Hogyan tanítod meg a csemetédnek hogy nem kaphat meg mindig mindent azonnal? (tudásbázis)

..ja, ha mindennek a könnyebb végét fogjuk meg! ..csak akkor később ne csodálkozzunk, ha a gyerek tombol a bolt közepén, mert a megszokott kis szokásait elvesszük tőle.

(eddig anya mindent a kezembe nyomott, most meg nem lehet semmi megkapnom)

Nem mondom, hogy könnyű egy gyerkőccel vásárolni, de nem az a megoldás, ha "elhülyítjük" őket, a kulcs inkább abban van, hogy partnerként kezeljük)

..de ki így nevel, ki úgy!

Én biztos elájulnék, ha a Lányom a boltban tombolna, egy csokiért v. bármi másért!

(sok ilyet látok.. anyuka inkább a kezébe nyomja ezt v. azt, hogy csak csönd legyen...)

Szülők rontják el a gyerekeket.

Az első perctől fogva, nem kell a gyereket rászoktatni, hogy össze-vissza megveszünk Neki(k) mindent, így később sem fognak követelőzni.

(tapasztalat)

A szülő azzal rontja el, hogy már kicsinek minden "vackot" a kezébe nyom a boltba.. (egy kis kifli, túrórudi, ez-az, hogy nyugiban tudjon vásárolni)

Erre nincs szükség!

Kedves Szila.

"bár nagyon szeretjük őt, mégsem fogok neki mindent azonnal megvásárolni.."

Helyesen írtad. Sőt, épp azért nem veszed meg, mert szereted.

Persze, kell korlátokat szabni, ha azt mondtad most nem veszek semmit, tényleg nem veszel. Az életben sincs úgy, hogy azonnal, mindent megkapunk.

Én pl. chipset, csokit sosem veszek. Nem is fogok.

Nálunk is volt ilyen, de én egyszerűen nem vettem meg és kész.Persze volt ordítás, meg minden ami ilyenkor kell, de ami nem megy az nem megy.

Most elég ha azt mondom, hogy bemegyünk a boltba, de nem veszek nektek semmit csak azt amit én akarok és tudomásul veszik.Az én gyerekeim most 4 és fél, illetve 3 éves múlt korban vannak.

Volt, hogy furán néztek rám, mert ordított a gyerek egy 80 ft-os csoki miatt ( hozzáteszem nem anyagi okok miatt nem vettem meg a csokit ), de nem érdekel mások véleménye e téren.Én tudom, illetve mindenki maga tudja, hogy mikor, mit engedhet meg magának és a gyermekének.

Szia!

Hát, nem irigyellek :)

Nálunk ez úgy működött, hogy kb. ilyen idős korától megegyeztünk, hogy egy dolgot vehet meg. Ha kettőt vett a kezébe, akkor döntés elé állítottam, hogy válasszon, melyiket szeretné jobban. Megígértem neki, hogy ha legközelebb megyünk, akkor megveheti a másikat. Volt olyan, hogy legközelebb mégis mást választott.

Egy kivétel volt, amikor másképp történt, de akkor már annyira kellett nevetnem, hogy nem bírtam ellenállni, mert komoly indoka volt:

választott egy zacsi chips-et (nyár volt, és nagyon meleg), aztán kinézett egy fél literes jeges teát. Mondtam neki, vagy ez, vagy az. Mire ő ezt felelte: Anya, a chipset kérem, de ha azt megeszem, akkor nagyon szomjas leszek... :D

Igazad van, most kell megfogni, később sokkal nehezebb. Az ovis időszakban majd jön, hogy ennek ezt vettek, annak azt vettek, én is kérek. De ha eleinte megszokja azt, hogy "nem", akkor később is könnyebben elfogadja. Nálunk ez a mai napig működik.

Máskor volt olyan, hogy nyafizott, hogy mindkettő kellene. Mondtam, oké, de akkor holnap semmi. Hidd el, legtöbbször visszatette az egyiket.

Ha mégis elhozta mindkettőt, másnap tényleg nem vettem neki semmit, és emlékeztettem rá, hogy előző nap megegyeztünk valamiben.

Nagyon nehéz volt, mert én is megadnék mindent neki, amit lehet normális keretek között, a szívem is majdnem megszakadt, de valahol muszáj tudatosítani benne, hogy nem pottyan minden az ölünkbe azonnal, és mi felnőttek is sok dolgot szeretnénk, de olykor választásra kényszerülünk.

Sziasztok!

A kislányom 2 éves múlt..Javában küzdünk a dackorszakkal! Egyébként okos, talpraesett kislány, beszél, szobatiszta és tud ő tündérien is viselkedni, de néha (pl.boltban) jön egy dühkitörés.. Hol micimackóért, hol csokiért..stb.

Minden hónapban kap ruhát, játékot, átlagos anyagi körülmények között élünk..Mégsem szeretném elkényeztetni, mindent amit ő kigondol, megvenni..

Persze nehéz ellenálni, hisz olyan öröm ha ő örül, de úgy érzem, muszáj már ilyen kiskorban korlátokat szabni, hogy megtanulja, hol a határ..Írjatok ha van hasonló jellegű tapasztalotok, ötletetek, miként lehet egy kisgyereket megtanítani vagy rávezetni hogy bár nagyon szeretjük őt, mégsem fogok neki mindent azonnal megvásárolni..