Hogyan kell megbocsátani? (beszélgetős fórum)

Hát persze, hogy tenni kell! Újból és újból szembe nézni a hibáinkkal. Javítani önmagunkon. Megismerni önmagunkat elsősorban.

Tudni mit, miért teszünk, főleg rosszul....vagy is nem rosszul, hiszen ezek segítik a fejlődésünket...

A megbocsájtással akkor vannak nehézségek, ha az "EGO" erősebb...győzedelmeskedni akar.

Ha a lélek letisztul és elfogadja a másik embert, akár a hibáival, úgy hogy látja annak értékeit is, ami szerintem minden embernek van.. a megbocsájtás ekkor, már lehet nyitott és természetes.

Anélkül, hogy harcokat vívjunk önmagunkkal.

Az utolsó "kérdésedre" a válasz:

BÁRMENNYISZER!

Ha ezt nem így látod, akkor szó nincsen IGAZI megbocsájtásról! (Ahogy az előtte írtam is)

Aláírom, hogy nem feltétele az igazi megbocsájtásnak az, hogy mi is "sittesek" legyünk előtte, és nekünk is valaki, vagy valakik megbocsájtsanak, de mindenképpen hozzájárul ahhoz, hogy TÖKÉLETESEN képesek legyünk megbocsájtani valakinek.

(Estefáni tudja már, hogy mi az IGAZI megbocsájtás)

Most nem fejteném ki hosszabban, mindössze pár pontban összefoglalom.

1.) Legelőször is önmagunknak kell megbocsájtanunk. Biztosan mindenkinek VAN miért! (Aki azt hiszi, hogy neki nincsen, az csupán nem emlékszik rá)

2.) Ha megbocsájtásról beszélünk, nem maradhat ki senki! Azaz, egyetlen embert se hagyhatunk ki ebből! Ha valakinek nem vagyunk képesek megbocsájtani, akkor az egész semmit nem ér! Ha egyetlen emberre is haragszunk/neheztelünk akkor már mindegy is, hogy mennyinek bocsájtottunk meg! Akkor haragudhatunk akár 100 emberre is, mert az se nagyobb teher és azzal se mérgezzük magunkat jobban!

3.) Végül, a megbocsájtás nem az, hogy felejtsük el, mintha meg se történt volna! Az IGAZI megbocsájtás lényege az, hogy NEM TÖRTÉNT MEG!

Aki ezt nem képes így látni/elfogadni, az nem is bocsájtott meg igazán, csak úgy tett, mintha...

Ezekben az esetekben, az első alkalommal, azonnal elő fognak jönni a régi sérelmek! Akkor hol is itt a megbocsájtás? SEHOL! Csupán "szőnyeg alá söprés" történt! Vagy egyszerű alkut kötöttünk az illetővel, vagy magunkkal, miszerint "Na jó, felejtsük el/borítsunk rá fátylat! Közben meg arra gondolunk, hogy majd adandó alkalommal, cserébe mit is fogunk kérni, vagy tenni. Aztán a következő alkalommal, már az illető "visszaesőnek" minősül!

Hol is van akkor itt a megbocsájtás?

Volt itt egyáltalán erről szó?

Elhiszi ezt bárki is?

Én NEM!!

Köszönöm....ha, úgy érzed fejtsd ki. Erről szól a FÓRUM!

DE, előbb nézd meg, mire írtam a választ és mi volt a kérdésem.

Olyan, mint "igazi" megbocsájtás nincs!

Én,csak "megbocsájtást" ismerek! Letisztult, belső folyamat, mely a szeretettel párosul..szerintem.

Nem lehet kicsit, vagy nagyon...hamisan, vagy igazin megbocsájtani..:)

Persze, elfogadom a TE véleményedet is, ha másként látod, gondolod. Mint írtam különbözőek vagyunk.

Egyikünk igaza, nem zárja ki a másikét.

Nem kívánok okosabb lenni nálad...

A megbocsájtás jön magától??? Nem feltétlen, sőt! Nagyon sok esetben nem. Tenni kell érte, tudatosan.

Abban, hogy miért fontos, és hogy miért jó megbocsájtani, egyetértek Veled. :o)

Tegnap vettem egy könyvet a Lélekbúvár sorozatból a Megbocsátásról....

Remélem, segít...

Ez természetes!!!

Megbocsájtani jó....az nem "muszáj", meg nem a "kell" kérdése,

Hanem az jön magától. Minden napjainkhoz, létünkhöz tartozik. Főleg, ha szeretünk...

A kérdés a fórum téma volt...egy embernek, egy ugyanabban a témában van-e határ, hogy meddig van a megbocsájtás ( és itt nem arra gondolok, hogy elsózza a kávét), vagy néha kell, "ájt" is kell mondani...

Szerintem nem azért tudunk megbocsájtani, mert nekünk is már megbocsájtottak. Különbözőek vagyunk. Különbözően gondolkodunk. A megbocsájtás annyit jelent, nem viszem tovább az engem ért sérelmet.

Átértékelem, igyekszem megbeszélni és elengedem a negatív érzéseket, gondolatokat. Abban a reményben, hogy tiszta lappal, tanulva az esetből pozitívan megyünk tovább. A lényeg, hogy ismét mosolyogva, szeretettel tudjam nyitni a lelkem az illető felé.

Kérdés, ezt egy ember felé, hányszor lehet megtenni....

Ez önzés önmagával szemben, mert ezek után kérdés, hogy Őt szereti-e a párja?! Ha továbbra is struccpolitikát játszik, megfossza önmagát a szeretettől. Meg lehet bocsájtani többször is akár, de ez inkább, már önmagunk alárendelése.

Így nem lehet kiteljesedni egy kapcsolatban.

Ez nem kölcsönösség, nincs bizalom.

Ő szeret, Őt nem szeretik, mert ez nem az!

A szeretet önmagában foglalja a tiszteletet, megbecsülést, felelősség vállalását.

Ebben az esetben, csak egyoldalú a dolog.

Ugye milyen jó érzés, hogy te már tudod, milyen az IGAZI MEGBOCSÁJTÁS? :)

Erre azt hiszem igazán csak azok jöhetnek rá, akiknek már volt az életükben olyan dolog, amiért ők is megbocsájtásra szorulnak/szorultak! :)

Nem igaz? :)

A megbocsátás elszakít a múltadtól és megismerteti veled a jelent.

A megbocsátás egy döntés, egy lezárás, egy annyiban hagyás, kiengesztelődés, a béke, a harmónia, a barátság előfeltétele.

A megbocsátás ajándék, kegyelem az élet új fejezetéhez...

Megerősítései:

"Megbocsátom magamnak...."

"Megbocsátom neked..."

A türelem/tolerancia egy "mini" megbocsátás...

A jelenlét is megbocsátás, mert az is képes összezsugorítani, felszámolni a múltat...

A legnehezebb megbocsátani, mert félre kell tenni az egót és annak táplálékát, a szenvedést, a haragot és a sérelmeket.

Aki ragaszkodik a problémáihoz, annak a legnehezebb a megbocsátás...