Hogyan lehet túlélni és kitartani a kedvesed mellett, aki letöltendő börtönbüntetést kapott? (beszélgetős fórum)

Volt itt egy börtönös fórum a Hoxán, ott sok hasonló helyzetben lévő ember volt. Meglepődtem, hogy milyen sok. Néha azt éreztem, emberebb emberek, mint az, aki még nem került ilyen helyzetbe...

Talán még van valaki azok közül, ők talán érdemben is tudnának Neked segíteni. Én csak a pozitív jövőtökben tudok bízni.

Bocsánat, hogy nekem nem volt ilyenben részem és mégis válaszolok, de úgy gondolom, nem a sorstól,

hanem egy embertől kaptad a csapást és mivel 4 évig nem volt hozzád őszinte, szerintem ez nem tisztességes, mondhatnám gerinctelen dolog!

De Te biztosan jobban tudod, érzed, hogy milyen ember Ő, vele éltél, jobban ismered mint mi.

Hogy milyen lesz másfél év múlva az a jövő titka, lehet jó, de ugyanúgy rossz vége is!

Szia!

Nem voltam még ilyen helyzetben, ezért csak a véleményemet tudom elmondani.

Szerintem nem mindegy, hogy valaki miért kerül börtönbe, de ha 1év 6 hónapot kapott, akkor valószínű nem embert ölt, "csak" valami csalásban vett részt, vagy ilyesmi. Ezt eldöntöd, hogy meg tudod-e bocsátani. Ha igen, akkor tartod a kapcsolatot, elmész minden látogatásra, írod a leveleket folyamatosan, küldöd a csomagokat..stb.

1,5 év nagyon soknak tűnik, de gyorsan eltelik.

Szerintem a börtön minden embert megváltoztat kicsit, azt is aki kint vár, hiszen más így egy kapcsolatot fenntartani, születésnapok, karácsony..stb, de nem lehetetlen folytatni utána.

Az biztos, hogy nagy kitartásra lesz szükséged ehhez.

Sziasztok,

Éreztetek már úgy, hogy a szívetek megszakad, mert meg kell szakadnia? Éreztétek már azt, hogy kifutnátok a világból és feladtok mindent?

Most azokhoz fordulnék, akik már jártak hasonló cipőben és átélték azt amit én átélek jelenleg. Amikor az ember szerelme, kapcsolata egyik napról a másikra rémálommá válik. Mit lehet ilyenkor tenni? Hogyan tud az ember túltenni magát ezen az egészen? Mi az amiért érdemes nem feladni és harcolni? Megéri-e?

A történet a következő, egyik napról a másikra a kedvesem közölte velem, hogy sajnos be kell vonulnia letöltendő büntetésre a múlt miatt, amikor még nem ismertük egymást és 4 éven keresztül semmit sem tudtam róla... Volt amikor bíróságra ment, de olyankor azt mondta nekem egy barátnőjét kíséri el, hát én elhittem a mai napig. Amikor a kedvesem tegnap közölte velem, hogy mondania kell valamit, hát elmondta. Azonnal megtörtem a mai napig nem tudom feldolgozni egész éjjel nem aludtam a remegés a sírás van bennem 30 éves férfi létemre. Ha szégyen ha nem :( Ma kellett bevonulnia természetesen elkísértem és a tegnap estét együtt töltöttük és sikerült mindent megbeszélnünk, hogy miért nem mondta el, amibe most nem megyek bele és, hogy tartsak ki mellette számít rám és a szerelmünk ott folytatódik ahol abba maradt másfél év után. A poén, hogy így gondolom és érzem is annak ellenére amit megtudtam nem ítélkezek nem török pálcát senki felett, csak lángol a szerelmem ugyanúgy és ki akarom bírni ezt az 1 év 6 hónap időszakot. Én lettem megadva kapcsolattartónak is és havonta egyszer találkozhatunk jövő héten már meg is tudom a kedvesem által írt levélből, hogy hova szállították. Hogyan lehet ezen túl esni? Hogyan lehet ezt az időszakot kibírni? Vajon megéri-e várni és harcolnom? Nem-e fogja a börtön megváltoztatni őt? Ha a sors által elém tárt próbát kiállom és harcolok nem adom fel, vajon elmondhatom -e majd, hogy megérte? Számtalan kérdés fogalmazódik meg bennem amire nem találom a válaszokat, legfőképpen arra, hogy miért pont velem? tisztességesen becsületesen dolgozom, mosok, főzök takarítok férfi létemre és mégis ezt a csapást kaptam a sorstól... :(