Hogyan tudjam elviselni egy hóbortos anyós szeszélyeit? (beszélgetős fórum)

Gyógyíthatatlan?

Vagy rendbe jöhet?

Persze,biztosan.

Én is szoktam így lenni,olyankor mindenkit szidok,aki a "kontrollcsoport"-ba tartozik,utána,meg jókat derülök magamon,hogy milyen hülye vagyok!:))))

Nem. Pikkelysömör által kifejlődött fiatalkori reumája van két éve. Szinte havonta van egy izületi csapolása, kemoterápiás gyógyszert szed és a bal lába hosszabb másfél centivel, mint a jobb.

Nagy tragédia ez nekünk, de nem mutatjuk neki. Úgy akarjuk felnevelni, hogy amikor felnő, akkor is szeretettel nézzen ránk.

Ha valóban szereted és tiszteled mint a barátnődet,akkor meg kell hogy értsd azt is ,hogy most távol akarja magát tartani tőled indokolatlanul,de számára jó okkal,hisz nem tudhatod mi zajlik benne.

Ha pedig csak azért szeretnéd helyre hozni a dolgokat,hogy visszakapd a sógoroddal azt a régi ,hármas köteléket ,mert az hiányzik ,akkor pláne,mert az igazán nem a barátnődről szól.

Én nem azt mondanám, hogy bűnnek tekintik, egyszerűen ez nekik nem megy - más a habitusuk, vagy tele vannak görcsökkel - és ez frusztrálja őket.

A többivel abszolút egyetértek.

Ezekben a dolgokban igazad van. De...nekünk is van hitelünk, beteg gyerekünk és sokat agyalunk, dolgozunk, hogy jobb legyen. Nekem örömet vagy inkább pontosabban jó érzést okoz, ha leülhetek a férjemmel, barátnőmmel, bárkivel és megihatok egy jó kávét, egy italt. És jót beszélegetünk, talán nevetünk is egy sort. És jó a gyerekekkel is lenni nagyon. Ha elmondanám mindig mindenkinek, hogy mi bánt, akkor vége hossza nem lenne a keserűségnek. Mi majdnem minden este sírunk a férjemmel Balázs betegsége miatt. De őrá mosolygunk...

Engem is bántott, hogy ő nem jött el, amikor megszületett a kisfiam. De mégis Karácsonykor nem mutattam ezt meg neki. Mert én próbálom megérteni.

De most, így általatok végiggondolva, talán tényleg jobb, ha elengedem. Ennyi veszteség belefér az életbe.... :(

Nem.:)

Amiatt kérdeztem ,mert hogy ennyire ragaszkodsz hozzá.

Tudom ,ha az ember kicsit nyíltabb,szórakoztatóbb,figyelmesebb másokkal,és ha még ez jó kedvvel és kisugárzással is párosul,az nagy bűn az emberek szemébe.Manapság a depi,a rosszkedv,a bizalmatlanság és a problémák állnak a középpontban és nagyon ritkán engedik el magukat az emberek,mintha bűn lenne egy jó beszélgetés kedves társasággal,vagy viccelődés egymással.

Aki ilyen,azt egész életében féltékenység fogja kísérni,amit meg kell ,hogy értsen.

Ebben az esetben ha valóban jó szándékú vagy,akkor neked is végig kell ezt gondolnod,és elengedned a sógornődet,mert ezen a problémán nem fogsz tudni változtatni.Aztán ,hogy a sógorod,mennyire tud rá hatni ez ellen ,az már az ő dolga,mert igazán rajta múlik a dolog.

Van, több is. Munkatársakból alakultak barátsággá, van kettő, aki úgy hív "tesóm". Egy másik gyermekének a keresztanyja vagyok.

A szomszédasszonyom is az évek során a barátnőmmé nőtte ki magát.

És van, akinek a férje is ad puszit, amikor találkozunk... :)

Gondolom, de nem vagyok túl sok. Nem rázom itt az étkezőben magam a pasiknak és nem is mindig vagyok jelen a beszélgetéseknél a gyerkőcök miatt. Ha meg valaki hozza a saját gyerekét, akkor adott, hogy én vigyázok rájuk. Normál a viselkedésem, van önkritikám és ha átgondolom, akkor is erre a következtetésre jutok. Jó a házasságom és ezt nem titkolom, nem tetszik másik pasi (kivéve Mark Harmont az NCIS-ből, de gondolom ez nem nagy probléma). Általában a háztartással vagyok elfoglalva, más élethelyzetben pedig dolgozom. Kertesház, állatok, gyerekek... nincsenek szabad energiáim. És a férjem elég konzervatív felfogású. Nem nézné el, ha kihívóan viselkednék másokkal. Ő sem teszi. Nagyon családcentrikus és azt elvárja, hogy én kimutassam, hogy hozzá tartozom.

Én inkább arra tippelnék, hogy ha rossz a házasság, a férj máshová megy még beszélgetni is, vagy a gondjait elmondani valakinek. Bár biztosat nem tudok.

És ez egy kis falu. Tényleg bezárkóznak az emberek és a nők eltunyulnak. Tőlem megkérdezte valaki, hogy miért akarok lefogyni, kinek akarok tetszeni annyira? Mondjuk senkinek, de azt szívesen venném, ha nem sajognának a visszereim, a lábaim és a hátam, mert nem birják cipelni a felesleget... Falun az emberek máshogy gondolkodnak.

Bocsi, de én nem vagyok se szép, se jó, ezt garantálom! Csak én vagyok. Igyekszem újra lefogyni, mert van rajtam egy 10 kg felesleg, ami a szülés után maradt meg.

A férjem azt mondja, engem nem lehet jellemezni, mert egy "külön" embertípus vagyok. És lehet, hogy most kicsit értetlen is vagyok, de például a Livi nálam arcra kifejezetten szebb és súlyproblémái sincsenek. Kis önbizalom és már nem is érezné, hogy kevesebb a kapcsolatunkban, mint bármelyikünk.

De ő nem tudja, milyen ruha áll jól neki, rossz a tartása és az arcán mindig földöntúli fájdalom látszik. Nem tud beszélgetni, mert nincsen témája és mindezek mostanában jöttek rá, régen nem ilyen volt!

Mondjuk jó pár éve egy pasit én happoltam el előle, szerintetek emlékszik? Ha-ha, vicc volt, mármint a vége a mondatnak, mert a többi igaz. És az a pasi azt mondta, hogy a Livi egyszerűen unalmas, ha megkapod. Na, mindegy. Én nagyon jól éreztem magam vele. És az bizony hiányzik. És így, "falból" csak itt írom le, ami eszembe jut vele kapcsolatban, ha ide téved, nagyon figyelek rá és nem is beszélek a sógorommal, őt a férjem lefoglalja. És bár van egy stílusom, szeretem jólérezni magam, de mindig tudatában vagyok, hogy egy kétgyermekes családanya vagyok, a határaimon belül maradok.

Szerintem a Livinek a gondja önmagában gyökerezik. De azért majd megpróbálok visszafogottabb lenni (nem leszek itthon, ha jön :)))) oké, csak vicc volt), megfogadom a tanácsot.

Nehéz az élet, még anyós-gondok nélkül is.

Nem,nem igazán érted meg ,mert akkor nem írnád ,hogy kegyetlen.Félelemből,kisebbrendűségi érzésből teszi mindezt ,nem kegyetlenségből.

A sógorodnak és nektek majd,ha rendbe jön a kapcsolat kell eloszlatnotok a félelmeit és azt az érzését,hogy nem tartozik közétek.

Kicsit visszafogottabbnak kell lenned majd ,többet foglalkozni az ő jelenlétével,és csak akkor viccelődni olyan dolgokon,amikor már ő is megérti.Ez kicsit több együtt töltött időbe telik.

Zizinek igaza lehet, én még azzal toldanám meg, hogy lehet, hogy Rád, mint nőre féltékeny!

Vannak ilyen nők.:((