Hűség (beszélgetős fórum)

Hmmm. Kedves Kinga!

Odafent azt is tudják, mit gondolsz, mit érzel. Szerintem. Tedd, ami szerinted helyes. És légy boldog, ez a legfontosabb.

Nekem is tetszik ez a fórum, véletlenül találtam, mert más témában kerestem tanácsot, de megtetszett és regisztráltam. :))

És ha valahol, itt őszinte lehetsz, mert szerintem a pártatlanság fontos. Ezért itt őszinte is mindenki, legalább is szerintem. Aki meg nem azzal valami baj van:DDD

Teljesen feldobtatok, köszönöm.Azt hiszem itt nagyon jó tanácsokat kaptam tőletek,igaz életemben először most,itt voltam teljesen őszinte ebben a témában.

És remélem,hogy majd ott fenn,az út végén kapok egy esélyt arra,hogy elmagyarázzam mit, miért tettem :)

Kedves Kinga.

Úgy látom, hogy jól csinálod. Nem vagy számító dög. Azért, mert nem ugrasz a nagy semmibe. Te már tudod mit kell tenned, sőt, teszel is, de az utolsó lépés még várat magára, de ahogyan látom, nem sok idő és meg is teszed. Láttad vannak ellenvélemények is bőven. De nem fog senki fegyvert rád és nem kötelez, hogy boldogtalan légy. Le a kalappal elötted és a többi szomorkodó anyuka példát vehetne rólad.

Szerintem Te csinálod jól. Én csak sok sikert és sok szerencsét kívánnék hozzá, de szerintem a szerencsére nem is lesz szükséged. Ha úgy érzed készen állsz, meg fogod hozni azt a döntést.

Mindenki szereti biztonságban tudni magát és elrendezni az életét,ettől még nem leszel "számító dög":))

Nagyon durva dolgoknak kellenek történniük,hogy csak úgy hagyjon ott az ember csapot-papot,pláne egy gyerekkel.

Megértelek.

Tettem fel képeket:)

Te is helyes pasi vagy és a barátnőd is nagyon csini :)

Na ezt vártam,de tényleg,egyáltalán nem sértődöm meg azon amit mondtál.De én is ezt látom a képeink alapján és ha egy kivülálló is,akkor abban van valami.

Már számtalanszor próbáltam beszélgetni vele és valahogy rávezetni arra,hogy egy nem működő házasságot le kell zárni.Óriási veszekedés lett belőle,pedig a lényegre még rá sem tértem,vagyis arról nem beszéltem neki soha,hogy nem szeretem úgy,ahogy kellene..

Azt mindenesetre észrevettem magamon,hogy amióta a fejembe vettem a válást,egy számító kis dög lettem.Próbálom előtte megteremteni a függetlenségemet,mármint anyagilag,azt akarom,hogy a lányomnak semmi se hiányozzon ezen a téren.És persze nekem se.Ez már durva,tudom.De őszinte vagyok és olyan jó,hogy itt mindent ki tudok adni magamból.

Nagyon helyes lány vagy Kinga! Nekem kép alapján nem hozzád illőnek mondanám a férjedet, ne vedd bántásnak első ránézésre csak. Nahh, én is kitárulkoztam képügyileg.

Láthatjátok, ki az az álnok, ki annyi csúnyát összehordott itt.:) Hát Leonitóóóó

És ott van még Rómeó és Júlia is:)

:)))

Az a baj sokszor,hogy azért nem beszélgetnek egymással az emberek,mert mindenki gondol valamit a másikról és lejátsza magában a beszélgetést úgy,hogy áh,ezt Ő úgy sem értené meg.

Lehet ,hogy így van ,de az is lehet ,hogy nem.

Hiába van párunk tökéletesen nem ismerhetjük őket,csak ha őszinték vagyunk és beszélgetünk a párunkkal.

Persze nem mindig sül el jól,de az is VALAMI ,egy kapaszkodó,egy lépés, valami megváltoztatására ,kijavítására.

Megértelek.

Szerintem gondolkodj el,hogyan változtathatod meg az életed hogy neked is jó legyen.

Nem élhetsz le egy egész életet így.

.

:DD

Tettem fel magunkról képet és szeretném ha ti is tennétek.Sokkal jobb úgy beszélgetni ha látjuk egymást nem?Ha már így kitárulkozom előttetek...

Szóval szeretjük e egymást.Hát én nem,ezt nyilván gondoljátok.Ő azt mondja igen,sokszor látom is a szemében a tüzet, de nem hinném,hogy szerelmes lenne.Ez a tűz inkább úgy szexuálisan,mint nőt kíván.De szerelem nincs.

A szexuális életünk gyenge,99 százalékban csak miatta csinálom.Mert férfi és szüksége van a szexre.Én ellennék nélküle.Nekem a szexhez szerelem kell, szenvedély.

Hú, mennyi mindent mondtam már el, el sem hiszem,mintha nem is én lennék :)

Na igen, az élet néha egy igen szar játék, de a grafikája ott van a szeren:))

Bocs a hülye viccért. De szerintem a mi lett volna, ha helyett konstruktívnak kell lennünk. Az adott helyzetből kell kihoznunk a legjobbat. És, ha helyzet úgy kívánja és mi is úgy kívánjuk, akkor nagy levegő és változtatunk. Azt mondják, a változás mindig jó.

Szerintem mindenkit (engem is sokszor) egyetlen dolog gátol a cselekvésben. A saját félelmünk. Amíg nem küzdjük le, hiába látjuk a helyes utat, nem merünk rálépni. Sajnos már én is tapasztaltam ezt magamon és ahányszor előkerül, igyekszem rajta változtatni.

Van egy kicsi lányunk :)ő már a pocimban volt,ez volt az egyik ok amiért kimondtam az igent.Mert azt akartam,hogy legyen apukája, normális családban nőjön fel.Meg hát mindenki ezt várta el, az én családom,az ő családja...Senki sem tudta,mi játszódik le bennem.Talán itt hibáztam, valakivel meg kellett volna osztanom az érzéseimet,talán értelmes tanácsokat kaptam volna.

Rájöttem,hogy az igazi család nem papírfüggő.A gyermek boldognak kell lássa a szüleit és nálunk ez nincs meg.A férjem érzi, hogy valami nincs rendben, annyira jó színésznő nem vagyok...

Viszont imádja a gyereket és tudni kell róla,hogy egy kicsit agresszív és bosszúálló típus.Ha elhagynám ezért, amit érzek,soha nem értene meg és nem fogadná el.Szerinte a válások csak azért történhetnek, mert a férj iszik, veri a családot.Ezt nem fogadná el válóoknak soha és ott ütne ahol a legjobban fáj, elválasztana a gyermekemtől.

Ezért nem fog elítélni senki,még odafönnt sem!:)))

Tisztességesen is ki lehet szálni egy "téves kapcsolás"-ból és minden nappal lehet tisztalappal indulni.

Mond el a férjednek mit érzel ,légy vele őszinte.

Most kellemesen csalódtam benned Leonito :)Tetszett a történet, tanulságos...És megcsillant bennem a remény sugara,hogy végül úgyis megtalálom az igazimat. Egyenlőre úgy gondolom,ő lett volna, az, amelyik 19 éves koromban jött el.

Egy kérdésem lenne még, de erre biztos senki sem tudja a választ.Az út végén, odafent mért ítélnek el?Mert tapasztalatlanságból, butaságból, túl fiatalon lekötöttük az életünket tévesen?

Nem ítél el senki sem. Ez itt azért nem a bíróság:)) Majd az út végén odafent...majd ott. Itt mi csak beszélgetünk.

Szerinte, ha tudtad, nem kellett volna kimondani az igent. Inkább megvárni az igazit. Tudod, hogy több is van? Olvastam róla egy könyvet. Persze nagyon kevés, de van.

Elmesélek egy történetet. Együtt éltem a volt párommal, menyasszonyommal, mind1 minek nevezzük. Volt neki egy nagyon buta barátnője. Én, ha valamit nem nagyon szeretek, az az emberi butaság. Nos ez a lány sötétségből kiváló. Az ő esetei a szikár, vékony pasik voltak. Nagyon könnyen oda adta magát, ezért rengeteg férfival volt. És volt neki egy, aki nagyon tetszett neki. Ő volt Tibi. Tibinek felesége és gyereke is volt és igazán szart mindenre és mindenkire. De neki ő volt az etalon....de mivel rájött, hogy nem kell neki, becsapja otthagyta. És ekkor megismerkedett egy pasival, egy igazi, nagydarab, magas férfivel. Mondom jéééé, nem is az esete. Azt hiszem két évig jártak, de már akkor sem stimmelt sok minden. ÉLs mit csinált?? Hozzá ment ehhez a férfihez. Alig, hogy véget ért a nászút itthon összefutott Tibivel és.....még egy hónapja sem volt házas és lefeküdt Vele. Meg is kérdezte a barátnőm: Te miért mentél férjhez. Azt mondta, sodorták az események. Nos ez után azt hiszem még egy tucatszor megcsalta férjét, akit nem sajnálok, mert nem volt épp jó ember, de ő hűséges volt. De mikor már másfél év házasság után fél évig semmit nem engedett a férjének, semmi szex. És mi lett? A férj, egy darabig könyörgött, esdekelt....aztán kipenderítette. És elváltak.

Ezt csak elmeséltem. Az embernek egy élete van, a fontos döntéseket szerintem jól meg kell fontolni. És, ha már akkor is másra gondoltál...talán kár volt kimondani az igent. De látom, annyi idős vagy, mint én, még nincsen késő. Szerintem nem jó hazugságban élni. Én legalább is azt meghagyom másoknak.

"Nem az az igazi, akivel az ember le tudná élni az életét, hanem az, aki nélkül nem"

Ebben minden benne van.Én személy szerint nagyon örülök neked Leonito, és mindenkinek aki megtalálta az igaziját és vele kötötte le az életét.

Sajnos mi melléfogtunk.És ez elég nyomós ok arra,hogy máshol keressük a boldogságot...

Én tudom ki lett volna az én igazim...vele kelek minden reggel,vele fekszem minden este...gondolatban...19 évesen rátaláltam,22 évesen engedtem elmenni.És amikor kimondtam az igent a férjemnek,ő járt a fejemben.Az egész életem egy nagy hazugság kb. 5 éve.

Ítéljetek el, várom a hidegzuhanyokat, annál nagyobb fájdalom már úgyse érhet,hogy mindezt felismerem és felvállalom.

Sziasztok!

Na igen elindítottam valamit... Nem baj, van itt pro és kontra egyaránt.

Akkor most ÉN!

Én úgy gondolom, hogy ha letettem valaki mellett a voksomat, az azért volt, mert szeretem, mert tetszik, mert el tudom képzelni Vele az életem és szeretném, ha az életem része lenne.

És én nem szívesen néznék a másik arcába úgy, hogy tudom, átverem őt. Én, ha bele kell nézzek a szemébe, azt őszintén teszem. Számomra fontos a becsület és az őszinteség. És szerintem leélni az életemet csak úgy tudom, hogy ezt adom és kapom is és közben boldog vagyok.

Én, ha haza megyek, nem ülök le a tv elé, vagy csinálok valamit saját részemre. Beszélgetek a párommal nevetünk. És sokat, sokat beszélgetünk. Mindig összebújva alszunk el és, ha netán összevesztünk, akkor addig nem fekszünk le, míg meg nem beszéljük. Így szerintem lehet az ember boldog hosszú távon. De ehhez partner kell. Két ember, aki összeillik és így gondolja. Ezért nincsen még családom 31 évesen. Majdnem volt, de tévedtem és léptem. Volt sok,sok barátnőm, de nem éreztem velük jól magam és mindig tovább léptem. Én ilyen vagyok. Én nem tudom kb.. élni az életemet. Házasság súlyos döntés és elvileg életünk végéig kéne szólnia. És van egy nagyon nagy közhely, de ez igaz szerintem. Nem az az igazi, akivel az ember le tudná élni az életét, hanem az, aki nélkül nem.

Azt hiszem, még csak hiszem, hogy megtaláltam most Őt. Nem egyszerű, lassan megjelenik itt róla a cikkem is, csak még ellenőrzik. És, ha működik, mindent meg fogok tenni érte. Persze garancia semmire sincsen. A legjobb kocsi is elromolhat. Viszont, ha elromlott meg kell javítani, ha javítható. Ha már nem, akkor mi haszna van?

Én így gondolom. És Zsu, meg a többi nő aki így él. Kívánom, hogy legyetek boldogok. Kívánom. Ha ennyi elég, legyen. Nekem más a véleményem. Más az értékrendem is szerintem. Ez csak az én véleményem volt. Bántani senkit nem akartam vele.

Úgy látszik túl konzervatívan gondolkodom a párkapcsolatról.