Hogyan szoktassam le a gyermekemet az éjszakai szoptatásról? (tudásbázis kérdés)

Előrebocsátom,nem vagyok védőnő. Nálunk eszébe nem jutott ilyesmit mondai a védőnőnek, sőt, a védőnői szolgálat azt a WHO-s nézetet támogatja,hogy két éves korig (akár tovább is) legyen anyateje táplálás is.

A lányom pl. 22 hónaposan választódott el végleg. Lassan, fokozatosan.

Asszem ez az :)

Azt már mindenki tudja -hiszen az összes kismama-média ezt sulykolja-, hogy a WHO (leánykori nevén: Egészségügyi Világszervezet) a 6 hónapig való kizárólagos szoptatást és a 2 éves korig való szoptatást javasolja. Namost azok, akiknek már az első félévben elment a tejük ettől a mondattól sikítófrászt kapnak és lelkifurdalásuk támad, amiért nekik nem sikerült.

Némi klikkesedést érzek én ebben a témában: vannak ugye a szoptató anyák, akik mázlisták, mert nekik sikerült, és a tápszeres anyukák, akik pechesek voltak. Miközben a valóság az, hogy a szoptató anyák egy része keményen megküzdött érte, hogy szoptathasson, a tápszeres anyukák egy része pedig szintén küzdött és mégse sikerült neki.

Már az elején leszögezem: teljes mértékben megértem azokat az anyukákat, akiknek nem sikerült szoptatni, pedig ők küzdöttek, nem célom az ő lelkükbe taposni.

Amivel nem értek egyet, az az a szemléletmód, hogy "mi felnőttek okosak vagyunk, a baba még kicsi, nem tudja mi jó neki, de mi most jól jövünk és megneveljük." Miközben pontosan tudom, hogy a baba ösztönösen tudja, mi a jó neki és nekünk elég csak finoman terelgetnünk ahhoz, hogy azt csinálja, amit szeretnénk. A gyereknevelést nem lehet izomból végrehajtani, kölcsönös kompromisszumokon, megérzéseken, apró dolgokban lemondásokon, más dolgokban való következetességen múlik a siker. Vannak persze olyan gyerekek, akiket elég pár percig sírni hagyni, és soha többet nem kelnek fel éjszaka, vagy akiket nem tör meg, ha egyik napról a másikra elveszik tőlük a cumit, de sokkal többen vannak azok, akiket ez összezavar, akik sírnak, hisztiznek, akiknél alvási vagy viselkedési problémákat okoznak ezek a dolgok.

Nemrégiben írt nekem egy anyuka és azt kérdezte, hogy vajon tudna-e még szoptatni. A babája 6 hetes koráig szopott, azóta eltelt 4 hét, most 10 hetes, vajon, vissza tudnának-e még állni a szopira, van-e még ilyenkor tej. Mondtam neki, hogy igen, a szoptatás abbahagyása után még akár 1 évig is van tej, és rendszeres szoptatással bármikor visszaállítható. Megpróbálták, pár napig kínálgatta a babát: és sikerült nekik! Ő küzdöttek, és sikerrel jártak!

Megértem azokat az anyukákat, akiknek nem jön össze a szoptatás. Felnő a baba tápszeresen is, meg akkor is, ha már 3 hónapos kortól almát eszik. Talán még beteg sem lesz, bár vizsgálatok igazolták, hogy a fél éves kor alatt hozzátáplált vagy tápszerezett gyerekek 50%-kal többet voltak betegek, mint a kizárólagos anyatejesek. Vannak persze olyan tápszeres babák, akik sosem voltak még betegek, de én ismerek olyanokat is, akik folyton betegek, szóval ezen nincs mit vitázni. Sőt: tudok olyan anyatejes babákat, akik folyton elkapnak valamit, meg olyanokat, akik 3 éves korig egyszersem.

De térjünk vissza a szoptatás lelki oldalára. Az anyatej nemcsak étel: bizonyítottan fájdalomcsillapító és nyugtató hatással bír. Fél éves kor után a táplálék funkciója fokozatosan lelki szükségletté alakul. És amikor eljön az ideje, hogy a baba elválassza magát, mert már nincs szüksége erre a testközelségre, akkor magától elválasztja magát, nem kéri többet.

A szoptatás 1 éves koron túl biztonságot ad a babának. Ebben a korban, 1-3 évs kor között, különösen fontos a kicsik számára a biztonság. Most szakadnak el anyától, egyre önállóbbak lesznek, ez felcsigázza, de ugyanakkor meg is ijeszti őket. Igénylik a babusgatást, a testközelséget. Ezt a szoptatás és a cumi is megadhatja nekik.

Ha ebben a helyzetben azt mondod, hogy erőszakkal elválasztod a kicsit, vagy elveszed a cumiját, arra természetszerűleg sírás és hiszti lesz a válasz. Van, aki szerint a hiszti nevelési hiba eredménye: neki még nem volt dackorszakban levő gyereke A hisztivel a gyerek a benne levő hihetetlen akaraterőt és ellenállást fejezi ki. Még nem tudja a dühét korlátok közé szorítani és másként levezetni - a szocializáció során ezeket a praktikákat is megtanulja és egyre kevesebbet fog majd hisztizni.

Ha hagyod sírni, hisztizni "majd abbahagyja" jelszóval, azt tanítod neki, hogy "Anya nem segít, hiába kérsz tőle segítséget", megtanulja, hogy már Anyában sem bízhat. Ha elveszed tőle a biztonságot jelentő tárgyakat, vagy a szoptatást, anélkül, hogy helyette mást kapna, ami a biztonságot jelenti neki, azzal a világba vetett bizalma rendül meg.

Szociológusok még vizsgálják, de elgondolkodtató, hogy az a generáció, akiket már hamar elválasztottak és hozzátápláltak, majd viszonylag hamar bölcsődébe kerültek, azok között jóval nagyobb a szakítások, válások aránya, később és nehezebben találnak párt, mint a korábbi generációkban. Nyilván ez globális probléma és a társadalom struktúrájának és az életmódnak az átalakulásából is fakad, de kimutatható az összefüggés.

Azoknak, akik keményen küzdöttek a szoptatásért, de nem jött össze: üzenem, hogy a baba pontosan érzi és tudja, hogy nem ment és hogy sok szeretettel, öleléssel, dédelgetéssel tudod pótolni a szoptatást!

Azoknak, akik hosszan szoptatnak és megvárják, amíg a pici elválasztja magát, gratulálni szeretnék a kitartásukhoz.

Mindegy, hogyan sikerültek a dolgok: a lényeg, hogy ne izomból, és akaratból hanem ösztönösen és szeretetből nevelgesd a csemetédet. Fokozatosan lépésről lépésre vezesd rá arra, amit a világban meg kéne tanulnia, és így ő is fokozatosan fog elszakadni tőled és válik egyre önállóbbá.

Ez egy masik...Meddig érdemes szoptatni?

Kérdés

Jó napot!

Kisfiam 16 hónapos még mindig elég sokat szopik. Nappal van amikor csak 1-2 -szer, de éjszaka minimum 4-5 alkalommal. Nem tudom, hogy lehetne leszokatni az éjszakai szoptatásról, már nagyon fáradtnak érzem magam. Mindemellett a rokonoktól is elég sokat kapok, hogy még mindig szoptatok. Szerintük szégyellnem kellene, hogy egy ekkora gyerek "önkiszolgálást csinál" és egyébként is ebben a tejben már úgysincs semmi. Néhány napja estem át egy térdműtéten, leszedték a porcok elhalt részeit. Az orvos azt mondta, ha abbahagyom a szoptatást majd kezelni kell gyógyszerekkel, de ezért ne hagyjam abba, egy ekkora gyerek már úgysem szopik sokáig, mivel már most is csak 1-2 alkalommal teszi ezt naponta. Nem mondtam neki, hogy nálunk a naponta 7-8 alkalom is alatta van az átlagnak, amikor pedig beteg csak szopik, semmi mást nem hajlandó enni.

Nem tudom, meddig húzhatom el a kezelést, és egyáltalán normális dolog az, hogy egy ekkora gyerek még mindig ennyit szopik? Hogyan lehetne megszüntetni az éjszakai szoptatást? Már próbáltam külön ágyba menni, de iszonyú sírásra ébredtem, alig tudtam megvigasztalni. Ugyanígy jártam, amikor nem adtam neki oda egyből ébredés után.

Kéren adjon nekem tanácsot!

Köszönettel:

TT

Válasz

Először is szeretném megnyugtatni: kisfia viselkedése nem rendellenes, és Önnek sincsen semmi oka a szégyenkezésre!

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint az a kívánatos, ha a csecsemőket kizárólagosan szoptatja az édesanyjuk hathónapos korukig, majd - megfelelő hozzátáplálás mellett - folytatódik a szoptatás kétéves korig vagy azon túl.

Ideális esetben a kisbaba (pontosabban a kisgyermek) maga növi ki a szopási igényét és hagyja el fokozatosan a szopást - ezt a folyamatot nevezzük elválasztódásnak. Ez legkorábban másfél éves kor körül szokott bekövetkezni, legkésőbb pedig 7 éves korban. Gyereke válogatja, hogy ki mikor növi ki a szopási igényét.

Az anyatej összetétele nem változik meg egyik napról a másikra, minősége nem romlik attól, hogy a gyermek betöltötte az első évét. Bizonyos összetevők (pl. a fertőzések ellen védő ellenanyagok) aránya nemhogy nem csökken, hanem kifejezetten nő a második év során. Gyakori ebben az életkorban, hogy betegség idején a baba visszatér a kizárólagos szoptatásra. Ilyen esetben a baba gondozása könnyebb, hiszen könnyebb megvigasztalni, könnyebb rávenni, hogy folyadékot vegyen magához, a szopás fájdalomcsillapító hatású és a gyermek sokkal kevésbé romlik le, mintha nem szopna. Nem egy kisgyermek kerülte el a kórházi kezelést a második év során azért, mert még szopott és betegsége idején nem kellett a kiszáradástól tartani.

Amellet, hogy a gyermek továbbra is fontos tápanyagokat, ellenanyagokat, enzimeket, hormonokat, növekedési faktorokat - és még sorolhatnám - kap az anyatejen keresztül, nem elhanyagolható a szoptatás lelki-érzelmi vonatkozása sem. A szoptatás a legegyszerűbb módja a gyermek megnyugtatásának, megvigasztalásának. Szopás közben a kisgyermek érzi anyja megnyugtató közelségét, maga a szopás pedig endorfinok felszabadulását indítja el a gyermekben, ami a fájdalomcsillapító hatáson túl segít neki megnyugodni, ellazulni, sőt elaludni is.

Az éppen hogy totyogni kezdő gyermek rengeteg kihívással néz szembe nap mint nap. A szoptatás jó alkalom a számára, hogy lelkileg, érzelmileg is feltöltődjön, erőt merítsen anyja közelségéből a rá váró feladatokhoz. Felmérések kimutatták, hogy a hosszan szoptatott gyermekek óvodás korukban sokkal magabiztosabbak, mint korán "önállóságra szoktatott" társaik.

A gyakori éjszakai ébredések szintén elég általánosak ebben az életkorban. Ennek több oka is lehet. Az egyik pl. az, hogy egy 16 hónapos baba akár még több szopást is igényelne napközben, de lehet, hogy túlságosan elfoglalt ahhoz, hogy ez nappal eszébe jutna, ezért pótolja éjszaka. A másik ok az, hogy az igen aktív nappali tevékenysége során felhalmozódott rengeteg ingert fel kell dolgoznia a kisgyermeknek, ami szintén gyakori ébredéshez vezet. Ilyenkor nagyon sok babának szüksége van az édesanya közelségére és a megnyugtató szopizásra ahhoz, hogy vissza tudjon aludni.

Másfél éves kor körül szokott jelentkezni az ún. újraközeledési krízis is, amikor a gyermek szinte állandóan az édesanyján lóg, mivel folyamatosan meg akar győződni róla: "anya még megvan". Ezeken felül bármely életkorban gyakori ébredéshez vezet még a felfordulás, változások a családban (pl. költözés, rokonlátogatás), ha más vigyáz a babára, betegség, fogzás, túl hideg, túl meleg, túl száraz levegő....

A fenti felsorolásból láthatja, hogy ezek részben életkori sajátosságok, részben környezeti tényezők, vagyis nem függnek össze azzal, hogy a kisgyermek szopik vagy hogy hogyan volt szoktatva. Nagyon fontos, hogy a döntéseiben ne a rokonok véleménye befolyásolja, hanem a saját szívére hallgasson (ahogy azt eddig is tette) és úgy cselekedjen, ahogy az saját magának és a saját családjának a legjobb.

Amennyiben van lehetősége rá, próbáljon meg gyermeke igényeihez alkalmazkodni. Próbálja meg minél egyszerűbbé tenni az éjszakai szoptatást: legyen a baba a közelében, hogy ne kelljen messzire menni érte. Próbáljon meg nappal pihenni, amikor a kicsi is alszik.

Természetesen az is érthető, ha egy édesanya úgy érzi, hogy az állandó éjszakázás túlságosan fárasztó a számára és megoldást keres. Ebben az esetben szeretném figyelmébe ajánlani Dr. William Sears nyolcgyermekes gyermekorvos cikkét, amit itt talál: Hogyan szoktassuk le kisbabánkat az éjszakai felsírásokról

Amikor egy szoptató édesanya beteg, előfordul, hogy gyógszeres kezelésre van szüksége. Ez a legritkább esetben ellenjavallt a szoptatás idején, mivel a legtöbb gyógyszercsoportban található olyan készítmény, ami a szoptatás alatt is szedhető a baba veszélyeztetése nélkül. Nem érdemes halogatni a kezelést, inkább próbálja megbeszélni a kezelőorvosával, hogy keressen olyan gyógyszert, ami szoptatás mellett is alkalmazható. Ebben én is vagy bármelyik szoptatási tanácsadó szívesen segít.

Amennyiben további kérdése van, szívesen válaszolok.

Mielőbbi gyógyulást és jó egészséget kívánok.

Üdvözlettel:

Juhász Judit, IBCLC laktációs szaktanácsadó

1 évesen szerintem még ne erőltesd!Nekem 23 hónapos a lányom és éjjel semmi és senki nem nyugtatja meg,csak a cici.Általában 1x kéri,ez még kibírható.Napközben már csak reggel,este és a délutáni alvásnál,ill. ha nyűgösen ébred akkor igényli.Mivel cumit sosem fogadott el,ez ami megnyugtatja.Gondolom a Te babád sem cumizik,ezért kell neki a cici.

Nekem a 3.babám és minden baba más,de 1 évesen még korai a leszoktatás.Nem kell ám mindent elhinni amit a védőnő mond!Én a 3 gyereknél jó sok védőnőt "elfogyasztottam",némelyiktől égnek állt a hajam. :)

Szia. Az én lányom két és fél éves koráig cicizett, és két éves koráig éjjel is kérte. Engem védőnő, gyerekorvos is támogatott benne. Ha lenne még egy gyerekem, ugyanúgy végig csinálnám. Én szerintem éjjel a megnyugvást jelenti számára. Nem venném el tőle.

A lányom most már öt éves múlt és még mindig hiányzik neki.... Nincs olyan nap, hogy ne beszélne róla.

Sziasztok!

Segítséget és tippeket szeretnék kérni hogyan szoktassam le az éjszakai didizésről a babymet. Jövőhéten lesz egy éves és a védőnő mondta hogy lassan kezdjem az éjszakai cicizésről leszoktatni mert később nehezebb dolgom lesz... Szerintetek is itt az ideje vagy még várhatok vele? Ha pedig itt az ideje akkor nagyon örülnék hasznos tanácsoknak. Már próbáltam a vizet de nem kell neki és nagyon erőszakosan kéri a cicit, napközben viszont annyira nem igényli. A válaszokat és a segítségeteket előre is köszönöm. :)