Hogyan kell megbocsátani? (beszélgetés)

... és nem vágytok arra, hogy Titeket is szeressenek? Csak szeretünk, mert hát mittomén miről szól a szerelem...

Engem is csaltak meg, meg is bocsátottam simán, mert attól fogva az életemben komolyan nem játszott az illető (akár a férjem, akár a barátom volt), attól fogva már nem tudott bántani, és nem érdekelt, hogy szeret-e... egyszerűen "leszakadtam" róla... ez nem azt jelenti, hogy azonnal rohantam elválni, meg kirúgtam... csupán simán érzelmileg már nem tudott rám hatással lenni, se pozitívan, se negatívan... ha engem semmibe vesznek, akkor már én sem tudok kötődni... és szerintem, ha valakit megcsalnak, félrevezetnek, az egyenlő azzal, hogy semmibe veszik.

... tehát könnyű megbocsátani. :)

Ez azért nem olyan egyszerú,és nem minden fekete -fehér...

Mint írtam,nem akarok senkivel vitatkozni,mindenkinek lehet saját véleménye.

De én most azokat várom, akik MEGBOCSÁTOTTAK!

Pont ez az! Én túlgondolkodom a dolgokat,és mindent az érzelmeimen keresztül szemlélek, hiszen Rák vagyok!

Az idő tényleg homályosítja a dolgokat!

Viszont magamban szeretnék már megbocsátani a nőnek,és közömbösen,il. sehogy se gondolni rá!!

Például Görögországban a nőknek eszükben sincs elválni, ha a férjük megcsalja őket, mert szerintük a család egysége a legfontosabb!

Ez nagyon szép dolog, de ha nálunk egyszer eljön ez az idő szerintem én nem tudnék vele tovább együtt élni.

És egyáltalán miért nem számít ma már szinte senkinek az, hogy egy férfi családos??

Ez érdekes kérdés... én nem a csajokra! haragudtam, sőt! Órákat beszélgettem velük, mert ők is ugyan úgy nem tudtak rólam, mint én róluk... és őket is ugyan úgy összetörte az ex lelkileg...

szerintem az sem mindegy, hogy a harmadik /negyedik, ötödik/ tud-e rólam vagy sem.

A férjemre is haragudtam,gyűlöltem, válni akartam.De rájöttem, még mindig szeretem,és megértettem,miért tette...

A nőre azért haragszok,mert nem fogadta el a "vereséget"Zaklatott,hívogatott,kavart , terhességet hazudott,stb...

Már kb egy éve nyugton van.De én még mindig nézem az adatlapjait,hogy nem mesterkedik e megint valamiben.Ill. hogy kibékültek,vagy jól él e a családjával(mert élettársa,2 gyerekük van)

Nekem is van az életemben valaki, akinek próbálok megbocsájtani, de nem nagyon megy.

Próbálok vele egy normális emberi kapcsolatot kialakítani, hogyha találkozunk, ne veszekedés legyen belőle.

De ahogy ránézek, magam előtt látom, hogy mit tett velem az elmúlt években. A hisztiket, sértődéseket, veszekedéseket.

És amikor már azt hiszem, egy kicsit jobb, megint valami olyat tesz, ami feltépi a sebeket.

Igen, tudom:) De a kérdés? Hogyan?

Most nem a leoltogatól válaszát várom, akik osztják az észt,hogy bizony ők nem bocsátanák meg soha,ha megcsalnák őket...

Azokét várom, akik már vagy túlestek hasonlón, vagy megosztanák velem történetüket, hogy kit gyűlöltek, és hogyan bocsátottak meg..

Másfél éve történt már.Nem gyűlölöm éppen a nőt, mert ő nyitotta fel a szemem rulajdonképpen...Átvitt értelemben neki köszönhetem, hogy megváltozott,megújult a 23 éves házasságunk.

Amiért nem tudom kiverni a fejemből, és megbocsátani,elengedni,az azolárt a dolgokért van,amiket akkor tett,amikor a férjem szakított vele,és visszatért hozzám...