Hogyan lett "hátrányos helyzetű" a babám (beszélgetős fórum)

Örülök a cikkednek. Azt hiszem az embernek több ilyen cikket kéne olvasnia szülés, és legfőképpen szoptatás előtt. A nagyokosoknak meg rá kéne jönniük, hogy a tápszer sem ördögtől való, sőt, hálásak lehetünk érte, hogy van. Az én kislányom is azt kapta, kapja, több, mint egy éve, és kutya baja! Viszont a 2,5 éves koráig szoptatott unokatestvére állandóan beteg volt, és még mindig nem beszél érthetően (3 éves múlt). Nem is értem mi köze a szoptatásnak a beszédhez...

Egyébként meg aszülésfelkészítőkön nem azt kéne tanítani a leendő anyukáknak, hogy hogysn lihegjenek szülés közben, hanem hogy mit tegyenek, mit és mennyit egyenek és igyanak, hogy több legyen a tejük. És azt is tisztázni kéne egyszer s mindörökre, hogy nem dől össze a világ, ha nem szopik a gyerek, hanem cumisüvegből kap. Viszont az igenis kikészíti az embett ha hónapokig, évekig ostorpzza magát, hogy vajon miért nem tudta szoptatni a babáját!

Sajnos(?) a mai világban már nem él együtt több generáció, hogy a kislányok akár a saját testvéreiket is lássák szopizni, és mivel eltávolodtak egymástól a rokonok, így segítséget is nehéz kérni.

Könnyű utólag okoskodni, és azt mondani, hogy ezt így kellett volna, amazt meg amúgy kellett volna csinálni...

Lehet, hogy legközelebb is ugyanazokat a hibákat követi el az ember, mint elsőre, de lagalább

Teljesen megértelek, sokáig hasonló érzésekkel küzdöttem én is...

Annyi különbséggel, hogy én bababarát kórházban szültem, rögtön mellre tehettem a lányom úgy, hogy a köldökzsinórt még el se vágták (az apja vágta el), és a születése után 2 óráig ott voltunk a szülőszobában, megmutatták a szoptatást is, jó technikával szopott a baba, szóval minden adott volt, csak épp a tej nem, illetve az előtej nem volt elegendő egy 4 és fél kilós újszülöttnek. És mondták, hogy adjak neki tápszert, mert elkezdett fogyni, én persze nem adtam, mert kizárólag szoptatni akartam, és a végén már oda jutottunk, hogy hívják a gyerekvédelmiseket, ha nem adok tápszert, mert veszélyeztetem a lányomat. Aztán beadtam a derekam, adtam picit neki, de úgy mentem haza, hogy én aztán ki nem váltom a tápszert, szoptatni fogok mindenáron. 2 hetesen kerültünk a Heim Pálba, sokat fogyott addig, neki se volt rendben a vérképe, és még valami lázas vírusfertőzést is összeszedett a levegőztetés közben, annyira legyengült szegénykém.

És mindezért csak magam hibáztathattam, mert annyira rágörcsöltem erre a szoptatás-témára, és annyira ördögtől valónak tartottam a tápszert, hogy végül többet ártottam így, mint használtam. Sajnos ma tényleg mindenhonnan az folyik, hogy kizárólag a szoptatás a jó és egészséges, hogy bebolondul az ember, aztán ha mégsem jön össze, akkor meg küzd a lelkifurdalással.

Utólag úgy látom, túlzottan görcsöltem, stresszeltem, akartam, és ezért nem volt elég tejem. Ha kicsit lazábban veszem a dolgokat, és kiegészítek tápszerrel az első napokban, később beindulhatott volna, és elhagyhattam volna teljesen. Vagy mehetett volna a kettő párhuzamosan, és még az is jobb lett volna, mint 2 hétig szoptatni. Mert gondolom azt mondanom se kell, hogy a kórházba kerülés másnapján már egy fél kémcsőnyi tejet a labornak is hosszú munkával sikerült csak lefejnem...

Kár, hogy a gyereknevelés minden egyes szegmensét mindenki agyonelemzi, de valahogy a szoptatással kapcsolatban légüres tér van, vagy valaki nagyon nyomatja, hogy mindenáron, vagy azt mondja, hogy anyuka, adja azt a tápszert (ebbe az LLL is beletartozik sajnos).

Egyébként a lányom most 20 hónapos, közösségbe ugyan nem jár (tehát az ellenállóképessége majd később derül ki), de eddig antibiotikumot nem kapott két hetes kora óta (a Heimben persze adtak neki), a doki csak az oltásokkor látta, mondatokban, ragozva beszél, és nyúlánkabb testalkatú, mint az átlag, és eddig nem tűnik úgy, hogy érzékeny lenne bármilyen ételre. Én pedig kb. 1-1,5 éves korára küzdöttem le a lelkiismeret-furdalásom, és paradox önvádam, amit a születése után történtek, illetve a végül minden erőfeszítésem ellenére elmaradt szoptatás miatt éreztem.

Nem is értem, hogy az ilyen emberek minek mennek védőnőnek, vagy egyáltalán egészségügybe.

Mert ilyen terület alap lenne az EMPÁTIA, de valószínűleg ő ennek az szónak a jelentését nem tanulta meg.

Tanulságos cikk! A következő babánál rutinos leszel!

Annyi jutott az eszembe, amikor mi hazaértünk a kórházból másnap csengettek- kinéz a férjem és ezt mondja:Olyan védőnő féle jött! - :D Ránézésre is megállapította! :))

Ezt én is átéltem. Amikor még a gyógyszertárban is, ahol kiváltottam a tápszert, lekezelően viselkedtek velem, betelt a pohár. Én már arra is büszke voltam, hogy az esti szoptatásra "fel tudtunk jönni". Szerintem is gusztustalan, amit művelnek az ilyen emberek. A mai napig szoktam olyat álmodni, hogy szoptatom a lányom, pedig már nagy. (Úgy látszik, még mindig nem tudtam magamban feldolgozni ezt a szoptatás dolgot...) Mindenki tudja, hogy az anyatej a legjobb a gyereknek. De ha valakinél, mint nálad és nálam is közbe jön valami, nem lenne szabad, hogy ettől lekezelően bánjanak vele.

Nem szabad foglalkoznod velük. Jó, hogy megírtad ezt a cikket, mert annak, aki szintén ilyen helyzetben van, sokat jelenthet az, hogy nem ő az egyetlen, aki ezzel a problémával szembesül...

Hogy lehet egy védőnő ilyen HÜLYE?!!!!!!!

Még hogy a tápszeres baba későn tanul meg beszélni lemarad hahahahahaha

sajnos nekem is mindkét leánykám tápszeres lett, az első kb úgy mint neked, a másodikat 4hónapos koráig tudtam csak anyatejjel táplálni mert elapadt, bármit megtettem mégse termelődött tovább:((((

A nagylányom most 4,5 éves és 15 hós státuszon már tátva maradt a doki szája hogy egybefüggő mondatokat mond pl.:adi ide a tollat...

Persze hogy jobb lenne az anyatej, de sajna ez nem mindenkinek adatik meg, hiába mondják mindenki tud szoptatni csak akarni kell.

Ez sajnos nem így van.

Ettől nem hátrányos helyzetű a gyermek.

Aki ezt mondja az igen agyilag.... mert szemellenzővel látja a világot.

A kórházakról meg.....

pedig én is eü-s vagyok :((((

Sajnos igaz, hogy sokkal kevesebben szoptatnak mint akik tudnanak. A cikkironak igazan nyomos oka volt, hogy nem szoptatott. Aki beteg szedjen gyogyszert, mert fontosabb hogy anyja legyen a gyereknek mint hogy szoptatva legyen.

En kommunizmusban Ceasescu alatt szulettem. Tehentejen nottem 3 honapos korom ota. Egeszseges vagyok mint a makk. Semmire nem vagyok allergias, korhazat szuleseimkor lattam csak, emesztesem tokeletes.

Én szopószsektás vagyok (ami annyit tesz, hogy szerintem is az anyák legtöbbje, mármint több, mint aki teszi, tud szoptatni).

Viszont elég egyértelmű még nekem is, hogy nem tudtál volna szoptatni a gyógyszerek miatt.

Viszont a következő gyereknél, ha lesz, keress másik kórházat, mert amit ott műveltek, az gusztustalan.

Regen vottunk picik.Nekem eleitol fogva nem volt tejem csak 30-40 dkg.Azttan anyi sem.A lanyom 6 eves, mak egeszsees, magasabb az atlagnal, beszlni beszel anyit mint egy radio amin elromlot a kikapcsolo gomb, minden betut ismer csak meg nem tudja osszekotni, hogy szavakat olvason. Nagyon szepen rajzol, fest , zenet komponal.Magasabb az atlagnal.Egyetlen betegseg ami visszajaro-a gyors hules-ez is csak azert mert kora szulot.

Fel a fejel, ha a tapszer jo , a baba szepen fog fejlodni

Szánalmas,hogy a mai 21.században még mindig elhiszik az anyák,hogy ők attól kevesebbek,hogy tápszerrel etetik a babájukat.

Sajnálom,hogy így alakult de most már felejtsd el ezt a kezdeti kétségbeesést!

Szia. Én babám szó szerint nem volt hajlandó szopizni, hiába tettem cicire, ordítás lett, és ez az első alkalomtól így van, Két hétig vagy valahogy így volt tejem, de nekem sem sikerült sokat fejni, fel is adtam, teljesen átálltunk a tápszerre.

Velem hál isten rendesek voltak a kórházban, próbálták a babát segíteni, hogy cicizzen, nekem is mindent megmutattak, védőnőm pedig bátorított is, hogy nem baj, hogy tápszeres, sok baba az.

Férjem is, és én is tápszeresek voltunk, és férjem csak azért allergiás, mert ő az apukájától örökölte, mivel a családban vannak allergiások. Eddig még nem vettük észre hogy a kislány allergiás lenne, remélem nem is lesz, de ha mégis, tuti nem a tápszertől.

Felháborító, hogy ezek az úgynevezett szakértő egészségügyesek hogyan képesek bánni a kismamákkal! Annak, hogy a kórházban kiszáradt a babád, nem szabadott volna megtörténnie! Sajnos én is azt tapasztaltam egy éve, hogy a csecsemősök nagy része (tisztelet a kivételnek) le se tojja, hogy az ember boldogul-e a baba ellátásával, tudja-e szoptatni. Én császárral szültem és az első 2 nap semmi tejem nem volt. A kislányom szó szerint lilára ordította a fejét az éhségtől, de senki oda nem jött volna megkérdezni, mi a baj. Nekem kellett odamennem és kérnem a tápszert. Akkor meg letolt, hogy miért nem kértem előbb. Ez volt éjszaka, aztán másnap jött a délelőttös, az meg beszólt, hogy miért kérek tápszert, miért adom fel rögtön a szoptatást. (2 nap után megjött a tej, azóta szopizik a kiscsajszi, illetve most, 1 évesen lassan hagyjuk abba.) Aztán itthon a védőnő - a miénk is szoptatókirálynő:) Jött azzal, hogy túl keveset szopik, stb. Érdekes, mégis megnőtt, pedig itthon nem kapott tápszert. Aztán 11 és 12 hónapos kora között azt mutatta a mérleg, hogy nem hízott (amúgy olvastam, ez természetes, hogy előfordul), akkor meg azzal jött, hogy kezdjem el tápszerezni. Az 1 éves gyereket. Majd kiderült 1 hét múlva, hogy rossz volt a mérleg és hízott 45 dkg-t. Még szerencse, hogy nem fogadtam szót és nem adtam neki tápszert.

De visszatérve az eredeti témához, nem kell túlmisztifikálni ezt a szoptatás dolgot. Akinek van teje, szoptasson, de akinek nincs, az se hátrányos helyzetű. Rengeteg olyat ismerek (köztük a párom), aki tápszeren nőtt fel, mégis egészséges felnőtt lett belőle. Most újra nagy divat lett a szoptatás és az egészségügyesek úgy állítják be,mintha tragédia lenne, ha egy baba nem kap anyatejet. Igaz, ami igaz, hogy nem véletlenül találta ki így a természet, de nem kellene, hogy lelkiismeretfurdalást keltsenek azokban a kismamákban, akik minden igyekezetük ellenére sem tudnak szoptatni.

Az én fiam már felnőtt és nem szopott, tehát tápszeres gyerek.

Szépen fejlődött, pont akkor tanult meg beszélni, amikor kellett, nem volt többet beteg a többi gyereknél és okos is.

Szép magas 192 cm, jó súlyban van (nem kövér, nem sovány), sportol, tanul, stb.

Semmi hátránya nem volt, nem lett abból, hogy tápszeres volt:)

Sajnálom, hogy így alakult...mélységesen megértelek...

A szoptatás csodás dolog, de tényleg ki lehet idegelni az embert.

Jelentősége biztos nagy, de nálunk pl. 3 éves lányom az elmúlt évben szinte 2 hetente beteg volt, mióta bölcsis. annak ellenére, hogy 13 hónapos koráig szopott.

Szóval, szoptasson akinek megadatik, de ne legyen lelkifurdija akinek nem.

A lényeg az ölelés, a szeretet, és a türelem...A többit sajnos a gép dobja...

Kicsit túl van lihegve ez a szoptatás téma a világban manapság.

A mostani babámnál senkitől sem szeretnék majd tanácsot kapni, sőt, meg sem fogom mondani mikor és mennyit eszik....engem is kiagyaltak, hiába volt tejem :D.

Tiszta stressz volt az életünk 3 hónapig, pont az első gyönyörű 3 hónapban...

A gyermek etetése kizárólag édesanya, és baba dolga...hogy hogy tudja ezt megoldani, senkinek semmi köze ....ez a véleményem.

Ja és esetemből tanulva, sosem teszem fel ezeket a kérdéseket friss anyukának...

" Van már tejed?"

"Ügyesen szopik?"

"Mennyiket eszik?"

"Nem éhes az a gyerek?"

Ja meg a jótanácsok :D

"Ha fejreálsz és közben tapsolsz úgy hallottam napi 2 ml-rel több tejed lesz, és akkor már fele annyit fog tudni eltenni a fagyasztóba mint a szomszédasszonyom ismerőse, akinek a gyereke már a kórházban 160-szopott, amíg a tied csak 40-eket kapott a pocakjába...."

Szerintem ha valaki segíteni akar, max ha közelről ismeri az anyukát, gyűjtsön ki pár linket amit tényleg hasznosnak tart, és diszkréten adja oda neki a következő szavakkal:

" Tudom, hogy mostanában nem lesz sok időd, de ha bizonytalan lennél valamiben, vagy csak van kedved olvasgatni, akkor szerintem ezek az oldalak hasznosak lehetnek a babával kapcsolatban. Persze ha gondod van engem is kérdezhetsz bátran."

Asszem ennyi elég mindenkinek....

Hát nem semmi hogy hogy nem foglalkoztak veletek.

Sajnálom hogy így alakult.Az emberek mindig tanulnak valamit.Ha lesz következő babád kívánom hogy minden úgy alakuljon ahogy szeretnéd.