Hűség (beszélgetős fórum)

Fogja is a fejét. Egy a lényeg Zsu. A Te életed, csak egy van belőle. És élj úgy, ha majd visszatekintesz, ne legyenek kérdések, főleg egy: mi lett volna ha? És Te most kellesz neki? Mire? Pár numerára? Olyat sokat találnál. Attól még ne érezzed magad nőnek, mert becsapod magad. Tudnék példát, egy ismerősöm, nő, férjnél, nagyon elhízott és nagyon ronda. De nagyon. Gondolt egyet és felment egy társkeresőre, mert a férje nem feküdt le vele 3 hete. És... 6 hét hét künönböző férfi. És jelzem, hogy a ronda szót csak tapintatból írtam, mert az igazság szörnyűbb. Igen vannak ilyen igénytelen férfiak is. És mert lefeküdt vele 7 férfi, gondolod kívánatosabb lett? Mert az adatlapjára azt írta, kívánatos akar lenni. Mert otthon nem kívánják. Gondolod, hogy attól, hogy pár beteg meg...ta kívánatosabb lett? Dehogy, de jól becsapta magát és majdnem válnia is kellett emiatt. De egy a lényeg. Ne hidd azt, hogy támadlak, miért tenném? Tehát ne menj át védekezésbe. Nem támad senki, csak tanácsot akar adni. És, ha megerősítést, sorstársat keresel az életedhez, megtaláltad, látod, többen járnak hasonló cipőben. De az igazi válaszok ott vannak belül. Benned. Csak Benned. És nem támad itt senki sem, csak azért, mert mást mondd, mint amit hallani szeretnél. De tudod mit átülök... vélemény a másik székből.

Kedves Zsu!

Megértem mit érzel, nekem is több gyerekem van, nem szeret a férjen, egyedül érzem magam. Nagyon rossz. Állandóan becsapott és be is csap engem. Nagyon rossz érzés, de a gyerekeket szereti. A Hédi 5 a Csabi 3 éves. Imádom őket és ő is. De érzelem már semmi. Mit tehetnék most. Még a lakáshitel is a nyakunkon van. Olyan jó tudni, hogy mások is úgy szenvednek mint én. És mások sem tudnak tenni semmit. Mert nem lehet.Olyan jó érzés, hogy vannak sorstársaim, akik szintén bánatosak és végre van kivel pityeregnem és sajnálni kicsi életem. De képzeld, van némi öröm is. Írt egy férfi az interneten. Nagyon szimpatikus, ugyan még soha nem láttam, de már is lopott perceket hoz az életembe. Kicsi kis életemben végre némi öröm is van. Talán egyszer találkozunk is és ki tudja. Nagyon jó érzés, hogy van aki gondol rám és fontos vagyok neki. Bár még nem is találkoztunk, de érzem, ebből bármi lehet. Olyan jó, hogy mások is mondják, innen nincsen kiút, van kivel megosztanom mindent.

Most biztosan vérig sértődsz a levél miatt kedves Zsu! Pedig, csak bele képzeltem magam a helyzetedbe és alkalmaztam némi iróniát.

A sarkításért ne haragudj, de ha feljön valaki ide, elmeséli, hogy neki milyen rossz, aztán elkezdi konzerválni a helyzetet és közli, nincs mit tenni és ehhez keres partnert? NINCS MIT TENNI? A választás mindig rajtad áll. Láttad a mátrix című filmet? Neo is dönthetett. A kék, vagy a piros kapszulát veszi be. És döntött, valahogyan. Most nyilván szereztem pár ellenséget, de nem akartam bántani senkit. Csak a véleményemet írom le. LÉs nekem ez a véleményem bármennyire is fáj az másoknak.

Szia Beikem!

De írok, mert nem tudok csendben maradni, még ha írásban is, de megvédem magunkat, mégha, ahogy írod is sok igazságot kaptunk. És ez így igaz.

Csak még nincs erőnk hozzá, hogy váltsunk, igen, majd idő kérdése. Én már azon is gondolkodtam, hogy felnőnek a gyerekek, és akkor könnyebben tudunk dönteni, könnyebb lesz azt mondani, hogy itt az idő...de a kérdés...hogy akkor kellesz-e még, hát ez érdekes...Mert most vagy fiatal, most élnél, nem?

Én most kellek neki, mondjam, hogy oké, majd kb.10-15 év múlva találkozunk? Hülyének néz.

Nem olyan rossz így élni, meg kell tanulni. Lehet, hogy gyávaság, beismerem...( és Lenito77 ismét a fejét foghatja...)de ha eljön az idő lépünk. Te is szerintem.

Szia Zsu!

Aranyos vagy, de tényleg, de mi ez a butaság hogy nem írsz többet. A legjobb dolog ha kitudod beszélni magadból. Azért kerestem meg én is ezt a honlapot, és nem is bántam meg.

Megmondom őszintén azért elgondolkoztattak Leonitó szavai.

Bátorságom igaz nincs hozzá, de ahogy mondtad ami késik nem múlik!

"Jó" érzés azt is tudni, hogy nemcsak én küzdök így az élettel, és más is gondolkozik így mint én.

Kedves Leonito77!

Ígérem, többet nem zavarlak, nem okoskodni akarok veled szemben, mert beláttam, hogy sok mindenben igazad van, és a teszt...hát tényleg ...nem igazán jók az eredmények. Gondolom tudtad.

Igen negatív vagyok, passzív, gyáva és még sorolhatnám. Azt is írtam már, ha lesz erőm majd változtatok.

De lehet, hogy ez sem jó válasz, de hidd el, mióta ismerem ezt a férfit, tükörbe tudok nézni, ő is érzi a negativitásom, és jó irányba terel, tudatosan, viccelődve, de már gyógyulófélben vagyok. Emelt fejjel megyek végig az utcán, elhiszem, hogy én is vagyok valaki, szemébe nézek annak, aki szemben jön velem, legyen az akár egy férfi is...

Majd egyszer, ha tényleg erősnek érzem magam, és nem azért, mert van már valakim, akkor majd váltok. Hidd el. Megírom neked, ha még itt leszel. Szia!

Jóéjt neked is!

Zsu!

Dehogy zavarodtál össze. Csak kezd kinyílni a szemed és marhára megijedtél tőle! Ilyen a valóság. De visszamehetsz álmodni is. Én nem vagyok ügyes. Csak már látom a fától az erdőt. Ennyi. Javaslom töltsél ki egy önészlelési tesztet. [link]

Szerintem a passzív igen magas érték lesz. Töltsed ki érdekes. Vajon mennyire ismered magad?

És ez csak egy butaság. A gazember...akarom mondani a szakember többet tud:) Érdeklődj, légy nyitott és ne ellenkezz:) Ha adnak fogadd el, ha ütnek szaladj el:)) Jó éjt Neked:)

Én sem haragszom, ne gondoldd, csak azt vedd alapul, hogy mindenki máshogy gondolkodik.

Te ügyes vagy és már tanultál a hibákból...ez dicséretes, és jól csinálod.

Senkinek sem könnyű....még egy tökéletes házasságban sem...mert olyan nincs is, szerintem. Ott más a probléma. Nem szerettelek volna megbántani én sem, nem ezért írtam ezeket, csak valahol tudtam, hogy nem vagyok egyedül, és lám, beigazolódott, nem kerestem őket, jöttek maguktól...

Az a baj, ha én belázasodom, tudom mit szoktam szedni rá, így nem megyek orvoshoz....és ezzel is ez a helyzet...ha ő nem látja a problémát, én egyedül nem megyek. Pedig mindenhez két ember kell...

Igazad van, többet nem írok fórumba, jól elvoltam az én kis világomban, most csak összezavarodtam...

Jajj. Én nem akartam semmi rosszat, csak leírtam a véleményemet. Azért szerintem egy tanácsadásra szakemberhez elmehetnétek, mert én senki vagyok, de Ő ért hozzá. Talán több okosat tud mondani. Mert egyenlőre csak azt hajtogatod, amit hiszel és amit érzel. Én is csak a véleményemet hajtogattam. De. Ő biztosan találkozott már vagy száz ilyen esettel. Ne, ne rám hallgass. Kérdezz meg olyat, akit érdemes. Mit is veszíthetsz???

Lehet, hogy nincsen igazam. Mert ki vagyok én. Egy senki, ahogyan mindenki. De, ha belázasodsz és ágynak esel elmész a körzetihez. Most más a baj. Menj, kérj tanácsot. Kíváncsi lennék mit is mondd a szakember. Szerintem nem veszíthetsz semmit. Sok sikert. De szerintem nem az a helyes út, hogy kapaszkodókat találunk az igazunkhoz, hanem az, hogy tudjunk meg minél többet. Sok sikert. És nagyon félreértettél. Nem akarok megmondani semmit. Én nem, a Te életed. És nem jó, különben nem írogatnál itt. Szerintem ne sorstársat keress. Hanem válaszokat. Menj el, megéri. Légy konstruktív.

Hajrá.

És ne hari, nekem semmi ellenszenv.

Kedves Beikem!

Köszi, hogy mellettem vagy, én hiába bizonygattam neki, hogy ez nem olyan , ahogy ő elképzeli...azt nem mondom, hogy örülök, hogy vannak még ilyen sorsú nők, de annak igen, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki így él, akinek így kell élnie.

Kitartást, és boldogságot is kívánok neked, eljön az időnk egyszer, én tudom, és szerintem te is!!

Kedves Leonito77!

Hm... Ez egy jó kérdés... Szeretem mint embert...

Mint társ, az valahol kihült...Elélek mellette, szinészkedem, és igaz közben majd szétrobbanok belülről...

Apa lehet bármikor, nem is attól félek, hanem hogy a lányok nem bocsájtanának meg nekem, hogy ott hagytam az imádott apjukat. Ahogy Zsu is mondja nagyon nem egyszerű... Gyerek nélkül már rég léptem volna, de így egyszerüen nem tehetem meg, legalábbis még nem. Majd ha nagyobbak lesznek talán megértik majd, és eljön majd az én időm...

Kedves Leonito77!

Látod más is él így, ahogy már egy páran írtunk erről...ahol gyerek van, az ott nem egyszerű, majd egyszer megtudod te is, hogy nem lehet csak úgy kisétálni mondjuk két gyerekkel a hátadon, főleg ha a az apjuk azért otthon jó apa.

Nagyon nem egyszerű dolog.

Igen, van aki megtette, és már nem kesereg.

Én nem keseregtem, mert az írtam, hogy most nekem ez így jó. Nem én tehetek erről a helyzetről, én megpróbáltam mindent, ebben a helyzetben is megtaláltam, hogy lehetek egy kicsit elégedett. Mert boldog az nem, de elégedett, az még összejöhet...

Biztos nekünk is eljön az az idő, hogy váltunk, előbb vagy utóbb, ez már ennyi év után nem mindegy? De mégegyszer: nem egyszerű..nem egy küszöbön lépsz át, és kész. Ez nem ennyi. Majd egyszer azért belátod ezt is, ha lesznek gyerekeid.

Szia!

Érdekes, nem tudom, hogy a férjedet szereted? Vagy már csak egymás mellett éltek? Szerintem csak a gyerekek miatt együtt élni hiba, mert a férjed utána is apa tud lenni nem? Vagy szereted még őt? Ez nem mindegy, szerintem.

Szia!

Érdekes gondolat. De lehetek-e ennyire önző, hogy a saját boldogságomért feláldozom másik kettőét. Itt a gyerekeimre gondolok. A házasságunk nem igazán működik, de apának jó apa,a gyerekek imádják. Nincs annyi önbizalmam hogy elhidjem, hogy az én boldogságom a legfontosabb. Egyenlőre beérem a lopott percekkel... Több mint a semmi...

Kedves Spygame!

Köszönöm...

Én se gondoltam volna soha, hogy ez velem megtörténhet, de megtörtént, és nem bántam meg, eddig legalábbis nem. Nem tudom mit hoz a jövő, nemis nagyon merek rajta gondolkozni...

Most jó... Lehet hogy egyszer én is ezt fogom mondani amit Te...

Szia!

Végre valaki olyan is írt, aki nem csak kesereg, hogy nekem mennyire rossz, de hát mit is tehetnék. Gratulálok. Te vagy az élő példa arra, amit eddig leírtam. Igaz, neked is 9 évedbe tellett, de megtetted. Mert igen, mindenkinek joga van a boldogsághoz, de a boldogság az nem ez, ha a férjed megcsal, akkor majd Te is ezt teszed. A boldogság a boldog párkapcsolatban rejlik. És gratulálok NEKED! És nem értem, hogy miért írja le valaki, hogy neki mennyire rossz, de nem tud lépni, mert a gyerekek....a lakáshitel...stb. Mekkora hülyeség. Életünk csak egy van. Ebből csak is egy. És ha boldogok akarunk lenni, akkor bizony lépni kell. Még pedig egy jó nagyot. Ahogyan Te is tetted. Remélem lesz olyan boldogtalan nő, vagy férfi (mert hölgyeim ez nem csak a Ti problémátok), aki ebből egy pici erőt merít. Előbb-útóbb úgy is megteszi, Te is megtetted 9 év múlva. De ha olvassa az itt leírtakat, akkor miért várna, ha most is tudja, hogy rossz? Addig fognak várni, míg tönkre nem mennek teljesen? Nem értem. Szerintem éljünk úgy, hogy, ha lemegy majd a nap, akkor visszanézve ne azon ábrándozzunk, hogy mi lett volna, ha....

Én könnyen beszélek, mert nincsen még családom, nincsen gyerekem, van egy párom, akit nagyon szeretek, bár még csak egy éve ismerjük egymást és rengeteg a probléma, DE. Teszek ellene. (borderline személyiség). Voltam orvosnál (pszichiáter) megbeszéltem vele. Reményt adott, másként fogok viselkedni, mert szeretem. De ha nem fog sikerülni, akkor lépni fogok, mert ahhoz rövid ez az egy élet, hogy jó pár évig pokol legyen az életem. De ha sikerül...az még a jövő zenéje. Az a lényeg, hogy mindenki legyen tisztában azzal, hogy bármit megtehet, mert ez a személyes akarat. És legyen boldog. Én már voltam egyszer, tudom, milyen jó az. Sajnos tönkrement az a kapcsolatom, de túléltem. Mindenki túléli és tudja, ha most rossz is megéri, mert késöbb sokkal, sokkal jobb lesz. Nekem ez a véleményem. Ha valakinek rossz, és nem mazohista az illető, akkor tegyen ellene. Csak magáért. Saját magáért.

Még egszer gratulálok Neked zsuzskaboszi. Remélem boldog leszel.

Egyetértek, ha az ember egyszer odajut hogy máshol kezdi el keresni a boldogságot, akkor el kell gondolkozni mi is változott meg ennyire.

13 éves kapcsolatból lassan kihalt valami, szerintem mindkettönk hibájából. Akkor jött Ő, és megmutatta hogy még mindig nő vagyok. Érzelmileg feltöltödtem, jó tudni hogy valahol ott van, és gondol rám.

Kedves Zsuzska!

Igen, még ha 9 évet vártál is, de tudtál dönteni és választani egy másik életet.

Nekem nem tudom mikor jön el az az idő, hgy lépnem kell. Lehet, hogy tényleg gyávaság ezt a fajta lopott "boldogságot" választani...még nem tudom, mert ez az első ilyen az életemben, eddig hűséges maradtam.

Lehet, hogy nekem is sikerülne egy új élet, egy másik társ, de ahhoz meg kell hozni azt a döntést, amit te tudtál. Lehet hogy nemsokára nekem is eljön az az idő, hogy azt mondom itt elég. De amíg nem érzem magam kellően erősnek, ez lesz. Nem én választottam ezt a fajta életet, bár lehet, hogy tehetek róla. De erőt adtál , mert 3 gyereked van, és még nincs minden veszve, bár tudom, nem vagyok egyedül...

Sok boldogságot kívánok neked, nagyon megérdemled és egy olyan társat, aki megbecsül , szeret és szereti a gyermekeid!!

Sziasztok!

Érdekes dolog a Hűség.Bennem ez úgy dolgozott,hogy 9 évig tűrtem a férjem hűtlenségét,nem volt bátorságom megtenni,kilépni az ördögi körből.Pedig végig tudtam ,hogy van valakije/mellesleg a legjobb *barátnőm*beosztottam,rokonom/Se mindig ugy gondolkodtam ,hogy előbb vagy utóbb de visszatér a családjához a három gyerekéhez.Soha eszemben sem jutott,hogy esetleg keressek én is valakit magamnak,annak ellenére ,hogy környezetemben nagyon sokan biztattak.Valahogy lázadozott ellene a lelkem,hogy én ezt nem tehetem meg.Kilenc gyötrelmesen hosszú év után eljutottam oda,hogy nem bírom tovább,véget vetek a dolognak és választás elé állítom Őt.Hiszen oda a bizalom,a szeretet,és ugyan nem nyíltan de folyamatosan bántottuk egymást. Nagyon nehezen hoztam meg a döntést,és beadtam a válópert.Viszonylag rövid idő alatt lezajlott az egész,és csak azt bánom ,hogy nem tettem meg hamarabb.Megkíméltem volna magamat,magunkat,a gyerekeinket- attól függetlenül hogy már felnőttek-a sok fájdalomtól.Nem bántam meg,a döntésemet lassan-lassan gyógyulgatnak a sebek is.Van már Párom is ,de nagyon sok idő kell még hozzá, hogy ne szoruljon össze a gyomrom,ha eszembe jutnak a dolgok.Ennyi röviden az én történetem,végre már írni is tudok róla!Mindenki a saját dolgát ,sorsát tudja,de nem szabad a boldogtalanságot választani tudatosan ,minden féle mondvacsinált ürüggyel,vagy gyávaságból.Egy életünk ,van,és ez az ami a miénk,és tőlünk függ,hogy hogyan éljük.Nekem kilenc év kellett,hogy ezt felismerjem,de sikerült és nagyon örülök neki ,hogy volt bátorságom és erőm megtenni.

Sziasztok!

Én szerintem, -mondom- én szerintem ezt mindenki másképp látja, én is ezt mondtam még egy pár éve, mikor azt hittem minden rendben van, hogy becsületesnek maradni- minden áron. Mit kaptam cserébe? Ezt.

Jó, igen együtt vagyunk, minden évben sírtam, könyörögtem, beszéljük meg, menjünk el orvoshoz, mert ez segítségre szorul. És igen, jól látod, homokba dugtam a fejem, mert lehet, hogy így könnyebb volt. Minden évben elhittem, lehet, hogy nem kellett volna...bár ígéretek sohasem voltak. Viszont nem én vagyok az egyedüli , aki így él....nem ítélsz el, bölcs vagy, a szavaid arról árulkodnak, és azt mondom, hogy te ha így gondolkodsz, biztos megtalálod a párod, akit meg is fogsz érdemelni. Bár minden pasi így gondolkodna.

Köszönöm a jó tanácsokat, hozzáállásotokat, mindent!

Zsu

Kedves Leonito,köszönöm és kívánom neked én is,hogy megtaláld a boldogságot.Ajánlom figyelmetekbe Az igazi cimű fórumot,úgy látszik,sok nő melléfogott a házzasságával és őszintén elmondja,akár 40-en túl is,hogyan érez,amikor rátalál az igazira.

Nem vagyunk egyedül Zsuzsa és jogunk van a boldogsághoz,már csak bátorság kell hozzá.

Szia!

Persze, hogy jogod van a boldogságra. Légy az!!! Érezzed magad nőnek a férfi mellett. Találd meg azt a férfit. Vagy elsorvadsz érzelmileg, majd később kitörsz és meg fogod keresni, ha megtalálod azt az embert. Vagy nem törsz ki és így marad minden. Mindig rajtunk áll, vagy bukik a dolog. Szerintem! Mindenkinek joga van a boldogsághoz, de tenni kell érte. Én is teszek, egyenlőre még csak.... aztán ki tudja. Sok sikert!

Sziasztok,hát ez kényes kérdés és mindenki másképp látja a dolgokat.Egy igazi nő igenis vágyik a tűzre,szenvedélyre,értékelésre.És ha ezt otthon nem kapja meg,vagy ami mérg rosszabb (hazugságok,játékgépezés stb.-magyarzsu esete),hát szerintem tök normális hogy máshol keresi azt.Vagy lehet nem is kell keresnie,egyszerüen odacsöppen az életébe valamilyen módon egy férfi,aki látja benne a nőt.És tökmindegy hogy netes,levelezős,vagy személyes,szerintem most nem erről van szó.

Az én házasságom sem tökéletes,nálunk is voltak hazugságok,felelőtlenségek,az én férjem nagyon meggondolatlan és néha olyan passzív.Nem sokat törődik magával,szerinte normális dolog,hogy mellette vagyok,függetlenül attól,hogy mit tesz,vagy hogy hogy működik a házasságunk.Nekem is volt egy nagy szerelmem,még most is tart valamennyire,nem volt köztünk semmi,egy csók valamikor régen,azóta néha beszélünk a neten,vagy ritkán összefutunk,persze véletlenül...olyankor remegnek a térdeim,mert ez a pasi elég ha csak rámnéz és máris bomba nőnek érzem magam.

Hát szerintem értékrend ide vagy oda,egy nőnek ez kell.És rengeteg nő van,aki 10 év után megkapja ezt a férjétől,tehát az igazi szerelem nem múlik el.Mi csak melléfogtunk,mármint én és zsu,és ezért látjuk másképp ezt a hűség kérdést.Az,hogy lezárjam ezt a házasságot és továbblépjek,többször megfordult a fejemben,még mielőtt megismertem Őt.De nincs hozzá bátorságom,nekem is van gyerekem és néha úgy érzem,azt kell tennem,ami neki a legjobb,vagyis így kell leéljem az életemet,boldogtalanságban,hazugságban.Viszont amikor elolvasok itt 1-2 naplót az igazi szerelemről,hát nem is tudom,talán kicsit önző leszek most,de úgy gondolom,hogy jogom van,jogom lenne a boldogsághoz és ugye egy gyereknek nem az tesz jót,ha boldognak látja az anyukáját?

Lehet,hogy ezért elítéltek engem is,de őszinte voltam és mindezek ellenére nekem is van értékrendem.

Sok boldogságot kívánok mindenkinek.

Kinga

Kedves magyarzsu!

Köszönöm válaszodat, de akkor másképpen fogalmazok, mert a lényeg ebben rejlik. Szerintem egy kapcsolat azért kapcsolat és azért szép, mert megbízunk a másikban és őszinték vagyunk vele. Ez mind a két fél részéről kell. A legfontosabb a bizalom és az őszinteség. Ha ez nincsen akkor az a kapcsolat halálra van ítélve. És amit leírtál, ez már nálatok nincsen meg. Tudod, gyerekek ide, gyerekek oda, boldogtalan leszel. Olvass el erről könyveket, vagy keress fel egy szakembert és meséld el a problémáidat. Ez csak jó tanács. Ne barátnőkhöz fordulj. És ne dugd a fejed a homokba, mert a gondok maguktól nem fognak megoldódni. Nem szégyen elmenni tanácsot kérni, főleg, mert senkinek sem kell elmondanod. És amit írtál, igen én így látom. És tudod miért? Mert az éremnek két oldala van. Ja igen...azt megkérdezhetem, hogy amióta vannak a problémák, leültél a férjeddel és megbeszéltétek a dolgokat őszintén? Vagy csak szavak dobálózása és vita volt. Elmondtátok-e valaha egymás szemébe, mi bánt kit? Vagy hagytátok duzzadni a lavinát? Azt írtad ez neked most jó. Tudod nem hiszem el, mert az ember nem szeret hazudni. És Te már eljutottál ide. Tehát, ez nem jó Neked. Nem jó, hogy esetleg lopva találkoznod kell valakivel. Vagy valakikkel. És majd a férjed is ezt teszi, vagy már most is, mert erről nem írtál. Szerinted ez hová vezet? Nem a váláshoz? Előbb-útóbb? Az ilyesmi mindig oda vezet. De ha szeretnél javítani az életeden, főleg szeretnél kicsit boldog lenni, talán érdemes lenne először otthon keresni azt. Ezért mondom, hogy menj el szakemberhez, vagy....beszéld meg a bajokat a férjeddel és menjetek el együtt. Ez a legokosabb amit tehettek. Amit most csinálsz, az csak szétrombolja azt, ami még nektek esetleg szép. Tudod, flörtölni és dumálgatni utána is tudnál... Szerintem fontold meg, mert amikor kimondtad az igent, akkor megfogadtál valamit. És, ha már nem tudod betartani, akkor inkább vállald fel. Én is jártam hasonló cipővel, de hidd el, tapasztalok és tanulok a hibáimból és másokéból még inkább. Épp ezért nem nősültem meg még. Már majdnem, de voltak gondok és nem vállaltam. Annó egy 7 éves kapcsolatnak lett vége. Mert nem tudtuk megbeszélni. Én így soha nem tudnék élni. Csak úgy, hogy a másik teljesen oda adja magát Nekem és én is Neki. Lehet, talán sok az elvárásom, de szerintem, hogy az ember boldog legyen, igen is fontos a szerelem, szeretet, barátság, harmónia. És mind ez otthon kell. hogy legyen. És inkább leszek egyedül, mint élek egy hazug, felületes kapcsolatban. Ja igen, írtam egy cikket, lassan megjelenik ebben a rovatban, abból majd láthatod, hiába vagyok bölcs, az én életem sem habostorta. Mert kettőn áll a vásár. És ez mindig így van. És továbbra sem becsmérelni szeretnélek. Csak a véleményemet írtam le.

Kedves Leonito77!

Egész éjszaka azon gondolkodtam, hogy miért van az, hogy mindíg én gondolom rosszul a dolgokat, mért mindenért én vagyok a hibás?

Egyszer, ami most van, gondolom úgy, hogy ez nekem most jó...nem bántottam meg ezzel senkit még, nem adtam oda magam senkinek sem..pedig megtehettem volna, de akkor még hittem a házasságban. Most is hiszek, csak másképpp. Mindenki megtalálja benne a maga kis életét...én így...

Sokan élnek így, hidd el,és jó sok igazságot írsz.

De az én életem nem egyszerű, amit még nem írtam, hogy van két gyerekem, most költözünk egy új lakásba, látszólag, a felszinen minden rendben van, mindenki,azt gondolhatja, nekünk milyen jó, ezekről a dolgokról, ami szerintem egy betegség, nem tudnak sokan.

Tavaly még egy utolsó lehetőséget adtam, de ez tényleg az utolsó, mert már én is átlátok sok mindent.Lehet, hogy nem kéne folytatni ezt a házasságot, de még nem tudok elszakadni én sem tőle, majd ha végleg eljön az a pillanat, hogy most...igen...

Ami pedig az ismerőst illeti...nem tervezünk, nem igérgetünk, nincsenek nagy szavak, hidd el...majd lesz , ami lesz...én most így élek. Nem gondolom, hogy ez a szokványos netes ismerkedés, őszinte és szókimondó dumálások ezek, nem csak a szex körül forog...

Lehet, hogy soha nem értjük meg egymást veled, hiszen te férfi vagy, ezért is furcsa, hogy azon az oldalon állsz, ahonnan most írsz...de hidd el, nem haragszom, egyáltalán, még jó, hogy van valaki, aki így vélekedik !!Köszi!!

Kedves magyarzsu!

Nem ítéllek el egyáltalán. Sőt. Célozgatsz. Amit leírtál abból kiderül, hogy becsapnak, kijátszanak, nem szeretnek és neked is jár egy kis boldogság. De kérdem én.?! Milyen kapcsolat ez? Nézd! Senkit nem köteleznek arra, hogy egy rossz kapcsolatban éljenek. Nincsen semmi értelme. Semmi. Nem kell félni. Ha valami rossz, változtatni kell. És tudom, erre az a válasz jönne, hogy én nem tudhatom, meg, hogy ez nem ilyen egyszerű. Pedig igen. Én is éltem így egyszer. És ilyen egyszerű. Kedves Zsu. Csak megjegyzem, hogy életünk csak egy van. Nem lesz több és többé már nem leszel 33 éves. Még épp elég fiatal vagy ahhoz, hogy elrontsad az életed. Tedd meg azt a lépést, amit tudod, hogy meg kell, de nehéz. Pedig csak el kell dönteni. Én ezt javaslom. Mert lehet, hogy lesz olyan férfi, akit nem tudsz majd megcsalni. Akit feltétel nélkül tudsz szeretni. Milyen ember az, aki ennyi idős korában játékgépezik? Milyen ember az ilyen? És milyen lesz később? Kocsmázni fog? Ezt akarod???