Hűség (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Hűség

1 2 3 4 5 6 7
13. spygame (válaszként erre: 12. - Beikem)
2008. aug. 4. 05:57
...hidd el, én megértelek! Megbántam-e? Bizonyos okból igen. Megismételném-e? Nem valószínű. Újrakezdeném-e, Mai fejjel valószínűleg nem...de nem törölném ki soha. Nem vagyok csalárd típus...nem is tudom miként voltam képes erre, de megtörtént.
12. beikem (válaszként erre: 11. - 759c302a76)
2008. aug. 3. 23:20
Egyszer Tőlem megkérdezték, hogyha meghalok mit fogok megbánni,amit megtettem vagy amit nem tettem meg. Akkor még nem igazán értettem a lényegét. Azóta viszont eltünt a rózsaszín felhő,és megtettem azt amit elképzelhetettlennek tartottam. Egy munkakapcsolatból flört lett, és tovább folytatodott a dolog. Ezután bíztos sokan elítélnek, de nem bántam meg. Ritkán találkozunk, nem egy helyen lakunk, és neki is ott a családja. A lopott óráink viszont boldoggá tesznek, feltöltenek.
11. 759c302a76 (válaszként erre: 10. - 8e38f5ea70)
2008. aug. 3. 22:31

Persze, én megértem minden szavad...de tényleg ennyiből nem tudsz nekem igazat adni, nem haragszom.Tudom azt is, ha egy nő csinál ilyet, azt elmondják mindennek. Ha egy férfi, akkor ő Casanova.

Nem akartam én senkit sem az életembe, elhiheted, éltem a megszokott, unalmas kis életem, a hátam mögött ment a játékgép,tartozások és még ki tudja mik...

Msn-n ő bejelölt, elkezdtünk beszélgetni, ennyi. Ha találkozunk is, már tudom, hogy ebből sok nem lehet, nagy a távolság, 33 éves fejjel tudom, hogy nem adok fel ezért semmit. De bűn az, ha azóta a tükörbe tudok nézni, ha már nőnek érzem magam néha, ha egy kicsit belopta magát egy kis "élet" a szívembe?

Reálisan gondolkodom, és hidd el, nem tettem meg eddig sem senkivel, én becsületes maradtam, de ezt kaptam cserébe.

Nem értesz meg, ne is érts, nem vagyok már naiv kislány, aki nem tudja mi fán terem az internetes ismerkedés, én sem gondoltam volna még 3 hónapja, hogy ez lesz.

Bűnt még nem követtem el ezzel, ugye?

Ha meg találkoznánk, úgyis kiderüle akkor, hogy mi lesz tovább, ha egyáltalán ez bekövetkezik.

Ahány ember annyi sors, annyi megcsalás, annyi élettípus , annyi gondolkodás. Te így gondolod, én ezt el is fogadom. De az életemet én élem, és azt vallom, hogy igenis eljön az életben az a pillanat, amikor azt mondod: egyszer élünk....

Soha nem gondoltam, hogy ez nálam így lesz, de bekövetkezett. Sajnos.

10. 8e38f5ea70 (válaszként erre: 9. - 759c302a76)
2008. aug. 3. 22:06

Kedves magyarzsu!

Szerintem nagyon is tévedsz, láttam már ilyet a közvetlen környezetemben. eljöttek a nagy remények, az internetes szerelem, mindennap telefon, msn. Még nem is találkoztatok. És ha fogtok, valószínű, hogy semmi sem fog történni és nem is fogod érteni, miért? Hiszolyasmiket beszéltetek már meg, amiről csak közeli ismerősök beszélnek. És pont itt a bibi. Fordítva nem működik...öööööö...és, ha az interneten kerestél, akkor nem ő talált meg. Mert legalább egy cset, vagy társkereső kell hozzá. Nézd szerintem úgy nem léphetsz, hogy az egyik kezeddel még az egyik kapaszkodót fogod, a másikkal viszont, már egy másikat.Ha véget akarsz vetni és más kell, tedd meg. De ez amit csinálsz, az a legrosszabb. Ha igazi társat keresel, akkor elöbb le kell zárni a régi kapcsolatot, merd addig nem működhet az új. Ha pedig csak kaland kell....és internet...ahhoz kár hetekig levelezni. De egyszer, ha majd átlátod ezt (gondolom vadi új az internetes ismerkedés) rájössz, milyen butaság is volt. Így.

Ne haragudj, nem szapulni szerettelek volna, de a nagyon közeli környezetemben láttam erre több példát is.

2008. aug. 3. 14:16

Én erről a megcsalásról nagyon sokáig úgy gondolkodtam, mint nagyon sokan, hogy egy házasság ezt nem bírja el,mert becsületesnek kell maradni...és ez mindaddig működött is, amíg kb. 13évnyi házasság után rájöttem, hogy hazudott, a hátam mögött nagyon sok ronda dolgot tett, jó ezek nem megcsalásról szóltak, de még jobban fájtak ezért, és most már azt is megkérdőjelezem így visszanézve, hogy lehet, hogy volt valakije is.Ha valaki nagyon bizonygatja, hogy nem tenné meg, akkor tuti, hogy már megtette.

Idén 15 éve leszünk már egymás mellett...együtt maradtunk, de már nem úgy gondolkodom...amikor megtehettem volna, lehetett volna valakim, nem tettem meg, mert bosszúból nem lehet.

MOst megismertem valakit a neten, messze lakik, sokat beszélgetünk, már-már mindennaposak a levelek, msn, és telefonálás. Most nem vártam , de beesett az életembe, és kirángatott a mindennapos taposómalomból, közönyből és megszokott életemből. Nem találkoztunk még, de ha igen, már nem gondolkodom rajta...

Nem tudom, hogy ennyiből lehet - e kihámozni a lényeget, de ne ítéljetek el, nem mentegetni akarom magam, de sok mindenért nem én vagyok a hibás, csak azt akartam ezzel érzékeltetni, hogy ha becsületes maradsz, akkor sincs érte köszönet...( már az én esetemben).

8. Leoborta (válaszként erre: 3. - Babii)
2008. aug. 3. 14:08
Nincs olyan, hogy szeretném, odáig el sem jutok. Kerülöm az ilyen helyzeteket messze ívben. Nem el fogadható, ahogy moonlight írta: az értékrendem nem engedi.
7. 175c71a378 (válaszként erre: 6. - 0c97fbb607)
2008. aug. 3. 13:47

:) így van így kell felfogni...


Nem hiszem hogy az életben ilyen egyszerűen működik ez a megcsalásos téma mint a cikkben.

Valahogy a cikk olyan álomvilágos mesés rózsaszín hatást kelt.


A szerelmet őrizni félteni tápláni kell, úgy hogy közben hagyjd szabadon a másik felet kellőképp.

Megcsalásnál általában mindkét fél hibás...

6. 0c97fbb607 (válaszként erre: 5. - Maya80)
2008. aug. 3. 12:41

Aki szereti dédelgetni a rossz dolgokat,abban biztosan.

Én simán túllépnék ezen.

5. maya80 (válaszként erre: 4. - Moonlight1984)
2008. aug. 3. 12:32

Igen, a tüske mindig ott marad... életünk végéig...

Azért bízz a párodban, és sok boldogságot kívánok nektek!

2008. aug. 3. 11:35

Én 6 éve élek a férjemmel,egyikünk értékrendje sem engedne meg egy félrelépést,és egyikünk sem tudná a másiknak megbocsátani.

Viszont az előtte levő (első)kapcsolatom nagyon csúnyán végződött...megcsalt,én mélységesen szerettem,rájöttem... és ő végülis a másikat választotta.Azt az érzést elfelejteni nem tudom,a tüske mindíg itt marad...hiába tudom hogy a férjem nem tenné meg,a gyanakvás a lelkemben van.Hiába tudom,hogy nem lenne szabad.

3. Babii (válaszként erre: 2. - Leoborta)
2008. aug. 3. 11:24
a belső kényszer alatt azt kell érteni hogy ha megszeretnéd csalni, sem tudnád?
2008. aug. 3. 11:13
Én még nem csaltam meg a férjem, 18 éve vagyunk együtt, alkalmam lett volna, de úgy érzem nem szabad, nálam ez egy belső kényszer. Szerintem ezzel valami örökre elromlana. 18 év után ugye a szerelem már nem a régi(nem a sírig tart), nincs az a tűz ugyebár, hamarabb ráugatunk egymásra, nem is vagyunk olyan tökéletesek, mint ahogy régebben láttuk. De minden életszakasznak megvannak a szép oldalai, most nem a lángolást meg szenvedélyt kell keresni, főleg nem új kapcsolatokkal. Erről neki is ez a véleménye. Tudtommal még ő sem lépett félre, ha mégis, meg tudnám bocsátani, de a tüske mindörökre ott maradna.
2008. aug. 3. 11:03
A hűségről már sokan, sokféleképpen írtak és beszéltek. Mégis örök téma; érdekli és megérinti az embert, bármelyik oldalon is áll; legyen akár a megcsalt, akár a megcsaló szerepében.
De kifizetődőbb hűségesnek maradni.

Ugrás a teljes írásra: Hűség
1 2 3 4 5 6 7

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook