ezt te is tudod.Ha így lenne esélyünk sem lenne újra kezdeni...pedig van!
Találsz majd egy olyan férfit aki értékel és úgy szeret ahogyan megérdemled...
Az hogy minden rendben van nem valószínű legfeljebb mi nők hisszük azt, a pasi meg nem mondja el hogy mi a problémája, ezért csak akkor szembesülünk vele amikor már kész a baj.Vannak olyan emberek akik nem tudnak hűek maradni, gyűjtögetnek, röpködnek tovább....amikor ezek akár nők, akár pasik, megpróbálnak egy párkapcsolatban élni, mindig az a vége, hogy csalnak, hazudnak, mert bár szeretik a párjukat is, nem tudnak monogámak maradnak....na az ilyen párral nem érdemes együtt maradna mert biztos hogy előbb-utóbb megbánt még ha nem is szándékosan!
"de ne aggódjatok olyan soha nem lesz a kapcsolat amilyen volt...."
Szerintem nem is a szabad hogy olyan legyen mint előtte volt....mert valami ok mindig van amit meg kell találni ahhoz hogy tovább lehessen lépni, vagy a pároddal vagy nélküle. Azok tépelődnek a legjobban akik nem találnak okokat vagy nem tudják elfogadni azokat. Nehéz azt modani hogy valóban tévedtem ebben és ebben, többek között ez is vezetett oda hogy a férjem félre lépett.
Vagy hogy én úgy érzem ami tőlem tellett mindent megtettem mind feleségként, mind szexuális téren, tehát a páromnak voltaképp nem volt oka és indoka (ja és ő sem látja másként ugye) mégis hajtotta az ismeretlen kaland. Előbbi esetben nem vennék rá mérget hogy ha sikerül megbeszélniük a dolgokat előfordul mégegyszer a dolog, utóbbiban valószínűleg tehetek bármit akkor is az új élmények felé fog fordulni adott esetben a férfi, tehát nem biztos hogy érdemes hozzá ragaszkodni.
Engem majd egy év után a féltékenység már nem gyötör, őszintén mondom, sokszor van távol a párom éppen úgy de nem gondolom hogy megcsal, mert úgy érzem minden téren bőven meg kap mindent amire vágyik. Sokkal inkább agyalok azon hogy az alap problémákat sikerüljön áthidalni és megoldani, hogy ne vitázzunk olyan dolgokon amiken nem kellenne, és harmónikusabb legyen az egész családom élete.Nekem nem egy nyugodt percem van mellette hanem sok....sőt boldog percem....nem bánom hogy vele maradtam...de nem gondolom hogy mindig így lesz, de amíg jó...
Sziasztok!
Nem olvastam végig a hozzászólásokat csak a saját véleményemet tudom leirni.Biztos hogy minden rendben volt abban a kapcsolatban?Mert,ha valaki félre lép az nem kap meg valamit otthon /tapasztalatból tudom/azóta is eggyütt vagyunk.
Ez így van!
SOHA!
Az én férjem szinte ugyanígy sírt és könyörgött,de...
Ha ennyi elég lenne egy megbocsátáshoz....
De nagyon sok férfinak bejön ez a taktika.
Csak pár percig kell tudni erősnek lenni...amíg kimondjuk,hogy sajnáljuk,de nem megy.
De ez a pár perc az ami baromi nehéz.
Elég ritkán szoktam megnézni a Barátok közt-t,ma valahogy leragadtam.Igaz ez csak egy film,de a Tilda-Pali esete mintha csak az én történetem másolata lenne,csak fordított állásban.A lényeg ugyanaz.BIZALOM!Hiába szereti még Pali Tildát,ha nincs meg számára a legfontosabb,a Bizalom.Anélkül pedig ahogy ő is mondta semmit sem ér az egész,csak időhúzás.Nehéz,nagyon nehéz elválni.Vagy ahogy Vili bácsi is mondta:a sima szeretet kevés egy házassághoz.Még a végén én is Barátok közt függő leszek.
Hűtlenség után együtt.Sikerülhet?.............
Írnál bővebben a ti esetetekről? Miért éltetek mással? Hogy indult el a dolog? Az addigi házasságotok milyen volt? Engem húsz év után csalt meg a férjem, pedig semmilyen konfliktus nem volt köztünk, és tudjuk, hogy együtt maradunk, de nagyon nehezen emésztem meg a hűtlenségét, pont azért, mert annyira jól éltünk azelőtt, és olyat tett, ami teljesen ellentétes az elveivel.
Pozitív példákat szeretnék hallani, mert elkeserít, hogy a többség szerint soha nem lesz már igazi a kapcsolat. Pedig én hiszem, hogy mindig is szeretett, mert ha nem így lett volna, akkor nem küzdene már 4 hónapja ő is az én démonaimmal.
"Annak örül ha te összeomlasz, ha neked rosszz....ne add meg neki ezt az örömöt..mosolyogj"
Elmondanám, hogy én tudtam arról a kapcsolatról, ami miatt elhagyott.
Aztán őt is elhagyta, és a nő nagyon-nagyon maga alá került.
Igen, először jó érzés volt, hogy akit elvett tőlem, őt is elhagyta. De aztán a lelkiismeretem előjött, és sajnálom őt! Tudom, sokan megvetnek, de nem tudok rá haragudni, erősebb bennem a női együttérzés. Én ilyen vagyok.
Ki kell törölni az "agyadból", nevedd észre, emeld fel a fejed....ennyi...ne lásd meg, ne végy róla tudomást....hidd el annak a k....-nak az a nagyobb ütés:)
Annak örül ha te összeomlasz, ha neked rosszz....ne add meg neki ezt az örömöt..mosolyogj
Csak annyit tudok tanácsolni, amit én is teszek, hogy kidobtam mindent, ami rá emlékeztetett, nem veszem a telefonját (ha ismeretlen számról hív, akkor amikor meghallom a hangját, leteszem). Nem beszélek senkivel, aki a közös barátunk volt. Egyszerűen úgy teszek, mintha nem lett volna.
Rohadt nehéz, de az eszemnek kell győzni. Nem teszem tönkre magam egy olyannal, aki folyamatosan megcsal, átver, hazudik...(és a többi, amit most nem írok).
Az, hogy elkezdtem egy naplóban leírni az ismeretségünket, nagyon jót tett, mert rájöttem, hogy hol rontottam el. Most már csak azok kedvéért folytatom, akik naponta írnak, hogy várják a folytatást. Most már idegenként gondolok rá, igaz, hogy felmegy a vérnyomásom, amikor írom, mert nehéz emlékezni - ekkor pár nap szünet, és folytatom az írást.
Jó, hogy kiírhatom magamból. Rájöttem, hogy mit nem kellett volna megengedni neki. Próbáld meg.
Sokat gondolkodom ezen a dolgon,mert én is hasonló cipőben járok,jártam.Mi együtt vagyunk és minden más,de hát a dolgok mindig megváltoznak!Azóta a dolog óta született egy kisfiunk,aki már egy éves.
Nagyon nehéz,de ha jól végiggondolom az "egómmal" nem megy.
Meg lehet bocsájtani,mert mindannyian követünk el hibákat egy párkapcsolatban,csak most ez az egy dolog van kiemelve,de van ezer más gond is.
Az egónkkal azonban nagyon nehéz!Hogy képzeli?-gondoljuk,meg ilyesmi...
De hát azt kell megértenünk,hogy nem azért történt mert mi kevesebbet érünk,vagy csúnyábbak vagyunk,vagy ilyesmi,mert hát az "egónk"ezt akarja elhitetni velünk,hogy minnél nyomorultabbul érezzük magyunkat!DE NEM ÍGY VAN!
Tehát sikerülhet!Hogyne sikerülhetne,ha szeretsz valakit úgy igazán.Hiszen az nem múlik el úgy egyszerűen!Csak ne gyötörjük a másik felet és győzzük le az egónkat!Ez a legfontosabb!
Aki pedig külön éli tovább az életét,az soha többé ne nézzen hátra,de jó ha az is így tesz,aki megbocsátott!
Én ezeket szoktam mondogatni magamnak,de máig is vannak nehéz pillanataim,álmatlan éjszakáim!
Sok-sok erőt mindenkinek!
Ja és az elején olvastam,azt hiszem Buxa(bocs ha rosszul írom)hozzászólását.Hát neki üzenem,hogy hála isten nem vagyok egyedül,pedig negyven éves vagyok és sikerülhet,csak hinni kell benne.Minden férfiban van valami jó és minden nőben is,ezt meg kell találni!Sok sikert!Nagyon negatív volt a hozzászólásod,nagy bánat érhetett!